Nyolcvankilenc éves korában, péntek reggel elhunyt V. Harald norvég király az Oslói Egyetemi Kórház Rikshospitalet intézményében. Az uralkodó több mint 35 éven át állt Norvégia élén, miközben az ország és vele együtt a monarchia is jelentősen átalakult. Halálával fia lépett a trónra, Norvégiában pedig új korszak kezdődött.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
V. Harald norvég király augusztus 28-án, pénteken reggel 6 óra 35 perckor, 89 éves korában hunyt el az Oslói Egyetemi Kórház Rikshospitalet intézményében – jelentette be a norvég királyi udvar. A palota közleményében úgy fogalmaz, hogy az uralkodó békésen halt meg.
A Reuters beszámolója szerint Harald augusztus 17. óta kórházi kezelés alatt állt. Egészségi állapota az elmúlt években többször is aggodalomra adott okot: 2024-ben egy malajziai utazás során fertőzés miatt került kórházba, ahol ideiglenes szívritmus-szabályozót kapott, később pedig Norvégiában végleges pacemakert ültettek be neki.
Idős korában fokozatosan csökkentette hivatalos programjainak számát, a trónról azonban nem kívánt lemondani. Korábban világossá tette: királyi esküjét egész életére tette.
„Egy egész nemzet gyászol”
Jonas Gahr Støre norvég miniszterelnök a király halála után azt mondta: egész Norvégia gyászol, miközben az ország mély hálával tekint vissza Harald életére és szolgálatára.
A norvég kormány hivatalos közleménye szerint a miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy V. Harald több mint három évtizedes uralkodása során rendíthetetlenül hitt a norvég emberekben. Külön kiemelte azt a képességét, hogy a király a legnehezebb pillanatokban is olyan szavakat talált, amelyek képesek voltak összekötni az ország lakóit.
Ennek talán legmegrázóbb példája 2011 volt.
Az oslói kormányzati negyed és Utøya sziget ellen elkövetett terrortámadásokban 77 ember vesztette életét. A tragédia után Harald nem pusztán államfőként jelent meg a nyilvánosság előtt: személyes hangú megszólalásaival a gyászoló ország egyik legfontosabb közös hangjává vált.
A miniszterelnök most erre is visszaemlékezett: Harald együtt gyászolt a norvégokkal 2011. július 22. után, együtt ünnepelt velük sportolóik sikereinél, és „melegséggel, bölcsességgel és nyitottsággal” igyekezett egy olyan társadalom felé vezetni az országot, amelyben mindenki számára jut hely.
Háborús menekültként töltötte gyermekévei egy részét
Harald élete már gyermekkorában összefonódott Norvégia történelmének egyik legsötétebb időszakával.
A norvég királyi udvar hivatalos életrajza szerint 1937. február 21-én született a család Skaugum birtokán, Askerben, Olav trónörökös és Märtha trónörökösné gyermekeként. Több mint ötszáz év után ő volt az első Norvégiában született norvég herceg.
Mindössze hároméves volt, amikor 1940. április 9-én a náci Németország megtámadta Norvégiát. A királyi családnak menekülnie kellett. Harald édesanyjával és két nővérével előbb Svédországba, majd az Egyesült Államokba jutott, miközben édesapja és nagyapja, VII. Haakon király Nagy-Britanniában élt száműzetésben a norvég kormánnyal.
Harald és családja csak a háború befejezése után, 1945-ben térhetett haza.
Kilenc évig várt arra, hogy feleségül vehesse Sonját
Harald magánélete is hozzájárult ahhoz, hogy később a hagyományok mellett a változásokra is nyitott uralkodóként tekintsenek rá.
A trónörököstől akkoriban azt várták, hogy valamelyik európai uralkodóházból vagy nemesi családból válasszon feleséget. Harald azonban Sonja Haraldsent, egy polgári családból származó norvég nőt szeretett.
A norvég királyi udvar életrajza szerint kilenc éve ismerték egymást, amikor 1968 márciusában végül bejelentették eljegyzésüket. A kapcsolat komoly vitát váltott ki, és voltak, akik attól tartottak, hogy egy polgári származású nővel kötött házasság akár a monarchia jövőjét is veszélyeztetheti.
Olav király végül a parlamenti és kormányzati vezetőkkel folytatott egyeztetések után beleegyezett a házasságba. Harald és Sonja 1968. augusztus 29-én az oslói székesegyházban házasodott össze.
Két gyermekük született: Märtha Louise hercegnő 1971-ben, Haakon herceg pedig 1973-ban.
Olimpikonból lett király
Harald életében a sport, különösen a vitorlázás, jóval több volt egyszerű időtöltésnél.
A norvég királyi udvar adatai szerint több olimpián is képviselte Norvégiát vitorlázóként, az 1964-es tokiói nyári olimpia megnyitóján pedig ő vitte a norvég zászlót. 1987-ben csapatával világbajnoki címet, 2005-ben pedig Európa-bajnoki címet szerzett.
