Tótth András október 13-án lemondott energetikai államtitkári posztjáról, öt nappal korábban azonban még a következő évek kormányzati energiapolitikáját ismertette. A távozás után megindultak a találgatások belső konfliktusról és bizalomvesztésről, ezekhez azonban egyelőre nem társult nyilvánosan bemutatott bizonyíték.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Tótth András október 13-án személyes okokra hivatkozva nyújtotta be lemondását a Gazdasági és Energetikai Minisztérium energetikai államtitkári posztjáról, megbízatása még aznap megszűnt. A távozás váratlan volt, így szinte törvényszerűen megindultak a találgatások is: sajtóértesülések jelentek meg belső konfliktusról, szakpolitikai feszültségekről, illetve arról, hogy az államtitkár elveszíthette a politikai vezetés bizalmát.
Egyelőre azonban fontos elválasztani egymástól azt, amit tudunk, és azt, amit feltételezünk.
A minisztérium hivatalos közlése szerint Tótth András személyes okokból mondott le. Sem felmentésről, sem szakpolitikai szakításról, sem a miniszteri bizalom elvesztéséről nem született hivatalos közlés. Önmagában természetesen ez sem bizonyítja, hogy egy minisztérium vezetésében ne lehettek volna szakmai viták vagy eltérő álláspontok; egy működő szakpolitikai műhelyben ez egyébként sem lenne rendkívüli. A szakmai vita azonban nem azonos a bizalomvesztéssel, ahogyan egy személyes okból benyújtott lemondásból sem következik automatikusan, hogy annak hátterében politikai konfliktus állt. Ráadásul a nyilvánosan ismert eseménysor sem egy már háttérbe szorított vagy bizalmát vesztett államtitkár képét mutatja.
Öt nappal korábban még ő ismertette a következő négy év energiapolitikáját
Tótth András október 8-án, vagyis mindössze öt nappal lemondása előtt a Portfolio Energy Investment Forum nyitóelőadásában ismertette a következő négy év kormányzati energiapolitikájának prioritásait. Arról beszélt, hogy a magyar energetika jelenlegi szerkezete komoly versenyképességi problémát jelent, a tűzifát nem számítva az ország energiaimport-függősége meghaladja a 80 százalékot, miközben a villamosenergia-rendszer szerkezeti problémái miatt Magyarország bizonyos időszakokban olcsón exportál, máskor pedig drágán importál áramot.
Az államtitkár nem általánosságokról beszélt, hanem konkrét szakpolitikai irányokat vázolt fel: a Paksi Atomerőmű meglévő blokkjainak üzemidő-hosszabbítását, legalább 4 gigawattnyi új szélenergia-kapacitás kiépítését, amely 2040-re akár 6 gigawatt fölé is növekedhet, a villamosenergia-hálózat és az energiatárolás fejlesztését, a vállalati önellátás ösztönzését, valamint az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer átalakítását. A következő évek három fő prioritásaként az energiaönellátás növelését, a zöldenergia-termelés bővítését és az energetikai versenyképesség javítását jelölte meg.
Ez önmagában természetesen nem bizonyítja, hogy a háttérben semmilyen vita nem létezhetett. Azt viszont igen, hogy Tótth András a távozását közvetlenül megelőző napokban nem egy feladatköreitől megfosztott vagy nyilvánosan félreállított vezetőként szerepelt, hanem a kormány egyik legfontosabb szakpolitikai területének hivatalos képviselőjeként, aki éppen a következő négy év programját ismertette.
Ezért a bizalomvesztést tényként kezelni jelenleg többet jelent annál, mint amit a nyilvánosan rendelkezésre álló információk lehetővé tesznek.
Kapitány István távozásáról is megindultak a találgatások
A történet újabb fordulatot vett, amikor olyan sajtóértesülések jelentek meg, amelyek szerint Tótth András távozásával párhuzamosan Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter lemondása is felmerült.
Ezt azonban maga Kapitány István kategorikusan cáfolta.
„Nem mondtam le, és nem is fogok” – közölte október 14-én, hozzátéve, hogy továbbra is a magyar gazdaság erősítéséért dolgozik. A Gazdasági és Energetikai Minisztérium szintén cáfolta a miniszter távozásáról szóló értesülést, Magyar Péter miniszterelnök pedig nyilvánosan kifogásolta, hogy a cáfolat ellenére tényként kezeljenek egy ilyen állítást.
