Néhány nappal a szeptemberi becsengetés előtt egyre több részlet derül ki arról, milyen irányban alakítaná át a kormány a magyar oktatási rendszert. Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter szerint nem gyors felforgatásra, hanem adatokra, szakmai párbeszédre és fokozatos változtatásokra van szükség. Szekszárdi tanévnyitó előadásában azonban már több olyan konkrét területet is megnevezett, ahol komoly változások jöhetnek.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Szeptember 1-jén megkezdődik a 2026/2027-es tanév, de az idei becsengetés egyben egy jóval nagyobb oktatáspolitikai átalakulás kezdetét is jelentheti. Lannert Judit a Tolna Vármegyei Szakmai Tanévnyitó Konferencián arról beszélt: a magyar oktatási rendszer olyan jelentőségű változás előtt áll, amilyenre legutóbb a rendszerváltás idején volt példa.
A miniszter ugyanakkor továbbra is azt hangsúlyozza, hogy nem egyik napról a másikra akarják felforgatni az iskolák működését. A változtatásoknak szerinte világos stratégiára, megfelelő adatokra és folyamatos szakmai párbeszédre kell épülniük.
A Klebelsberg Központból szakmai háttérintézmény lehet
Az egyik legnagyobb változás az oktatásirányítás rendszerét érintheti.
A Klebelsberg Központ jelenlegi középirányító szerepe megszűnne, maga az intézmény azonban megmaradna, és oktatáskutatási, elemző és döntés-előkészítő háttérintézménnyé alakulna.
Lannert Judit szerint jelenleg hiányzik az oktatáspolitikából az az egységes kutatói háttér, amely képes lenne a köznevelésben keletkező adatokat rendszeresen feldolgozni, értelmezni, majd ezekre alapozni a döntéseket.
A tervek szerint az átalakított központ éppen ezt a feladatot kapná: vizsgálná többek között a tanulói teljesítményeket, a pedagógiai folyamatokat és azt is, hogy az egyes oktatáspolitikai beavatkozások valóban elérik-e a kívánt eredményt.
Ez lényeges szemléletváltás lenne. Nem az lenne az első kérdés, hogy milyen új szabályt lehet bevezetni, hanem az, hogy mit mutatnak az adatok arról, hogyan működik valójában az iskola.
Már a kisgyermekkorban elkezdenék a változtatást
A reform egyik fontos területe a kisgyermekkori nevelés lehet.
Lannert Judit szerint éppen ebben az életkorban lehet a legeredményesebben megelőzni azokat a problémákat, amelyeket később az iskola már sokkal nehezebben tud korrigálni.
A minisztérium ezért hangsúlyosabb szervezeti szerepet adna a kisgyermekkori nevelésnek, és szorosabban kapcsolná egymáshoz az oktatási, gyermekügyi és családtámogatási területeket.
Ebben a rendszerben a szülőket sem külső szereplőként kezelnék. A tárca abból indul ki, hogy egy gyermek első és legfontosabb nevelője a család, ezért a szülőt partnerként kell bevonni a gyermek fejlődését érintő döntésekbe.
Változhat az iskolaérettség megítélése is
Különösen sok családot érinthet az óvoda és az iskola közötti átmenet tervezett módosítása.
A jelenlegi rendszernél rugalmasabb megoldást szeretnének: amennyiben a szülő és az óvodapedagógus egyaránt úgy látja, hogy egy gyermeknek még szüksége van egy évre az óvodában, a jövőben nem feltétlenül kellene minden esetben külön szakértői eljárást kezdeményezni.
A gondolat mögött egyszerű pedagógiai megfontolás áll: nem az a cél, hogy a gyermek a lehető leghamarabb iskolába kerüljön, hanem hogy akkor kezdje meg az iskolát, amikor valóban készen áll rá.
Ezzel párhuzamosan a pedagógiai szakszolgálatok megerősítését is tervezi a minisztérium. Ez azért különösen fontos, mert ezek az intézmények foglalkoznak többek között a tanulási, magatartási és fejlődési nehézségek felismerésével és kezelésével.
„Egy nem tudatos pedagógus kezében a digitális eszköz méreg”
Lannert Judit egyik legerősebb kijelentése azonban a technológia iskolai használatáról szólt.
A miniszter szerint önmagában attól még nem lesz korszerűbb vagy jobb az oktatás, hogy több laptop, tablet vagy más digitális eszköz kerül a tanterembe.
„Egy nem tudatos pedagógus kezében a digitális eszköz méreg, akkor inkább ne is használja” – fogalmazott.
A mondat mögött ugyanakkor nem technológiaellenesség áll. Lannert szerint megfelelő pedagógiai módszerekkel a digitális eszközök kifejezetten segíthetik a tanulást. A döntő kérdés az, hogy mire és hogyan használják őket.
A puszta képernyőhasználat helyett a technológiának az aktív tanulást, a közös munkát, a visszajelzést és a problémamegoldást kellene támogatnia.
Nem „robotokat” kell nevelni
A miniszter ennél tovább is ment. Szerinte az iskola egyik nagy feladata éppen az lesz a következő években, hogy visszavezesse a gyerekeket a valódi, megtapasztalható világhoz.
A digitalizáció és a mesterséges intelligencia korában ugyanis paradox helyzet alakult ki: miközben korábban soha nem látott mennyiségű információ áll rendelkezésünkre, az emberi kapcsolatok, a személyes kommunikáció és a saját tapasztalat szerepe könnyen háttérbe szorulhat.
Ezért az oktatásban egyre fontosabbá válhat a kritikai gondolkodás, a kreativitás, az együttműködés, az érzelmek felismerése és kezelése, valamint annak képessége, hogy a gyermek ne pusztán információkat jegyezzen meg, hanem értse is a körülötte lévő világot.
Néhány nap múlva becsengetnek
A nagy szerkezeti átalakítások jelentős része természetesen nem szeptember 1-jén történik meg. A minisztérium eddigi kommunikációja éppen a fokozatosságot hangsúlyozza.
Az irány azonban egyre világosabban kirajzolódik.
Nagyobb szakmai autonómia, adatokra épülő oktatáspolitika, erősebb kisgyermekkori fejlesztés, rugalmasabb átmenet az óvodából az iskolába, megerősített szakszolgálatok és tudatosabb digitális oktatás – ezek azok a területek, amelyekhez a kormány a következő időszakban hozzányúlhat.
A szeptemberi becsengetés tehát még nem egy új oktatási rendszerben éri a gyerekeket. De könnyen lehet, hogy annak az átalakításnak az első tanéve kezdődik, amely végül az iskola mindennapjait is alapjaiban formálja át.
