Gyertyákkal és zászlókkal vonultak fiatalok Bukarest utcáin a Nemzetközi Ortodox Ifjúsági Találkozó keretében. A négynapos rendezvényre 16 és 35 év közötti résztvevők érkeztek Romániából, a diaszpórából és más ortodox egyházakból; a szervezők szerint összesen mintegy 2400-an vettek részt az eseményen. A „Fény menete” a Nemzeti Katedrálistól a történelmi pátriárkai székesegyházig vezetett.

A találkozó témája „Fiatalok, család és élet Krisztusban” volt, a programban istentiszteletek, előadások, beszélgetések és közösségi események szerepeltek.

Nem biztos, hogy egyszerűen a vallásról van szó

Ebből le lehetne vonni azt a következtetést, hogy a fiatalok újra tömegesen az egyház felé fordulnak. Erre egy bukaresti rendezvény önmagában nem jelent bizonyítékot.

Van azonban egy érdekesebb kérdés.

Mit kap egy ilyen találkozón egy húszéves?

Fizikailag jelen lévő embereket. Közös rítust. Éneket, imát, hagyományt, egyértelmű kereteket és azt az élményt, hogy néhány órára nem egy algoritmus válogatja össze körülötte a világot.

Ez azért érdekes, mert mindeközben egyre több adat mutatja, hogy az állandó online kapcsolódás nem feltétlenül jelent valódi társas közelséget. Az IPPR friss angliai elemzése szerint a fiatalok körében ötödére csökkent azok aránya? — pontosabban: ötszörösére nőtt azok aránya, akik azt mondják, egyetlen közeli barátjuk sincs: 2014-ben százból körülbelül egy, ma húszból egy fiatal számol be erről.

A két jelenség között nem lehet közvetlen ok-okozati kapcsolatot húzni. A kutatások ugyanakkor arra utalnak, hogy a vallási közösségek társas hálót is jelenthetnek. Egy 22 ország több mint 180 ezer résztvevőjét vizsgáló 2025-ös tanulmányban a vallásos résztvevők átlagosan kevesebb magányról és társadalmi elszigeteltségről számoltak be, bár ebből sem következik, hogy maga a vallásosság lenne ennek az egyedüli oka.

Talán ezért érdekesebb a bukaresti menetet nem vallási „visszatérésként” értelmezni.

Lehet, hogy a fiatalok egy részét nem egyszerűen a templom vonzza, hanem valami, amiből a digitális élet meglepően keveset ad: valódi jelenlét, közös rítus és az érzés, hogy tartoznak valahová.