A világ- és Európa-bajnok kajakost, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség korábbi szakmai igazgatóját szeptember 17-én, csütörtökön 17 órától búcsúztatják a Paksi Atomerőmű SE csónakházában.

A család arra kéri a megemlékezőket, hogy egy szál virággal búcsúzzanak Gergelytől. A fekete ruha viselése nem kötelező. A búcsúztatás nem sajtónyilvános, ezt a család kérésének megfelelően tiszteletben kell tartani.

Boros Gergely augusztus 26-án, életének 43. évében vesztette életét egy tragikus paksi munkabalesetben. Halála után szinte órák alatt világossá vált, hogy nem egyszerűen egy korábbi világbajnoktól búcsúzik a magyar sport. Versenyzők, edzők, egykori csapattársak és barátok sorra emlékeztek meg róla, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség pedig saját halottjának tekinti. Felesége és két gyermeke gyászolja.

Egy egész világbajnokságon ott volt a hiánya

Mi is végigkísértük azokat a napokat, amelyek a tragédia után következtek.

Alig egy nappal Boros Gergely halála után Poznańban elkezdődött a gyorsasági kajak-kenu világbajnokság. A magyar versenyzők fekete karszalagban szálltak vízre az emlékére. Nem egyetlen egység gesztusa volt: a magyar csapat tagjai így tisztelegtek korábbi sporttársuk és szakmai vezetőjük előtt.

Két nappal később pedig megszületett az a pillanat, amely talán mindennél pontosabban megmutatta, mit jelentett Boros Gergely ennek a közösségnek.

Kollár Kristóf, Juhász István, Hajdu Jonatán és Fejes Dániel megvédte világbajnoki címét férfi C–4 500 méteren. Fekete karszalagban álltak fel a dobogó tetejére, meghallgatták a magyar Himnuszt, majd az aranyérmet Boros Gergely emlékének és családjának ajánlották.

Juhász István akkor arról beszélt, hogy amikor beértek a célba, azonnal Gerire gondoltak. Kollár Kristóf és Juhász ráadásul ugyanannak az Atomerőmű SE-nek a versenyzői, amelyhez Boros pályafutása is szorosan kötődött.

Abban a néhány percben egy világbajnoki cím már nem pusztán sporteredmény volt.

Búcsú lett belőle.

Nem tette le igazán a lapátot

Boros Gergely pályafutása jóval túlmutatott saját érmein.

Az Atomerőmű SE színeiben jutott el a válogatottságig, 2007-ben K–4 200 méteren világbajnoki címet szerzett. Pályafutása során Európa-bajnoki érmeket nyert, éveken át a magyar válogatott tagja volt, és a legnagyobb nemzetközi versenyeken képviselte Magyarországot.

Amikor 2017-ben befejezte az aktív versenyzést, nem fordított hátat annak a világnak, amelyben felnőtt. A sportágban dolgozott tovább, 2018 és 2024 között a Magyar Kajak-Kenu Szövetség szakmai igazgatójaként irányított, szervezett, épített, sportolókat segített.

Talán ezért is volt ennyire személyes a sportág gyásza.

Nem csak egy név került fekete keretbe. Nem csak egy világbajnoki cím birtokosát veszítették el. Hanem azt az embert, akivel együtt edzettek, versenyeztek, dolgoztak, akitől segítséget kaptak, akivel néhány héttel korábban még beszéltek, nevettek vagy éppen megölelték egymást.

Szeptember 17-én most ugyanoda, Pakshoz tér vissza ez a történet, ahonnan Boros Gergely sportpályafutásának meghatározó része elindult.

Ezúttal nem lesz rajtszám, stopper és célvonal.

Csak család, barátok, sporttársak.

És egy szál virág.

Isten nyugosztalja Boros Gergelyt.