A WNBA-ban jelenleg nincs nyíltan transznemű játékos, a liga mégis az amerikai transzvita egyik legforróbb frontjává vált. Ehhez elég volt egy kosárlabdázó, aki nyilvánosan kimondta: szerinte a női sportot és a női öltözőket meg kell védeni attól, hogy biológiai férfiak kerüljenek a női kategóriába.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Az Indiana Fever játékosa, Sophie Cunningham egy júliusi ESPN-interjúban arról beszélt, hogy meg akarja védeni a fiatal lányokat az öltözőkben és a sportpályákon, és szerinte nem szabad olyan helyzetet teremteni, amelyben biológiai férfiakkal kell versenyezniük.
Cunningham hangsúlyozta: álláspontját nem a transznemű emberekkel szembeni gyűlölet vezérli. Később úgy fogalmazott, hogy szeretettel kell fordulni mindenki felé, de szerinte a szeretet nem jelentheti a valóság figyelmen kívül hagyását.
A kijelentésekből néhány hét alatt országos politikai ügy lett. A Reuters szerint Cunningham szavai támogatást és tiltakozást egyaránt kiváltottak, demonstrációk jelentek meg a Fever mérkőzései körül, a WNBA játékosszakszervezete pedig közleményben ítélte el a transznemű emberekkel szembeni gyűlöletet és démonizálást.
„Meg akarom védeni a lányokat”
Cunningham érvelésének középpontjában nem elsősorban a felnőtt profi kosárlabda állt. A játékos arra hívta fel a figyelmet, hogy az elitsportra vonatkozó döntések és társadalmi normák előbb-utóbb az utánpótlássportba és az iskolákba is leszivárognak.
Ezért beszélt egyszerre a verseny tisztaságáról és az öltözőkről.
A kérdés ugyanis két külön ügyet kapcsol össze.
Az egyik az, hogy milyen feltételekkel tekinthető tisztességesnek egy női sportverseny, ha olyan sportoló is indulhat benne, aki férfi pubertáson ment keresztül. A vita ebben az esetben az izomtömegről, a csontszerkezetről, a testméretről, az erőről és más fizikai adottságokról szól, illetve arról, hogy ezekből mennyi marad meg hormonkezelést követően.
A másik kérdés már nem a stopperóráról vagy az eredményjelzőről szól, hanem a magánszféráról: milyen szabályok vonatkozzanak az öltözőkre és más intim terekre.
Cunningham szerint mindkét esetben a női kategória védelméből kell kiindulni.
Trump és Vance is beállt Cunningham mögé
A kosárlabdázó megszólalása hamar túlnőtt a sporton.
Donald Trump amerikai elnök támogatásáról biztosította Cunninghamt, JD Vance alelnök pedig bátornak nevezte a fellépését. Cunningham ezzel szemben azt állította magáról, hogy nem különösebben politikus alkat, saját nézeteit pedig inkább középre helyezte.
Ez azonban már kevéssé számított.
A WNBA-meccsek környékén támogatók és tiltakozók jelentek meg, miközben játékosok és edzők is megszólaltak a transznemű közösség mellett.
A konfliktus tehát pontosan oda jutott, ahová az amerikai kulturális viták jelentős része: néhány hét alatt már nem kizárólag arról szólt, hogy mi történik egy kosárlabdapályán, hanem politikai identitásokról, emberi jogokról és arról, hogy ki jogosult meghatározni a „nő” fogalmát.
Aztán megjelent két volt NBA-játékos
A vitát azonban egy egészen más akció emelte új szintre.
A korábbi NBA-center, Enes Kanter Freedom, valamint az ugyancsak az NBA-ben megfordult Royce White bejelentette, hogy nőként azonosítja magát, és indulni kíván a 2027-es WNBA-drafton.
A Reuters ligához közeli forrásokra hivatkozva azt írta: egyikük sem jogosult a draftra. A WNBA-nak ugyanakkor jelenleg nincs részletes, nyilvánosan hozzáférhető szabályzata arra vonatkozóan, milyen feltételekkel szerepelhet transznemű sportoló a ligában.
Kanter Freedom lépése nyilvánvalóan provokatív volt: saját érvelése szerint éppen azt akarta megmutatni, milyen következményekhez vezethet, ha egy női sportágban nincs pontosan és egyértelműen meghatározva a részvétel biológiai feltételrendszere.
Bírálói ezzel szemben figyelemhajhászásnak, illetve a transznemű embereket megalázó politikai performansznak minősítették az akciót.
Csakhogy a provokáció mögött ott maradt a megválaszolandó szabályozási kérdés.
