Először csak az tűnik fel, hogy mostanában mindig te keresed a másikat. Aztán egy nap úgy döntesz, ezúttal megvárod, amíg ő jelentkezik. Eltelik egy hét, majd kettő, végül egy hónap, de telefonod hallgat. Vajon tényleg ennyit ért a kapcsolat, vagy ennél bonyolultabb a helyzet?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Megint eszedbe jutott, hogy régen órákig tudtatok beszélgetni, most pedig már arra sem emlékszel, mikor hívott fel utoljára. Előveszed a telefonodat, megnyitod az üzeneteiteket, és végiggörgeted az elmúlt hónapokat.
„Hogy vagy?” „Van kedved találkozni?” „Rég beszéltünk!”
Mindegyik üzenetet te írtad, ő válaszolt, néha kedvesen, máskor csak néhány szóban, de magától szinte soha nem keresett.
És ekkor felmerül benned a kellemetlen kérdés: ha holnaptól nem jelentkeznél, vajon észrevenné egyáltalán?
Amikor a kapcsolatból feladat lesz
Egy barátságban vagy családi kapcsolatban természetes, hogy időnként az egyik fél kezdeményez többet. Van, amikor valaki beteg, túlterhelt, gyereket nevel, vagy egyszerűen nehéz időszakon megy keresztül, ilyenkor nem az számít, ki hányszor telefonált.
De előfordul az is, amikor hónapok, esetleg évek óta ugyanaz történik. Te érdeklődsz, te szervezel találkozót, te emlékszel a fontos dátumokra, ha összevesztek, te próbálod rendezni a helyzetet.
És már nem azért keresed, mert annyi mesélnivalód van, hanem mert attól tartasz, ha nem teszed, teljesen megszakad a kapcsolat.
Nem minden hallgatás jelent közönyt
Mielőtt azonban végleg lemondanál valakiről, érdemes megvizsgálni, mi állhat a távolságtartása mögött.
Vannak emberek, akik ritkán telefonálnak, nehezen kezdeményeznek, mégis őszintén örülnek, amikor találkoztok. Másoknak annyi gondjuk van, hogy a kapcsolataik ápolására alig marad energiájuk.
Ezért egy kapcsolat értékét nem lehet pusztán az elküldött üzenetek számával mérni.
Sokkal többet elárul, mi történik, amikor valóban szükséged van rá. Meghallgat? Figyel rád? Érdekli, mi van veled? Próbál időt szakítani rád, még ha nem is mindig sikerül?
Vagy minden beszélgetés végül róla szól, a te gondjaidra pedig soha nincs ideje?
Mi történik, ha egyszer nem te jelentkezel?
Ott van a kísértés is, hogy próbára tedd a másikat. Nem írsz, nem hívod, és figyeled, mennyi idő múlva keres, de ebből nem mindig derül ki az igazság, lehet, hogy ő is azt hiszi, most neked van szükséged egy kis távolságra.
Sokszor többet ér egy egyszerű, őszinte mondat: „Hiányoznak a beszélgetéseink, de mostanában úgy érzem, mindig én kereslek. Te hogy látod?”
A válasznál pedig talán még fontosabb, történik-e utána bármi változás.
Ha kimondtad, hogy fáj neked az egyoldalúság, mégsem tesz semmit azért, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz, azt előbb-utóbb neked is komolyan kell venned. Ez nagyon nehéz, ha régi barátról vagy családtagról van szó. Hiszen nemcsak a jelenlegi kapcsolatot féltheted, hanem mindazt is, amit valaha jelentett neked.
A közös múlt viszont nem kötelez arra, hogy a jelenben minden erőfeszítést te tegyél meg.
Meg kell tanulnod elfogadni, hogy a szereteted önmagában nem elegendő két ember kapcsolatához. Bármennyire fontos neked valaki, nem tudsz helyette érdeklődni, figyelni vagy jelen lenni.
Saját magadat választani van, hogy annyit jelent, hogy kibírod a csendet. Nem írsz újra, nem keresel újabb kifogást a másik helyett, és nem próbálod egyedül helyrehozni azt, amihez ketten kelletek.
