A magyar forradalom idején lengyelek tömegei siettek hazánk segítségére, miközben magyar nők ezrei vállaltak nélkülözhetetlen szerepet a szabadságharcban. A lengyel–magyar összetartozásról és a nők sokszor elfeledett helytállásáról nyílt különleges kiállítás a budapesti Lengyel Intézetben.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Az 1956-os forradalom nemcsak a magyar szabadságvágy jelképe, hanem a lengyel–magyar barátság egyik legmeghatározóbb történelmi pillanata is. Erről beszélt Hallerné Nagy Anikó, az Országgyűlés alelnöke szerdán, a Láthatatlan frontvonalak 56-26 című kiállítás megnyitóján.
Felidézte, hogy a magyar forradalom a lengyelek melletti szolidaritási tüntetéssel kezdődött. Amikor azonban Budapesten kitörtek a harcok, a lengyelek sem maradtak tétlenek: tömegek jelentkeztek véradásra, és gyógyszereket, élelmiszereket, kötszereket küldtek a magyar sebesültek megsegítésére.
A segítségnyújtást nem politikai utasítás, hanem őszinte együttérzés vezette. A lengyelek úgy érezték, hogy a magyarok szabadságért folytatott küzdelme az ő ügyük is.
A forradalom elfeledett hősei
Hallerné Nagy Anikó hangsúlyozta: 1956 történetét gyakran fegyveres fiatalok, harckocsik és ledöntött szobrok képei idézik fel, pedig a forradalom terheinek jelentős részét nők viselték.
Ők ápolták a sebesülteket, élelmet szállítottak a harcolóknak, és a megtorlások nehéz éveiben is összetartották családjaikat.
Az alelnök felidézte az 1956. december 4-i néma női felvonulást is, amikor asszonyok ezrei virágokkal a kezükben vonultak a Hősök terére, hogy fegyver és szavak nélkül fejezzék ki tiltakozásukat.
Harminc női alkotó üzenete a jelennek
Jarosław Bajaczyk, a Lengyel Intézet igazgatója szerint 1956 mindkét nemzet történelmében meghatározó fordulópont volt, amely megerősítette a két nép szolidaritását.
A Lengyel Intézet és a Magyar Plakát Társaság közös kiállításán 16 lengyel és 14 magyar női alkotó munkái láthatók.
A kortárs plakátok a szabadság, az elnyomás, a béke és a társadalmi összetartás kérdéseit vizsgálják, különös figyelmet fordítva a nők gyakran láthatatlan munkájára.
A tárlat arra is emlékeztet, hogy a közösségek fennmaradásában ma is nélkülözhetetlen azok szerepe, akik a háttérben segítenek másokon.
A kiállítás december 31-ig látogatható a budapesti Lengyel Intézetben.
Forrás: magyarhirlap.hu
