1912. október 14-én egy férfi revolvert rántott, és mellkason lőtte Theodore Rooseveltet, az Egyesült Államok korábbi elnökét. A politikus vérezni kezdett, a golyó a testében maradt, de ő mégsem a kórházba indult, hanem felállt egy több ezres tömeg elé, és közölte, hogy meglőtték, aztán beszélni kezdett. Az életét pedig részben egy olyan tárgy menthette meg, amelyet a legtöbb politikus inkább csak felolvasni szokott: a saját beszédének kézirata.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Milwaukee, 1912. október 14., este nyolc óra után Theodore Roosevelt éppen elhagyta a Gilpatrick Hotelt. Az 53 éves volt elnök újra a Fehér Házért kampányolt, ezúttal a Progresszív Párt jelöltjeként. Fáradt volt, a hangja is megviselt, de még egy nagygyűlés várt rá.
Beszállt a rá várakozó nyitott autóba, a körülötte állók éljeneztek, Roosevelt pedig felállt, hogy kalapjával üdvözölje őket, ekkor egy férfi néhány lépésről rálőtt.
Egy lövés, amelynek a papír állta útját
A támadó John Schrank volt, egy korábbi vendéglős, aki már egy ideje követte Rooseveltet a kampánykörútján.
A lövedék a politikus mellkasát találta el, de a zakója zsebében két szokatlan akadály várta: egy fémből készült szemüvegtok és egy vastag, félbehajtott beszédkézirat.
A mintegy ötvenoldalas papírkötegen a golyó lyukat ütött, a szemüvegtokot pedig behorpasztotta, mindkettő csökkentette a lövedék erejét.
A golyó így is behatolt Roosevelt testébe, és eltörte az egyik bordáját, de nem ért létfontosságú szervet.
Roosevelt azonnal megpróbálta felmérni a sérülését, tapasztalt vadászként és egykori katonaként tudta, milyen veszélyes lehet a mellkasi lövés. Ellenőrizte, hogy köhög-e fel vért, és amikor nem tapasztalt ilyet, arra következtetett, hogy a tüdejét talán elkerülte a lövedék.
Kísérői azt akarták, hogy azonnal kórházba vigyék, ő viszont ragaszkodott a beszédéhez.
A helyszínen, a nagygyűlés előtt orvosok is megvizsgálták, a mellkasán jól látható seb volt, az ingén pedig terjedt a vérfolt, de Roosevelt mégis a színpadra lépett.
A közönség először nem is tudta pontosan, mi történt, a politikus aztán olyan mondattal kezdett, amelyet azóta is idéznek:
„Nem tudom, teljesen felfogják-e, hogy az imént meglőttek. De ennél több kell ahhoz, hogy egy jávorszarvast megöljenek.”
A jávorszarvas nem véletlenül került szóba: Roosevelt pártját a köznyelv Bull Moose Party néven emlegette.
Ezután elővette a meglőtt kéziratot, és megmutatta a golyó ütötte lyukakat. Azt mondta, a papírok valószínűleg megakadályozták, hogy a lövedék a szívébe jusson.
Majd hozzátette: a golyó még mindig benne van, ezért nem tud túl hosszú beszédet tartani. Ehhez képest körülbelül másfél órán keresztül beszélt.
A golyó maradt, az elnökség elúszott
Roosevelt végül kórházba került. A vizsgálatok megerősítették, hogy a lövedék nem okozott közvetlenül életveszélyes sérülést. Az orvosok úgy döntöttek, nem távolítják el, mert a műtét nagyobb kockázattal járhatott volna. A golyó Roosevelt életének hátralévő részében a testében maradt.
A merénylet túlélése azonban nem hozott neki választási győzelmet. Az 1912-es elnökválasztást Woodrow Wilson nyerte meg, Roosevelt pedig második lett.
John Schrankot elfogták, később elmegyógyintézetbe került. A történetből viszont fennmaradt valami egészen rendkívüli: maga az átlőtt beszédkézirat.
Forrás: American Presidency Project – Roosevelt eredeti beszéde, Smithsonian – az átlőtt kézirat, Smithsonian Magazine, National Park Service.
