Európában már nem csupán az a kérdés, mennyibe kerül megtankolni az autót vagy kifűteni a lakást, hanem az is, milyen politikai következményei lesznek az egyre nehezebben elviselhető megélhetési költségeknek. Franciaországban Marine Le Pen, Németországban az AfD épít az energiaárak miatti elégedetlenségre, miközben a hagyományos kormánypártoknak egyre nehezebb meggyőzniük a választókat arról, hogy képesek kezelni a válságot.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Az üzemanyagárak emelkedése, az infláció és a háztartások növekvő terhei az európai politikai verseny központi kérdéseivé váltak. A közel-keleti háború nyomán kialakult energiapiaci zavarok különösen nehéz helyzetbe hozták azokat a kormányokat, amelyeknek egyszerre kellene mérsékelniük a lakosság költségeit, visszafogniuk az állami kiadásokat és megőrizniük a gazdaság versenyképességét. A Reuters október 20-i elemzése szerint ezt az elégedetlenséget több országban is igyekeznek politikai támogatottsággá alakítani az ellenzéki pártok Franciaországban már az elnökválasztás egyik fő kérdése az üzemanyag ára.
Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés meghatározó politikusa a 2027 tavaszán esedékes elnökválasztás előtt az üzemanyagokat terhelő hozzáadottérték-adó jelentős csökkentését szorgalmazza. A javaslat különösen azoknak a vidéki és kistelepüléseken élő választóknak lehet fontos, akik számára az autó nem kényelmi eszköz, hanem a munkába járás, a bevásárlás és a mindennapi élet nélkülözhetetlen feltétele.
Gilles Ivaldi politológus a Reutersnek arról beszélt, hogy az emelkedő üzemanyagárak politikai szempontból kedvező környezetet teremtenek Le Pen számára, aki régóta a vásárlóerő és a megélhetési költségek kérdésére építi politikai üzeneteit.
A francia társadalom elégedetlenségét a közvélemény-kutatások is mutatják. Az Elabe október elején közzétett felmérése szerint Emmanuel Macronban mindössze a válaszadók 17 százaléka bízik, ami egyetlen hónap alatt három, két hónap alatt pedig hét százalékpontos csökkenést jelent. A megkérdezettek 79 százaléka bizalmatlan az államfővel szemben.
Le Pen és Jordan Bardella ugyanebben a felmérésben egyaránt 37 százalékos kedvező megítélést ért el. Le Pen saját politikai táborában 94 százalékra emelkedett ez a mutató, ami az intézet szerint 2022 óta a legmagasabb értéke.
Macron mozgásterét ugyanakkor nem kizárólag a társadalmi elégedetlenség korlátozza. A francia költségvetés magas hiánya, az államadósság finanszírozási költségei és a kötvénypiacok nyomása miatt minden jelentősebb adócsökkentés újabb pénzügyi kérdéseket vet fel. Az ellenzék így olyan intézkedéseket követelhet, amelyek közvetlenül enyhítenék a lakosság terheit, miközben a kormány számára azok költségvetési fedezetének előteremtése is komoly kihívás.
Németországban az AfD az energiaköltségekből kovácsol politikai témát
Hasonló folyamat figyelhető meg Németországban, ahol a megélhetési költségek emelkedése évek óta a lakosság legfontosabb aggodalmai közé tartozik. Az energiaárak újabb növekedése nemcsak a háztartásokat terheli, hanem az ipari termelést, a beruházásokat és a gazdasági kilátásokat is kedvezőtlenül befolyásolja.
A német ZEW gazdaságkutató intézet október 20-án közzétett felmérésében a gazdasági várakozásokat mérő mutató a szeptemberi 34,7 pontról 28,1 pontra esett. Az intézet szerint a magas energiaárak visszafogják a fogyasztást és a beruházásokat, miközben tartós inflációs nyomást okoznak.
Ebben a gazdasági környezetben az Alternatíva Németországért (AfD) több országos közvélemény-kutatásban is a kormányzó kereszténydemokraták elé került. A párt az energiaellátás kérdésében nyíltan az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok helyreállítását szorgalmazza, és azzal érvel, hogy az olcsóbb energia nélkül a német gazdaság versenyképessége sem állítható helyre.
Az energiaköltségek és a politikai támogatottság közötti összefüggés azonban összetettebb annál, mint hogy minden áremelkedés automatikusan az ellenzéket erősítené. Jan Steckel, a Müncheni Műszaki Egyetem professzora szerint a kormánykritikus pártok gyakran olyan politikai döntések következményeként mutatják be a magas energiaárakat, amelyek elkerülhetők lettek volna. A geopolitikai válságokból és nemzetközi piaci folyamatokból fakadó áremelkedések magyarázata viszont jóval nehezebb feladat a hivatalban lévő kormányok számára.
Az orosz energia kérdése ismét visszatér az európai politikába
A francia és a német fejlemények egy szélesebb európai vitába illeszkednek. Olaszországban és Lengyelországban is megjelentek olyan politikai kezdeményezések, amelyek az Oroszországgal folytatott energiakereskedelem helyreállítását sürgetik, arra hivatkozva, hogy a magas olaj- és gázárak közvetlenül rontják a lakosság életszínvonalát.
Az ilyen javaslatok ugyanakkor komoly külpolitikai és biztonságpolitikai vitákat váltanak ki. Az orosz energiahordozókhoz való visszatérés támogatói az alacsonyabb árak lehetőségét hangsúlyozzák, ellenzői viszont arra figyelmeztetnek, hogy az ismét növelné Európa stratégiai kiszolgáltatottságát Moszkvával szemben. Arra sincs garancia, hogy az energiakapcsolatok rendezése önmagában visszaállítaná a korábbi árszinteket.
Az európai politikai versenyben mindenesetre egyre hangsúlyosabbá válik egy alapvető kérdés: mennyit hajlandók és képesek fizetni a választók azokért a gazdasági és külpolitikai döntésekért, amelyeknek következményeit naponta érzik a pénztárcájukon? A következő választásokon nem kizárólag az energiaárak döntik majd el az eredményt, de a megélhetési válság már most jelentősen befolyásolja a politikai napirendet.
Források: Reuters, Magyar Hírlap, Elabe, ZEW – 2026. október 20.
