II. János Pál pápa – Az ember, aki arra tanította a világot, hogy ne féljen

„Ne féljetek!” – Ez a két szó nem csupán egy pápaság jelmondata lett, hanem egy egész nemzedék számára jelentett reményt akkor, amikor Európa egyik felében még a diktatúra határozta meg a mindennapokat. Október 22-én Szent II. János Pál pápára emlékezünk, aki megmutatta, hogy a hit nem menekülés a világ elől, hanem olyan belső erő, amely a történelem menetét is képes befolyásolni.

A fiú, akit a veszteségek tanítottak meg az élet értékére

Karol Józef Wojtyła 1920. május 18-án született a lengyelországi Wadowicében. Gyermekkorát korán beárnyékolta a veszteség: kilencéves volt, amikor elveszítette édesanyját, tizenkét évesen meghalt a bátyja, majd fiatal felnőttként édesapját is eltemette. Mire igazán megkezdhette volna önálló életét, már szinte mindenkit elveszített, aki addig az otthont és a biztonságot jelentette számára.

A megpróbáltatások azonban nem fordították el Istentől, éppen ellenkezőleg: megtanították arra, hogy az emberi élet értékét nem a sikerek, a társadalmi helyzet vagy a körülmények határozzák meg, hanem az a méltóság, amelyet senki sem vehet el tőlünk.

Amikor a náci Németország megszállta Lengyelországot, a fiatal Wojtyła tanulmányai megszakadtak, és előbb egy kőfejtőben, majd egy vegyi üzemben dolgozott. Megismerte a fizikai munka nehézségeit, a kiszolgáltatottságot és a félelmet, miközben titokban készült a papi hivatásra. A megszállás éveiben működő illegális szeminárium növendékeként pontosan tudta, hogy a hit megvallása olykor személyes kockázattal jár.

1946-ban szentelték pappá, később Krakkó érseke lett, majd 1978. október 16-án a katolikus egyház fejévé választották.

„Ne féljetek!” – Egy mondat, amely átlépte a vasfüggönyt

1978. október 22-én, pápai szolgálatának ünnepélyes kezdetén II. János Pál olyan üzenettel fordult a világhoz, amely messze túlmutatott a Szent Péter téren összegyűlt híveken.

„Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt!”

A mondat különös súlyt kapott azokban az országokban, ahol a kommunista diktatúra évtizedeken át igyekezett háttérbe szorítani az egyházat, ellenőrizni a közösségeket és megtörni a vallásos emberek önállóságát.

II. János Pál személyében olyan pápa állt a világ elé, aki maga is megtapasztalta a totalitárius rendszerek természetét. Tudta, milyen az, amikor a hatalom nem csupán a cselekedeteket akarja irányítani, hanem az ember gondolkodását és lelkiismeretét is.

1979-es lengyelországi látogatása történelmi jelentőségű eseménnyé vált. Emberek milliói tapasztalhatták meg, hogy nincsenek egyedül, és hogy a közösséghez, hithez és nemzeti identitáshoz való ragaszkodásuk nem szégyellnivaló örökség, hanem megőrzendő érték.

Bár a közép-európai kommunista rendszerek összeomlása sok politikai, társadalmi és gazdasági folyamat eredménye volt, II. János Pál erkölcsi tekintélye és a lengyel társadalomra gyakorolt hatása vitathatatlanul hozzájárult a szabadságmozgalmak megerősödéséhez.

A szabadság nem létezhet igazság nélkül

II. János Pál tanításának középpontjában mindvégig az emberi méltóság állt. Úgy tekintett a szabadságra, mint amely nem egyszerűen a korlátok hiányát jelenti, hanem felelősséget is követel, hiszen az ember csak akkor lehet valóban szabad, ha képes felismerni és vállalni az igazságot.

Különös figyelmet fordított a családokra, a fiatalokra, az idősekre és a betegekre. Nem véletlen, hogy pápasága alatt indultak útjukra az ifjúsági világtalálkozók, amelyek új nemzedékek számára tették személyessé és közösségi élménnyé a keresztény hitet.

Magyarországra két alkalommal, 1991-ben és 1996-ban látogatott el. Üzenete különösen sokat jelentett egy olyan nemzetnek, amely a kommunizmus évtizedei után újra szabadon kereshette történelmi, kulturális és lelki kapaszkodóit.

Amikor a szenvedés is tanúságtétellé válik

Életének utolsó éveiben II. János Pál egészsége fokozatosan megromlott, ő azonban nem próbálta elrejteni az öregedést és a betegséget a világ elől. A korábban energikus, sportoló, hegyeket járó pápa egyre nehezebben mozgott és beszélt, mégis folytatta szolgálatát, ameddig ereje engedte.

Ezzel talán egyik legfontosabb tanítását hagyta örökül: az ember méltósága nem szűnik meg akkor, amikor elveszíti az egészségét, a fizikai erejét vagy az önállóságát.

2005. április 2-án hunyt el. 2014. április 27-én avatták szentté, liturgikus emléknapját pedig október 22-én, pápai szolgálata ünnepélyes kezdetének évfordulóján tartja az egyház.

Mit üzen nekünk ma Szent II. János Pál?

Talán azt, hogy a félelem nem mindig a veszély nagyságából fakad, hanem abból, amikor elfelejtjük, kiben és miben bízhatunk.

Október 23-a előestéjén, amikor Magyarország az 1956-os forradalom hőseire készül emlékezni, különösen mély értelmet kap egy olyan ember tanúságtétele, aki egész életében a lelkiismeret szabadságát, az emberi méltóságot és a hitből fakadó bátorságot képviselte.

II. János Pál nem azt ígérte, hogy a hívő ember életéből eltűnik a szenvedés, a veszteség vagy a bizonytalanság. Arra tanított, hogy mindezek között is lehetséges hűségesnek maradni ahhoz, amit igaznak és jónak ismertünk meg.

Mert a bátorság nem azt jelenti, hogy soha nem félünk, hanem azt, hogy a félelem ellenére sem mondunk le arról, ami igazán fontos.

Szent II. János Pál életének talán ez a legmaradandóbb öröksége: nem minden körülmény fölött rendelkezhetünk, de arról, hogy a lelkiismeretünket és a hitünket megőrizzük-e, újra és újra nekünk kell döntenünk.

Imádság Szent II. János Pál pápa közbenjárásáért

Urunk, Jézus Krisztus!

Köszönjük, hogy Szent II. János Pál életén keresztül megmutattad nekünk a hitből fakadó bátorság erejét. Taníts bennünket arra, hogy a bizonytalanságban se veszítsük el reményünket, a szenvedésben se feledkezzünk meg szeretetedről, és a félelem pillanataiban is merjünk Rád hagyatkozni.

Add, hogy családjainkban békességet, közösségeinkben összetartást, nemzetünk életében pedig bölcsességet és felelősséget munkáljunk.

Szent II. János Pál pápa, könyörögj érettünk!

Ámen.