A Publicus Intézet Népszava számára készült, augusztus 18–25. közötti reprezentatív felmérése szerint a magyarok 61 százaléka új alkotmányt szeretne, míg 24 százalék megtartaná a jelenlegi Alaptörvényt. A kutatás arra is rákérdezett, meddig tartják elfogadhatónak a Tisza-kormány eszközeit a Fidesz által kiépített hatalmi rendszer lebontásában.

Ennél érdekesebb eredmény született arról, hogyan ítélik meg a választók a korábbi hatalmi rendszer lebontását. A megkérdezettek 27 százaléka minden törvényes eszközt megengedhetőnek tart, további 36 százalék pedig elnézőbb lenne a máskor kifogásolt módszerekkel szemben, ha azokat valóban csak a közélet megtisztítására alkalmaznák. Ugyanakkor 27 százalék elfogadhatatlannak tartja, ahogyan a Tisza-kormány a kétharmados többségével él.

Miért veszélyes a „most kivételes helyzet van” logika?

A demokratikus rendszer egyik lényege éppen az, hogy a szabályok nem attól függnek, ki van hatalmon és mennyire nemesnek tartja a saját célját.

Ha egy politikai oldal elfogad egy eljárást azzal, hogy most különleges helyzet van, később nehéz lesz ugyanezt az eszközt elvitatni az ellenfelétől. A politikai precedensek ugyanis ritkán maradnak egyszer használatosak.

Ez az egyik legerősebb érv az önkorlátozás mellett: nemcsak azt érdemes megkérdezni, szeretnénk-e, hogy a nekünk szimpatikus kormány megtehessen valamit, hanem azt is, elfogadnánk-e ugyanezt a következő, számunkra ellenszenves kormánytól.

De az ellenérv sem söpörhető félre

A másik oldal érve az, hogy ha egy politikai rendszer tartós intézményi előnyöket épített ki, akkor azok lebontása pusztán a megszokott politikai rutinokkal rendkívül nehéz lehet.

Egy új kormány ezért szembekerülhet azzal a dilemmával, hogy formálisan betart minden korábbi játékszabályt, miközben éppen azok a szabályok őrzik tovább az előző rendszer hatalmi pozícióinak egy részét.

Ez valós probléma. De ettől még nem lesz automatikusan elfogadható minden olyan eszköz, amely gyorsabb vagy hatékonyabb.

A választóvonal talán ott húzódik, hogy a változtatás újra általánosan alkalmazható, ellenőrizhető szabályokat hoz-e létre, vagy csak ideiglenes kivételt teremt a jelenlegi hatalom számára.

Ebből a szempontból a Publicus felmérése érdekesebb annál, hogy hányan akarnak új alkotmányt. Azt mutatja meg, hogy sok választó hajlandó bizonyos kompromisszumokra az eszközök terén, ha egy politikai célt elég fontosnak tart.

És itt kezdődik a nehezebb kérdés: egy demokratikus rendszer helyreállítását nemcsak az alapján lehet megítélni, hová akar eljutni, hanem az alapján is, milyen szabályokat hagy maga után azok számára, akik egyszer majd utána következnek.