Október 24-én Claret Szent Antal Mária püspökre emlékezünk, akinek életében egy különös merénylet vált a megbocsátás egyik legmegrendítőbb példájává. A Kubában szolgáló érseket egy férfi borotvával támadta meg, és súlyosan megsebesítette az arcán. Amikor támadóját halálra ítélték, a püspök nem elégtételt követelt, hanem kegyelmet kért számára. Hogyan jutott el egy egyszerű katalán takács a püspöki székig, és miért akarta megmenteni annak az embernek az életét, aki az övére tört?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
1856. február 1-jén történt, hogy a kubai Holguín városában Claret Antal Mária érsek éppen egy templomi prédikáció után indult tovább, amikor egy férfi lépett elé. Úgy hajolt meg, mintha a püspöki gyűrűjét szeretné megcsókolni.
A következő pillanatban azonban borotvát rántott elő, és az érsek nyaka felé sújtott.
A támadás nem érte el a célját, de a penge mélyen megsebezte a püspök arcát. Antal Mária életben maradt, támadóját pedig elfogták.
Az eset azonban váratlan fordulatot vett, amikor a püspök olyan döntést hozott, amely még az ellenségeit is meglephette.
A takács, aki más életre vágyott
Claret Antal Mária 1807-ben született a spanyolországi Katalóniában, egy textilkészítéssel foglalkozó családban.
Fiatalon maga is a szövőszékek mellett dolgozott. Tehetséges volt, és akár sikeres vállalkozó is válhatott volna belőle.
Életében azonban egyre erősebben jelentkezett a papi hivatás gondolata. Különösen mélyen érintette Jézus kérdése az evangéliumból:
„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mt 16,26)
Végül hátat fordított a biztosnak ígérkező mesterségnek, és a papi szolgálatot választotta.
1835-ben szentelték pappá, később gyalog járta Katalónia falvait, prédikált, gyóntatott, és igyekezett eljutni azokhoz is, akik ritkán találkoztak az Egyház tanításával.
Hamar felismerte, hogy az írott szóval még több embert érhet el. Vallási könyveket és kis füzeteket jelentetett meg, amelyek széles körben terjesztették a keresztény tanítást.
1849-ben megalapította Mária Szeplőtelen Szívének Missziós Társaságát, amelynek tagjait ma klaretiánusokként ismerjük.
Nem sokkal később Santiago de Cuba érsekévé nevezték ki.
A merénylő, akinek megbocsátott
Kubában Antal Mária nemcsak az egyházi élet megújításán dolgozott. Iskolák létrehozását támogatta, segítette a szegényeket, és fellépett a rabszolgasággal szemben.
Tevékenysége azonban sokaknak nem tetszett: ellenségeket szerzett, fenyegetéseket kapott, végül pedig merényletet követtek el ellene.
A holguíni támadás után a merénylőt bíróság elé állították, és halálra ítélték.
Ekkor történt az, ami miatt Claret Antal Mária történetére ma is emlékeznek.
A püspök közbenjárt azért, hogy támadóját ne végezzék ki.
Önéletrajzában arról számolt be, hogy keresztényként, papként és érsekként is megbocsátott neki. Sőt azt is felajánlotta, hogy hozzájárul az elkövető szülőföldjére történő elszállításának költségeihez.
A halálbüntetést végül nem hajtották végre, a férfit börtönbüntetésre küldték.
A királyi udvartól a kolostor csendjéig
1857-ben Antal Máriát visszahívták Spanyolországba, ahol II. Izabella királynő gyóntatója lett.
Bár a királyi udvar közelében élt, továbbra is egyszerűségre törekedett. Prédikált, betegeket és foglyokat látogatott, könyveket írt, és folytatta missziós munkáját.
Az 1868-as spanyol forradalom után száműzetésbe kényszerült.
Élete utolsó időszakát Franciaországban töltötte, a fontfroide-i ciszterci kolostorban halt meg 1870. október 24-én, hatvankét éves korában.
XII. Piusz pápa 1950-ben avatta szentté.
Mit üzen nekünk ma Claret Szent Antal Mária története?
Valószínűleg egyikünk sem kerül olyan helyzetbe, mint a kubai püspök. De a megbántottságot, a csalódást és a haragot mindannyian ismerjük.
Tudjuk, milyen nehéz megbocsátani annak, aki igazságtalanul bánt velünk. Néha még egy sértő mondatot is hosszú ideig hordozunk magunkban.
Claret Antal Mária példája arra tanít, hogy bár a megbocsátás nem teszi meg nem történtté a sérelmeket, de segíthet abban, hogy ne cipeljük tovább a harag terhét.
A fájdalmat nem könnyű elengedni, főleg akkor, ha valaki súlyosan megbántott bennünket, de a bosszú helyett választhatunk más utat is. Olyat, amelyben a haragnál erősebbé válhat az irgalom.
Mai útravaló: Gondoljunk ma valakire, akivel kapcsolatban még mindig fájdalmat vagy haragot hordozunk. Nem kell úgy tennünk, mintha semmi sem történt volna. De megtehetjük az első lépést afelé, hogy a sérelem többé ne uralja a szívünket.
Források: Vatikán életrajza
