Néhány hét alatt két olyan eredményt ért el Vindics-Tóth Lili Anna, amely külön-külön is egy sportolói pályafutás meghatározó pillanata lehetne.

Augusztusban a birminghami Európa-bajnokságon 2:27:21-es egyéni csúccsal ezüstérmet szerzett maratonon. Ezzel 1966 óta az első magyar maratonfutó lett, aki szabadtéri Európa-bajnokságon érmet nyert.

Vasárnap pedig már Budapesten állt rajthoz.

A 41. Wizz Air Budapest Félmaratonon, amely egyben az országos bajnokság is volt, 1:09:21-es idővel győzött. Tavaly ugyanezen a versenyen 1:11:43-mal nyert, így most 2 perc 22 másodpercet javított egyéni legjobbján.

„Nem az volt a cél, hogy a maximális időt kihozzam”

Arra a kérdésünkre, hogyan sikerült ekkorát javítania, a sportolónő elárulta: a félmaraton ezúttal elsősorban felkészülési állomás volt számára.

„Igazából nem készültem. Az országos csúcs egyébként 68 perc 58 másodperc, arra egyáltalán nem edzettem. Az edzőm mondta, hogy készüljünk, három hét múlva lesz Varsóban egy maratonom, úgyhogy igazából nem pihentem rá erre a versenyre, hanem edzésből futottam.”

Az Európa-bajnoki ezüst után ráadásul egészen más lelkiállapotban állt rajthoz, mint Birmingham előtt.

„Úgy álltam ide, hogy most tényleg megnyertem azt az Eb-ezüstérmet, tehát a mai magyar bajnokságot kicsit egy ilyen örömfutásként fogtam fel. Nem az volt a cél, hogy a maximális időt kihozzam magamból.”

A versenyen sokáig az olimpikon Csere Gáspárral tudott együtt futni, ami Vindics-Tóth szerint komoly segítséget jelentett számára.

„Csere Gáspár kiváló olimpikon futóval az első métertől kezdve együtt tudtam futni, és gyakorlatilag majdnem az egész versenyt vele teljesítettem. Ő egy számomra kényelmes és pont megfelelő tempót diktált, és volt, hogy biztatott is futás közben. Úgy éreztem, hogy maximálisan próbál nekem segíteni, és nagyon hálás vagyok neki, nagyon köszönöm.”

Az 1 óra 9 perc 21 másodperces eredmény a sportolónő számára is különleges visszajelzés.

„Tényleg nagyon boldog vagyok most. Szerintem az, hogy így edzésből ezen a pályán, ami azért szeles is volt, ilyen időt futottam, az nagyon nagy fegyvertény.”

Az Eb-n még ott volt a hatalmas tét – Budapesten már az öröm

Vindics-Tóth Lili Anna a Hetediknapnak arról is beszélt, hogy Birminghamben egészen máshogy zajlott le benne a verseny. Az Európa-bajnokság előtt maga sem számított arra, hogy végül ezüstéremmel tér majd haza.

A verseny után elmondta, eredetileg az első nyolcba kerülést tartotta reális célnak, és őt is meglepte, hogy három kilométerrel a vége előtt még mindig a második helyen állt. Érezte, hogy sok erő van még benne, ezért rákapcsolt. A maraton végül pályafutása eddigi legnagyobb sikerét hozta.

Budapesten viszont már nem ugyanaz a feszültség kísérte a rajtot.

„Bevallom őszintén, nem voltam annyira fókuszált erre a versenyre. Tegnap is csak összepakolgattam a cuccaimat, felutaztunk a férjemmel, itt aludtunk Budapesten, és akkor mondtam magamnak, hogy most kicsit magamba kéne szállni, mert ennél sokkal jobban szoktam izgulni. Az Eb-n nagyon-nagyon izgultam, mert úgy éreztem, hogy ott óriási a tétje a versenynek.”

Vasárnap azonban már felszabadultan tudott futni.

„Ma meg azt éreztem, hogy ez tényleg egy örömfutás, egy olyan verseny, amit nem kell száz százalékosan megfutnom. Ennek ellenére sikerült ez az idő, úgyhogy ez nagyon jó.”

Mindössze a harmadik maratonján lett Európa-bajnoki ezüstérmes

Vindics-Tóth Lili Anna történetét még különlegesebbé teszi, hogy maratonfutóként tulajdonképpen még pályafutása elején jár. A birminghami Európa-bajnokság mindössze a harmadik maratonja volt.

Huszonhét éves, tavaly kezdett komolyabban az utcai futás felé fordulni, és úgy érzi, ezzel egyben az is kiderült, hol van a helye.

„Azt érzem, hogy igazából megtaláltuk a versenyszámomat. Tavaly kezdtem el az utcai futást, és úgy érzem, megtaláltuk azt, ami igazán nekem való.”

Az indulás pedig talán még annál is magasabb szintről történt, mint amire ő maga számított.

„Azt gondolom, hogy ennek az útnak a kezdete már a debütálásommal is magasabbról indult, mint ahogy én azt gondoltam volna. Nagyon sokat lehet még fejlődni, és nagyon hálás vagyok, hogy futhatok és csinálhatom. Nagyon szeretem, nekem ez a legfontosabb, és élvezem az egészet”

– mondta a futónő a Hetediknapnak.

„A családom, a férjem, nekem a vallás is”

Amikor arról kérdeztük, mi ad neki erőt, a családját, a férjét, a barátait és a hitét is kiemelte. Mint mondta, evangélikus családban nőtt fel, a futás szeretetére pedig ajándékként tekint.

„Szeretném ezt a tálentumot kamatoztatni. A hit is nagyon fontos, főleg a nehéz pillanatokban nagyon kell szerintem hinni benne, hogy sikerülni fog, mert nekem is voltak hullámvölgyek, hullámhegyek. Igazából mindig, amikor rosszul sikerült valami, a futásban találtam meg magam újra. Elmentem másnap futni, ha nem ment jól, nem foglalkoztam vele, csak mentem, csináltam.”

Talán ebben rejlik mindennek a titka: nem feladni, hanem menni tovább, akkor is, amikor éppen nehezebben megy. A következő állomás Varsó, kíváncsian várjuk az eredményt.