Egy csont, néhány szelet pirítós és egy türelmetlen vendég. Krúdy Gyula ebből is képes volt irodalmat teremteni. A 148 éve, 1878. október 21-én született író számára a régi pesti vendéglők nem egyszerű étkezőhelyek voltak: itt történetek, szerelmek és különös emberi sorsok bújtak meg az asztalok között.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Régi budapesti vendéglő képe elevenedik meg a szemünk előtt: fehér abrosz, nehéz székek, a konyhából húsleves illata száll, a pincér pedig pontosan tudja, melyik törzsvendég mit szeret rendelni.
Krúdy Gyula ebben a világban otthonosan mozgott. Az 1896-ban Budapestre költöző fiatal íróból a főváros egyik legkülönösebb alakja lett. Éjszakai bolyongásai, vendéglői történetei és bohém életmódja idővel szinte elválaszthatatlanná váltak a műveitől.
Krúdy emlékekből, illatokból, régi utcákból és különc figurákból épített magának egy másik fővárost, amelyben még egy ebéd is kalanddá változhatott.
A velős csont, amelyért izgulni lehetett
Az Isten veletek, ti boldog Vendelinek! című írásában egy vendég szinte nyomozást folytat a velős csont után. Amikor megtudja, hogy még akad belőle a konyhán, sürgeti a pincért, nehogy valaki más kaparintsa meg.
Aztán megérkezik az étel. A vendég szalvétával fogja meg a forró csontot, kiüti belőle a velőt, és pirított kenyérrel, sóval, paprikával fogyasztja el.
Krúdynál az evés sosem puszta étkezés. A fogásokhoz emlékek, régi szerelmek és eltűnt emberek társulnak. Talán ezért olyan elevenek ma is a vendéglői jelenetei: az ember szinte hallja a tányérok csörgését.
A velős csont valóban Krúdy kedvelt ételei közé tartozott. A régi, levesben főtt változat mellett ma sütőben is könnyen elkészíthetjük.
Velős csont ropogós pirítóssal
Hozzávalók 2 személyre:
4 darab, hosszában kettévágott marhavelős csont
4 szelet kovászos kenyér
2 gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
frissen reszelt torma vagy lilahagyma a tálaláshoz
Elkészítés:
A hentessel vágassuk ketté hosszában a csontokat. Melegítsük elő a sütőt 220 fokra, légkeverésnél 200 fokra.
A csontokat velős felükkel felfelé helyezzük tepsibe, enyhén sózzuk meg, majd süssük körülbelül 15–20 percig, amíg a velő teljesen átforrósodik, megpuhul és kissé megpirul, de még nem olvad ki a csontból.
Közben pirítsuk ropogósra a kenyeret, és dörzsöljük be a félbevágott fokhagymával.
A forró velőt kiskanállal emeljük ki, kenjük a pirítósra, majd ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Frissen reszelt tormával vagy vékonyra szeletelt lilahagymával kínáljuk.
Ez a sült változat otthoni elkészítésre ajánlott recept, nem Krúdy korabeli eredeti leírás.
Egy falat a régi Budapestből
Krúdy 1933-ban meghalt, és vele lassan az a Budapest is eltűnt, amelynek vendéglőit, pincéreit és éjszakai alakjait olyan szeretettel örökítette meg.
Az ízek azonban könnyebben túlélik az időt, mint az épületek.
Egy tányér húsleves vagy egy frissen elkészült velős pirítós ma is képes felidézni azt a világot, ahol az étkezésre nem sajnálták az időt, és ahol egy jó fogásból akár egész történet kerekedhetett.