Ez természetesen önmagában nem ad választ Tótth András személyes döntésének minden részletére, arra azonban figyelmeztet, hogy ebben a történetben különösen fontos megkülönböztetni a megerősített információt a politikai vagy sajtóértelmezéstől.
A folyamat, amelyben Tótth dolgozott
Tótth András közel huszonöt éves energetikai és vállalati tapasztalattal érkezett az államtitkári posztra 2026 májusában. Korábban a Boston Consulting Groupnál dolgozott energiapiaci és liberalizációs kérdéseken, az E.ON Földgáznál szabályozási és értékesítési területen szerzett tapasztalatot, 2015 és 2017 között pedig az MVM stratégiai vezérigazgató-helyettese volt. Később megújulóenergia- és energiahatékonysági projektekkel is foglalkozott.
Államtitkárként a szakpolitikai előkészítés és irányítás tartozott hozzá az ellátásbiztonság, a villamosenergia- és földgázpiaci szabályozás, az energiahatékonyság, az infrastruktúra-fejlesztés és az új energiastratégia területén. Nem ő volt az energiapolitika végső politikai döntéshozója, hanem annak egyik legfontosabb szakmai előkészítője és nyilvános képviselője.
Ennek a folyamatnak az egyik központi kérdése a magyar energiaellátás diverzifikációja és az importfüggőség csökkentése.
Magyarország energiaellátása hosszú időn keresztül jelentős mértékben támaszkodott az orosz földgázra és kőolajra, ami földrajzi és beszállítói koncentrációt hozott létre. Az európai energiapolitikai irány és a következő évek szabályozási változásai miatt Magyarországnak is egyre inkább arra kell felkészülnie, hogy ellátását több forrásra és több szállítási útvonalra építse.
Ehhez rendelkezésre állnak a regionális interkonnektorok, a horvátországi LNG-import lehetősége, valamint a jelentős magyarországi gáztárolói kapacitások, miközben a rendszer átalakítása nem pusztán arról szól, honnan érkezik majd a földgáz. Ugyanilyen fontos az energiafogyasztás csökkentése, az energiahatékonyság javítása, az atomenergia hosszú távú fenntartása, a megújuló termelés kiegyensúlyozottabb szerkezetének kialakítása, a hálózat és a tárolás fejlesztése, valamint a vállalati önellátás növelése.
Az orosz energiahordozók részarányának csökkentése ezért nem egyetlen államtitkár személyéhez kapcsolódó projekt, hanem többéves, intézményi folyamat.
A személy változott, az irány nem
Ez a legfontosabb különbség Tótth András távozásának értelmezésekor.
Az államtitkár lemondott, de az általa képviselt energiapolitikai program ettől nem szűnt meg. Nem jelentettek be visszalépést a megújulóenergia-fejlesztésektől, nem vonták vissza a szélenergia bővítésére vonatkozó terveket, nem állították le a hálózatfejlesztési programokat, és nem változott meg az energiaimport-függőség csökkentésének stratégiai célja sem.
Vagyis személyi változás történt, szakpolitikai fordulatról azonban jelenleg nincs szó.
Tótth András távozásának valamennyi személyes körülményét kívülről természetesen nem lehet ismerni, és nem is lenne újságíróilag korrekt úgy tenni, mintha minden, a minisztérium falain belül zajló beszélgetés nyilvános volna. Éppen ezért ugyanilyen problémás az ellenkező véglet is: egy váratlan lemondásból automatikusan bizalomvesztést levezetni.
A nyilvánosan ellenőrizhető tények jelenleg egyszerűbb képet mutatnak.
Tótth András személyes okokra hivatkozva mondott le. Öt nappal korábban még ő ismertette a következő négy év energiapolitikai prioritásait. A minisztérium nem közölt bizalomvesztésről vagy szakpolitikai szakításról, az energetikai irány pedig a távozása után sem változott meg.
Lehet találgatni arról, mi történt a háttérben. A találgatás azonban nem tény. Amíg a bizalomvesztést alátámasztó bizonyíték nem kerül elő, addig azt tényként állítani nem több ellenőrizetlen értelmezésnél.