Versenyszerűen egészen idős koráig vitorlázott, és csak 2022-ben jelentette be, hogy befejezi versenyzői pályafutását.
A természetvédelem szintén fontos szerepet játszott az életében. Trónörökösként részt vett a WWF norvég szervezetének létrehozásában, amelynek két évtizeden keresztül elnöke is volt.
Több mint 35 év Norvégia trónján
Apja, V. Olav király 1991. január 17-i halálakor Harald automatikusan Norvégia királya lett.
A norvég királyi udvar történeti összefoglalója szerint január 21-én a parlamentben tett esküt az alkotmányra, és elődeihez hasonlóan az „Alt for Norge” – „Mindent Norvégiáért” – jelmondatot választotta.
Norvégiában az uralkodó politikai hatalma korlátozott, szerepe elsősorban alkotmányos, reprezentatív és szimbolikus. Harald azonban uralkodása során ezt a szimbolikus szerepet igyekezett megtölteni személyes tartalommal.
Ennek egyik legismertebb példája a király 2016-os beszéde volt, amelyben arról beszélt, mit jelent számára norvégnak lenni. Harald az oslói királyi palota parkjában a norvég társadalom sokszínűségéről, a különböző hátterű, életkorú és vallású emberek együttéléséről beszélt. Üzenetének középpontjában az összetartozás állt: a különbségek ellenére mindannyian ugyanannak a közösségnek a tagjai. Gondolatát egyetlen mondatban foglalta össze: „Norvégia mi vagyunk.” A beszédben a bizalmat, az egymás iránti tiszteletet és a közösség összetartó erejét hangsúlyozta.
Nehéz időszakban távozott
Harald király halála olyan időszakban érte a norvég monarchiát, amikor az uralkodócsaládot több ügy miatt is komoly nyilvános figyelem övezi.
A Reuters és az Associated Press szerint az elmúlt időszakban Mette-Marit trónörökösné Jeffrey Epsteinnel fenntartott korábbi kapcsolata miatt került ismét a figyelem középpontjába. A trónörökösné korábban bocsánatot kért, és rossz ítélőképességnek nevezte, hogy kapcsolatban maradt Epsteinnel. Bűncselekménnyel nem vádolták.
Mette-Marit előző kapcsolatából született fia, Marius Borg Høiby ügye ugyancsak súlyosan megterhelte a királyi család megítélését. Harald lánya, Märtha Louise hercegnő 2022-ben lemondott hivatalos királyi feladatairól, hogy egyértelműen különválassza a királyi családban betöltött szerepét saját üzleti tevékenységétől. Döntésében szerepet játszottak a későbbi férje, az amerikai Durek Verrett tevékenysége körül kialakult viták is. A magát spirituális tanítónak és sámánnak nevező Verrett nézetei korábban komoly kritikát váltottak ki Norvégiában.
Harald így egy olyan monarchiát hagyott örökösére, amelynek nemcsak az uralkodóváltással, hanem saját társadalmi tekintélyének megőrzésével is foglalkoznia kell.
Új királya van Norvégiának
Norvégiában nincs olyan időszak, amikor a trón betöltetlen lenne. A monarchia szabályai szerint az örökös az előző uralkodó halálának pillanatában királlyá válik, így Harald halálával 53 éves fia azonnal átvette az uralkodói tisztséget. Az új király VIII. Haakon néven lépett trónra.
A trónörökléshez nem társul a brit monarchiához hasonló nagyszabású koronázási ceremónia. A király hivatalosan tájékoztatja a kormányt elődje haláláról, majd rendkívüli államtanácsi ülésre kerül sor.
A következő a trónöröklési sorban Haakon 22 éves lánya, Ingrid Alexandra hercegnő, aki ezzel Norvégia trónörökösévé vált.
V. Harald temetéséig többnapos nemzeti gyász következik. A Reuters tájékoztatása szerint a király búcsúztatását az oslói székesegyházban tartják, végső nyughelye pedig az Akershus-erőd királyi mauzóleumában lesz, ahol a norvég uralkodócsalád több korábbi tagja is nyugszik.
Pénteken délben a norvég fegyveres erők kilenc helyszínen 21 ágyúlövéssel tisztelegtek az elhunyt uralkodó előtt. A hadsereg egységeinél felolvasták a király haláláról szóló közleményt, majd egyperces csenddel emlékeztek rá.
Harald 35 éven át volt Norvégia királya. Élete szinte végigkísérte a modern Norvégia történetét: gyermekként menekülnie kellett a megszállt hazájából, később olimpikonként képviselte országát, királyként pedig egy egyre gazdagabbá és sokszínűbbé váló társadalom jelképes vezetője lett.
Halálával nem csupán uralkodóváltás történt Norvégiában. Egy olyan korszak ért véget, amelynek egyik legfontosabb üzenetét maga Harald fogalmazta meg: egy ország közösségét végső soron azok az emberek alkotják, akik képesek egymásban is felismerni azt, ami összeköti őket.