A szabály szerint csak nők játszhatnak. De ki számít nőnek?
A WNBA kollektív szerződése szerint a ligában nők szerepelhetnek.
Ez első olvasásra egyértelmű mondat.
A vita éppen abból keletkezik, hogy a liga nyilvánosan hozzáférhető szabályozása jelenleg nem részletezi, ebben az összefüggésben pontosan mit tekint a női kategória alapjának: a biológiai nemet, valamely jogi besorolást vagy a nemi identitást.
A Reuters beszámolója szerint a WNBA jelenleg is egyeztet az érintettekkel a kérdésről, és nincs aktív, nyíltan transznemű játékos a ligában.
Ez azért fontos, mert a WNBA-vitában jelenleg tulajdonképpen egy hipotetikus konfliktusról beszélnek.
Nincs transznemű játékos, akinek a jelenlegi szereplése miatt kellene átírni a bajnokság eredményeit.
Van viszont egy szabályozási rés, amelyről egyre többen kérdezik: mi történne, ha egyszer valóban jelentkezne egy olyan transznemű nő, aki férfi pubertáson ment keresztül, és minden más sportszakmai feltételt teljesítene?
Kantert végül a csarnokból is kitiltották
A politikai performansz ráadásul nem állt meg a draftbejelentésnél.
Kanter Freedom augusztusban megjelent a Chicago Sky és az Indiana Fever mérkőzésén, és egy olyan pólót viselt, amely a nőt „felnőtt emberi nőneműként” határozta meg.
A pálya mellett szóváltásba keveredett a Chicago játékosával, Natasha Clouddal. A biztonságiak végül kikísérték a csarnokból, a Sky pedig később kitiltotta őt a Wintrust Arenából.
A klub tulajdonosa szerint Kanter viselkedése biztonsági kockázatot jelentett, míg a volt NBA-játékos azt állította, azért távolították el, mert „a nőket támogatta”.
A történet ekkorra már régen nem a kosárlabdáról szólt.
Közben az amerikai jog is elmozdult
A vita politikai hátterét jelentősen megváltoztatta az amerikai Legfelsőbb Bíróság június 30-i döntése is.
A testület fenntartotta Idaho és Nyugat-Virginia azon törvényeit, amelyek a női iskolai és egyetemi sportcsapatokat biológiai nem alapján határozzák meg, és kizárják a férfi neműként besorolt diákokat a női csapatokból.
A bíróság egyhangúlag úgy ítélte meg, hogy ezek a szabályok nem sértik a Title IX rendelkezéseit; az alkotmányos egyenlő védelem kérdésében ugyanakkor a bírák már ideológiai alapon megoszlottak. Brett Kavanaugh főbírói véleménye szerint az államoknak joguk van arra, hogy a női és lányok számára létrehozott sportkategóriák jogosultsági feltételeit biológiai nem alapján határozzák meg.
Ezzel a női sport biológiai kategóriaként történő értelmezése már nem pusztán kulturális vagy politikai álláspont az Egyesült Államokban, hanem egy fontos legfelsőbb bírósági döntés által is megerősített jogi lehetőség.
De hol húzódjon a határ?
A WNBA körül kialakult vita azért érdekesebb annál, mint hogy ki milyen pólóban ül a palánk mellett.
A valódi kérdés az, hogy miért létezik külön női sport.
Ha a női kategória létrejöttének oka az, hogy a férfi és női test átlagos fizikai adottságai között az élsportban döntő jelentőségű különbségek vannak, akkor előbb-utóbb választ kell adni arra, milyen biológiai feltételek alapján tartozhat valaki ebbe a kategóriába.
Ha viszont a kategóriát elsősorban nemi identitás alapján határozzák meg, akkor azt kell megmondani, hogyan lehet közben garantálni a női versenyzők számára azokat az esélyegyenlőségi feltételeket, amelyek miatt a külön női sportágakat egyáltalán létrehozták.
A kérdés nehézségét nem oldja meg sem az, ha minden kritikát gyűlöletnek neveznek, sem az, ha a transznemű emberekből politikai demonstráció eszközt csinálnak.
A WNBA-nak azonban előbb-utóbb döntenie kell.
Mert miközben Sophie Cunningham már azt szeretné, ha újra egyszerűen a kosárlabdáról beszélnének, ehhez előbb éppen azt kellene egyértelművé tenni, ami egy női sportliga esetében sokáig magától értetődőnek számított:
ki jogosult pályára lépni a női mezőnyben?
Forrás: BBC Sport, Reuters, ESPN és nemzetközi sportbeszámolók.
