A kormány csütörtökön jelentette be, hogy alapjaiban alakítaná át a koncessziós rendszert. Magyar Péter miniszterelnök szerint a kaszinó- és dohánykoncessziók felülvizsgálata után radikális változtatásokat terveznek, és a már meglévő szerződések esetében első körben azok felmondásának lehetőségét vizsgálják. A kormány az átalakítást a költségvetési bevételek, a közpénzek védelme és a társadalmi igazságosság szempontjaival indokolja.

A mostani folyamat ugyanakkor nem szeptemberben kezdődött. A kormány már június 18-án hivatalos határozatban rendelte el a kaszinókoncessziókkal kapcsolatos szerződések, a szabályozási környezet és a pályázatok felülvizsgálatát. A feladatot a pénzügyminiszter kapta, más tárcák bevonásával.

Egy szerződés, amely túlélhet nyolc választást

A vita egyik különös eleme az idő.

Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter júniusban arról beszélt, hogy az előző kormány a 2026-os választás előtti hetekben több vidéki városban is hosszú távú kaszinókoncessziókat osztott ki. Elmondása szerint akad közöttük olyan szerződés, amely 35 évre, egészen 2061-ig szól.

Harmincöt év a politikában rendkívül hosszú idő.

Magyarországon ez csaknem kilenc négyéves parlamenti ciklusnak felel meg. Egy ma megszülető döntés tehát elvileg olyan kormányok mozgásterére is hatással lehet, amelyek politikusai közül sokan ma még talán közéleti szerepet sem vállalnak.

És éppen itt válik a kaszinók ügye általánosabb kérdéssé.

Miért köt egyáltalán hosszú távú szerződést az állam?

Önmagában a hosszú időtartam nem bizonyítja, hogy egy koncesszió rossz.

A koncesszió lényege éppen az lehet, hogy az állam egy meghatározott tevékenység végzésének jogát hosszabb időre átengedi egy szereplőnek. A kiszámítható időtáv bizonyos területeken gazdasági értéket teremt: egy vállalkozás könnyebben vállal beruházást, finanszírozást és hosszú távú kötelezettségeket, ha tudja, hogy néhány év múlva nem veszti el automatikusan a működési jogát.

Az államnak tehát két, egymással részben ellentétes érdeket kell összehangolnia.

Az egyik a kiszámíthatóság. Ha minden választás után következmények nélkül fel lehetne bontani az előző kormány által kötött szerződéseket, az komoly jogbizonytalanságot teremtene.

A másik viszont a jövőbeli döntési szabadság. Minél hosszabb időre ad át az állam egy jogot, annál kisebb lehet azok mozgástere, akik évekkel vagy évtizedekkel később szeretnének más szabályokat kialakítani.

A kettő között nincs egyszerű választóvonal.

A törvény húsz évet mond – hogyan lett belőle harmincöt?

A történet egyik legérdekesebb jogi kérdése éppen ez.

A szerencsejáték szervezéséről szóló jelenlegi törvény szerint az I. kategóriájú játékkaszinók koncessziójának időtartama legfeljebb húsz év, a II. kategóriájúaké pedig legfeljebb tíz év.

Ehhez képest az elmúlt hónapokban nyilvánosságra került adatok szerint több vidéki kaszinó működtetési joga 2061-ig terjed. A 24.hu augusztusi összesítése szerint az év elején több 35 éves kaszinókoncessziót is kiosztottak; a lap több vidéki kaszinó esetét is feltárta.

Ez azért lényeges, mert a mostani felülvizsgálat egyik feladata éppen annak tisztázása lehet, milyen jogi konstrukciók és döntések eredményeként alakultak ki ezek a hosszú időtávok.

Nem pusztán az számít tehát, hogy kinek jutott egy koncesszió, hanem az is, hogy milyen feltételekkel és mennyi időre.

A jogbiztonság sem ér véget egy kormányváltással

Van azonban a történetnek egy másik oldala is.

Egy demokratikus jogállamban a választások következménye nem lehet automatikusan az, hogy az új politikai többség egyszerűen semmisnek tekinti elődje valamennyi hosszú távú döntését.

Az állammal szerződő vállalkozásoknak ugyanis tudniuk kell, hogy egy érvényesen létrejött megállapodásnak a következő választás után is van jelentősége. Ellenkező esetben az állam maga válhatna kiszámíthatatlan szerződéses partnerré.

Éppen ezért különösen fontos lesz, milyen jogi alapon és milyen eljárással kívánja a kormány rendezni a már meglévő kaszinókoncessziókat. A csütörtöki bejelentés politikai irányt már kijelölt, de a részletes jogi megoldás még nem ismert.

Ez a különbség lényeges: más kérdés azt mondani, hogy egy korábbi rendszer rossz volt, és más bizonyítani, hogy egy már megkötött szerződés jogszerűen megszüntethető.

Kié a következő harmincöt év?

A kaszinókoncessziók körüli vita könnyen személyekről szóló politikai történetté válhat. Ki kapta meg a működtetési jogot, milyen kapcsolatban állt az akkori hatalommal, és ki kaphatja meg egy új rendszerben?

Ezek legitim kérdések, de mögöttük ott van egy kevésbé látványos, hosszabb távon talán fontosabb dilemma.

Mennyi jövőt költhet el a jelen?

Minden kormánynak joga és kötelessége döntéseket hozni, és ezek egy része szükségszerűen túlmutat egy választási cikluson. Autópályát, vasutat, energetikai rendszert vagy más nagy beruházást sem lehet mindig négyéves időtávban működtetni.

De minél hosszabb egy állami kötelezettségvállalás, annál fontosabbá válik az átláthatóság, a verseny, az ellenőrizhetőség és annak bizonyíthatósága, hogy a döntés valóban a közérdeket szolgálja.

A hosszú táv ugyanis önmagában nem probléma. A kérdés az, mi indokolja, milyen feltételekkel lehet később módosítani, és mekkora árat kell fizetnie az államnak, ha a közérdek idővel mást kíván.

A kaszinóknál nagyobb kérdésről van szó

A mostani ügy ezért jóval túlmutat a rulettasztalokon. Arról szól, hogyan bánik egy állam azokkal a döntésekkel, amelyek következményeit már nem ugyanazok a politikusok viselik, akik meghozták őket.

Egy négy évre megválasztott kormánynak időnként évtizedekre kell terveznie. Ez elkerülhetetlen. De éppen ezért a hosszú távú állami szerződések esetében különösen nagy súlya van annak, hogy a következő nemzedékek számára ne csak kötelezettséget, hanem megfelelő mozgásteret is hagyjanak.

A kaszinókoncessziók átalakításának részletei még nem ismertek. A vita azonban már most feltesz egy olyan kérdést, amely bármelyik kormány idején érvényes:

hol ér véget a jelen legitim döntési joga, és hol kezdődik a jövő szabadsága?