Mit üzen a tusványosi jelszó?

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor harmincötödik alkalommal vált azzá a szellemi és közösségi műhellyé, ahol a napi politikai csatározásokon túlmutató, stratégiai kérdések kerülnek előtérbe. Az idei rendezvény egyik legmeghatározóbb pillanata az a tömör üzenet volt, amellyel Orbán Viktor bejelentkezett a helyszínről: „Voltunk, vagyunk, leszünk!”. Ahogy a Magyar Nemzet tudósításában is olvasható, ez a három szó azonnal kijelölte a találkozó szellemi ívét, emlékeztetve minket arra, hogy a politikai cselekvés mögött mindig ott kell állnia egy mélyebb, a történelmi folytonosságot vállaló víziónak.

Ez a hármas tagozódás – múlt, jelen és jövő – nemcsak a nemzeti retorika jól ismert eleme, hanem mélyen gyökerezik a zsidó-keresztény időszemléletben is. Az időre nem mint céltalan körforgásra, hanem mint küldetésre tekintünk, amelyben minden generációnak megvan a maga felelőssége. Az Index elemző cikke arra is rámutat, hogy a kifejezés izgalmas történelmi párhuzamokat is hordozhat, megidézve a magyar múlt viharos korszakaiból merítő nemzeti mozgalmak irodalmát. Keresztény értelmiségiként ugyanakkor fontos látnunk, hogy a megmaradás ígérete nem csupán politikai akarat, hanem hitbéli meggyőződés kérdése is. Az identitásunk megőrzése a globalizált világ viharaiban csak akkor lehet sikeres, ha az értékek szintjén szilárd talajon állunk.

Tusványos jelentősége éppen abban rejlik, hogy lehetőséget ad a párbeszédre. A rendezvényen megszólaló különböző politikai és társadalmi szereplők sokszínűsége bizonyítja, hogy a nemzet jövőjéről szóló diskurzus nem lehet egysíkú. Ahhoz, hogy valóban „legyünk” a jövőben is, szükség van a közösségi megújulásra, a hitbéli elköteleződésre és az intellektuális bátorságra, amely képessé tesz bennünket a változó világ kihívásainak megválaszolására.