Az 1956-os forradalom nem csupán történelmi esemény Erdő Péter bíboros számára, hanem személyes gyermekkori emlék is. Az esztergom-budapesti érsek a Kossuth rádió péntek reggeli műsorában arról beszélt, hogyan veszítette el családja az otthonát a harcok során, és miként találtak menedéket az egyház közösségében. A hetvenedik évfordulón felidézte az európai szolidaritást, valamint október 23. különleges keresztény történelmi jelentőségét is.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Egy gyermek számára a háború és a forradalom nem politikai fogalmakat, hanem sokszor egészen egyszerű, mégis életre szóló tapasztalatokat jelent: az elveszített otthont, a bizonytalanságot, a szülők aggodalmát és azt a megkönnyebbülést, amikor valaki végre biztonságot nyújt.
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek ilyen emlékeket idézett fel az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulóján, a Kossuth rádió péntek reggeli műsorában.
A főpásztor elmondta, hogy gyermekként élte át a forradalom napjait, amelyek családja életét is gyökeresen megváltoztatták. Házuk a harcok során leégett, ezért elveszítették otthonukat, és átmenetileg egy munkásszálláson húzták meg magukat.
Később a családtagokat különböző plébániák fogadták be.
„Azt éreztük, hogy itt minket szeretnek” – emlékezett vissza Erdő Péter, aki szerint ez a gyermekkori tapasztalat későbbi papi hivatásának alakulásában is szerepet játszott.
Amikor Európa együtt érzett a magyarokkal
A bíboros arról is beszélt, hogy 1956-ban sokan támogatták a magyarok szabadságtörekvéseit Európában. Sokan szerették volna, hogy Magyarország ismét szabadon kapcsolódhasson az európai országok közösségéhez, ám a korabeli politikai és katonai viszonyok ezt nem tették lehetővé.
A szolidaritás azonban kézzelfogható formában is megmutatkozott.
Erdő Péter felidézte, hogy segélyszervezetek közreműködésével Lengyelországból és Amerikából is érkeztek ruhák és élelmiszercsomagok, amelyek jelentős segítséget jelentettek a nélkülöző magyar családok számára.
Az érsek visszaemlékezése arra is rámutatott, hogy miközben a forradalom katonai segítség nélkül maradt, az üldözöttek és rászorulók támogatásában nemzetközi összefogás bontakozott ki.
Október 23. – Kapisztrán Szent János emléknapja is
Erdő Péter külön kitért arra, hogy október 23. a magyar egyházi és történelmi emlékezetben egy másik jelentős eseményhez is kapcsolódik.
1456. október 23-án hunyt el Kapisztrán Szent János, aki Hunyadi János oldalán meghatározó szerepet játszott a nándorfehérvári diadalban.
A bíboros felidézte, hogy a vár védelmében magyarok és más európai nemzetek fiai is részt vettek, közös keresztény meggyőződésük által összekapcsolva.
A főpásztor a budai Várban álló Kapisztrán-szobor feliratát is idézte:
„Nándor kőfalain megtörted a végveszedelmet, szent vezetőnk győzd meg mostani elleneink.”
Mint mondta, a nándorfehérvári győzelem emléke a déli harangszó hagyományában is tovább él, amely a múltra való emlékezés mellett ma is imádságra hívja a híveket. A Katolikus Egyház október 23-án ünnepli Kapisztrán Szent Jánost.
A szeretet emléke túlélte a pusztítást
Erdő Péter visszaemlékezésének különös súlyt ad, hogy gyermekként nemcsak az 1956-os események pusztítását tapasztalta meg, hanem az azt követő önzetlen segítségnyújtást is.
Az otthon elvesztésének emléke mellett megmaradt benne az a tapasztalat, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő családját befogadták és gondoskodtak róla.
A bíboros története így az 1956-os forradalom egy kevésbé gyakran bemutatott oldalát is felidézi: azoknak az embereknek és egyházi közösségeknek a helytállását, akik a harcok idején és után a rászorulók megsegítésén dolgoztak.
