Rengeteg felnőtt mondja teljes meggyőződéssel: „én hülye vagyok matekból”. De a kutatások alapján ez sokszor nem velünk született ítélet, hanem évek alatt felépülő probléma. Kimarad egy alap, jön egy rossz élmény, megjelenik a szorongás, aztán egyszer csak tényleg rosszabbul teljesítünk. És onnantól könnyű elhinni, hogy ez egyszerűen nem nekünk való.

Ismerős a helyzet?

A matematika azért különösen kegyetlen tantárgy, mert egymásra épül.

Ha valaki bizonytalan a szorzásban, később nehezebben érti a törteket. Ha a törtek nem állnak össze, az algebra is sokkal nehezebb lesz. A tananyag közben nem vár: jön a következő fejezet, miközben az előző még nincs a helyén.

Ez az egyik legfontosabb magyarázat arra, miért tud valaki néhány év alatt teljesen elveszni matekból.

Nem feltétlenül azért, mert nincs hozzá képessége, hanem mert egy korábbi hiányra újabb és újabb tudást próbál építeni.

A „nekem ez nem megy” tényleg ronthatja a teljesítményt

A másik nagy probléma a matematikai szorongás.

Elég néhány rossz dolgozat, egy kínos felelés vagy az érzés, hogy mindenki gyorsabban érti a feladatot. Innen könnyen elindul egy kör:

félek tőle → kerülöm → kevesebbet gyakorlok → rosszabb lesz az eredmény → még jobban félek.

Iro Xenidou-Dervou, a Loughborough Egyetem kutatója szerint ez nem pusztán lelki kérdés. A szorongás lefoglalhatja a munkamemória egy részét, vagyis azt a mentális kapacitást, amellyel éppen számolnunk kellene.

Magyarul: miközben azon gondolkodunk, hogy „ezt biztos elrontom”, kevesebb figyelem marad magára a feladatra.

Így a rossz teljesítmény önmagát erősítheti.

Nem mindenkinek egyformák a adottságai

Persze vannak velünk született különbségek is.

Yulia Kovas ikervizsgálatai szerint a matematikai képességek közötti eltérésekben genetikai tényezők is jelentős szerepet játszhatnak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy születéskor eldől, ki lesz jó matekból.

A genetikai hajlam és a környezet együtt számít: milyen tanárt kapunk, mennyi időnk van megérteni az alapokat, kapunk-e segítséget, amikor elakadunk, és milyen élmények kötődnek a tantárgyhoz.

Van egy kisebb csoport is, amelynek valóban lényegesen nehezebb dolga van. A diszkalkulia a számok és mennyiségek feldolgozását érintő tanulási nehézség, és a becslések szerint az emberek körülbelül öt százalékát érintheti.

Lehet, hogy nem rosszak vagyunk matekból – csak valahol elvesztettük

Éppen ezért félrevezető lehet a jól ismert mondat: „én egyszerűen nem vagyok matekos.”

Lehet, hogy valaki valóban kevésbé erős ezen a területen. De az is lehet, hogy ötödikben nem értette meg rendesen a törteket, hatodikban már szégyellte megkérdezni, hetedikben elkezdett félni a dolgozatoktól, középiskolára pedig már kész tényként kezelte, hogy neki ez nem megy.

És ez azért nem mindegy, mert a matematika nem marad az iskola falai között.

Kamat, hitel, fizetés, infláció, kedvezmény, rezsi, családi költségvetés, statisztika – felnőttként folyamatosan számok alapján kell döntéseket hoznunk.

Talán ezért nem azt kellene kérdezni egy gyerektől, hogy „miért vagy ilyen rossz matekból?”,

hanem azt:hol vesztetted el a fonalat – és hogyan tudunk visszamenni érte?