„Csak azt ne kérdezd meg, mit szeretnék vacsorára!” Ismerős az érzés, amikor estére már egy ilyen ártatlan kérdéstől is falnak mennél? Egyszerűen eleged van abból, hogy egész nap észben tarts, mérlegelj, válaszolj, dönts. Aztán még magyarázd is meg, miért vagy fáradt, amikor „csak ültél”. Pedig a fejünkben zajló munka nem látszik a lépésszámlálón. Megnéztük, mit mond erről a tudomány, és hoztunk négy nagyon is ismerős típust. Az egyikben alighanem magadra ismersz.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Elérkezik pillanat, amikor rájössz, hogy valami nincs rendben. Ott ülsz a kanapén, elvileg most azt csinálhatnál, amit csak akarsz. Mégis az egyetlen dolog, amire vágysz, hogy egy ideig senki ne kérdezzen tőled semmit, még azt se, hogy kérsz-e egy teát.
Hogyan lehet ennyire kimerítő egy nap, amelynek nagy részét ülve töltötted? A válaszhoz érdemes megnézni, mi történik a fejünkben.
A világ egyre többet kínál. Az agyunk viszont nem lett végtelen kapacitású
Egyetlen telefonon elérhetjük a munkánkat, a családunkat, a híreket, a vásárlást és a szórakozást, és ez óriási lehetőség, de minden új információval kezdenünk kell valamit. A pszichológia ezt a fajta szellemi igénybevételt a kognitív terhelés fogalmával is vizsgálja.
A munkamemóriánk ugyanis korlátozott kapacitású. Egyszerre csak bizonyos mennyiségű információt tudunk aktívan feldolgozni. Ha túl sok mindent próbálunk fejben tartani, könnyebben elveszíthetjük a fonalat.
Nemcsak az fáraszthat, amit éppen csinálunk, hanem az is, amit közben nem szeretnénk elfelejteni.
Miért lehet teher a túl sok lehetőség?
Azt gondolnánk, minél több választási lehetőségünk van, annál könnyebb megtalálni a legjobbat, a kutatások szerint ez nem így van.
Egy 2015-ben megjelent tudományos elemzés arra jutott, hogy a nagy választék különösen akkor nehezítheti a döntést, ha a lehetőségek összetettek, nehéz őket összehasonlítani, vagy nem tudjuk pontosan, mit keresünk.
Tehát a választásnak is lehet szellemi ára.
Ráadásul a döntések mellett ott vannak a félbeszakítások. Egy üzenet miatt abbahagyunk valamit, majd visszatérünk hozzá, és újra megpróbáljuk összeszedni a gondolatainkat.
Sophie Leroy kutatása szerint ilyenkor a korábbi feladat egy része továbbra is lekötheti a figyelmünket, ezt nevezte ő figyelmi maradványnak.
Mintha becsuknánk egy ajtót, de a gondolataink egy része még a másik szobában maradna.
És akkor ott van a munka, amit senki sem lát
A mentális terhelés nem ér véget a munkaidővel, mert számon kell tartani a családi időpontokat, hogy valami elfogyott otthon és ki kell érte ugrani a boltba, hogy mit fogunk csinálni hétvégén, és így tovább...
Allison Daminger szociológus kutatása szerint a háztartási feladatoknak négy láthatatlan része is van: felismerni a szükségleteket, megkeresni a lehetőségeket, dönteni, majd ellenőrizni az eredményt.
Tehát még neki sem láttál a házimunkának, de már feladatot láttál el. És nem mindannyian ugyanúgy reagálunk erre a terhelésre.
Négy típus – te melyikben ismersz magadra?
1. A szervező – Aki még mások helyett is emlékszik
A fejedben határidők, időpontok és elintéznivalók sorakoznak. Ha valami elmarad, rendszerint te veszed észre először.
Az erősséged: átlátod a káoszt.
A csapdád: lassan mindenki természetesnek veszi, hogy te mindent fejben tartasz.
Próbáld ki: ne csak a feladatot add át, hanem a teljes felelősséget is.
2. A maximalista – Aki mindig a legjobb választ keresi
Mielőtt döntesz, utánanézel. Összehasonlítasz. Még egyszer átgondolod. Nem szeretnél rosszul választani.
Az erősséged: alapos vagy.
A csapdád: néha több energiát fordítasz a választásra, mint amennyit maga a döntés megér.
Próbáld ki: kisebb ügyekben engedd meg magadnak az „elég jó” megoldást.
3. A mindent vállaló – Aki mindig elérhető
Ha kérnek valamit, igent mondasz, ha gond adódik, segítesz. A saját dolgaidat pedig majd megoldod valahogy.
Az erősséged: számíthatnak rád.
A csapdád: mások sürgős ügyei lassan kiszoríthatják a saját szükségleteidet.
Próbáld ki: mielőtt igent mondasz, kérdezd meg magadtól, valóban belefér-e.
4. A halogató – Aki már a döntéstől is elfárad
Túl sok a teendő, ezért egyelőre egyikhez sem nyúlsz, viszont a megoldatlan ügyek közben gyűlnek.
Az erősséged: nem ugrasz minden ingerre azonnal.
A csapdád: a halogatás miatt később még nagyobb nyomás nehezedhet rád.
Próbáld ki: ne az egész problémát akard megoldani, válaszd ki az első, néhány perc alatt elvégezhető lépést.
Nem több energiára, hanem kevesebb zajra van szükséged
A szellemi kimerültségnek nem az a kulcsa, hogy még jobban beosszuk az időnket, és akkor talán nem leszünk kimerültek, de legalább minden belefért egy napba, hanem néhány tervet inkább ki kellene venni belőle.
Kell a napi rutin, a családi szervezés megosztása, offline időszakok, a csend.
És egy fontos felismerés: attól, hogy valamit megtehetnénk, még nem kell megtenni.
Forrás: Nature Reviews Neuroscience – Alan Baddeley: Working Memory, Journal of Consumer Psychology – Choice Overload, Organizational Behavior and Human Decision Processes – Attention Residue, American Sociological Review – Cognitive Household Labor.
