Hol ér véget egy vállalkozó magánélete, és hol kezdődik a cége?

A kérdés akkor válik igazán érdekessé, amikor a vállalkozó hívő ember. A keresztény hit viszonylag könnyen megfér egy tulajdonos magánéletében: elmegy vasárnap misére, imádkozik, adakozik. Egészen más azonban, amikor ugyanezek az elvek megjelennek abban, kit vesz fel, mennyit fizet az embereinek, hogyan bánik azzal, aki hibázott, vagy miként rendez egy olyan konfliktust, ahol a tisztességesebb megoldás történetesen többe kerül.

Az Egyesült Államokban most éppen erre tesz kísérletet a Bridgeporti Egyházmegye.

Frank J. Caggiano püspök egyházmegyéje a His Way At Work nevű nemzetközi katolikus apostoli szervezettel közösen új vállalkozói céhet hoz létre. A csatlakozó cégtulajdonosok Jézus Szentséges Szívének ajánlják fel vállalkozásukat, majd egy hosszabb képzési és közösségi folyamatban vesznek részt. A cél nem az, hogy egy vallási jelképpel gazdagodjon az iroda, hanem az, hogy a tulajdonos hite a vállalkozás működésén is látszódjon.

Nem ima lesz a céges értekezlet helyett

Talán ez a kezdeményezés legérdekesebb része.

A His Way At Work nem egy egyszeri cégáldásként beszél a felajánlásról. Saját megfogalmazásuk szerint az egésznek akkor van értelme, ha a hit később a vállalat hétköznapi döntéseiben is megjelenik.

És ebben nincs sok elvont teológia.

A szervezet saját honlapja egészen konkrétan azt írja: a vállalkozás Istennek való felajánlásának hatással kell lennie arra, hogyan születnek a döntések a munkaerő-felvételtől a béreken át egészen a konfliktusok kezeléséig. A cél a munkavállalók, családjaik és a tágabb közösség emberi méltóságának védelme.

Vagyis itt már nem az a kérdés, van-e kereszt a vállalkozó irodájának falán.

Hanem az, hogy másképpen dönt-e miatta.

Egy cég ugyanis remekül tud beszélni értékekről addig, amíg azok nem kerülnek pénzbe. Sokkal nehezebb kereszténynek maradni, amikor a jobb fizetés csökkenti a profitot, egy munkatárs problémája időt és türelmet igényel, vagy egy erkölcsileg kétes, de jövedelmező üzletre kell nemet mondani.

A péktől a több száz fős vállalatig

A bridgeporti programot nem kizárólag nagyvállalatoknak találták ki.

Egyéni vállalkozók éppúgy csatlakozhatnak, mint családi cégek, éttermek, kertészeti vagy szolgáltató vállalkozások, szakmai praxisok, illetve több mint háromszáz embert foglalkoztató társaságok. A Bridgeporti Egyházmegye állja a His Way At Work programlicencét, ezért a helyi vállalkozók számára a részvétel és a képzési anyagok ingyenesek lesznek.

Maga a szervezet már jóval nagyobb hálózatot épített. Saját adatai szerint 2008 óta több mint 300 vállalkozással dolgoztak, programjaik pedig közel félmillió munkavállalót és családtagjaikat érték el. Egy nyilvános amerikai nonprofit-adatbázis szerint a módszert több mint tíz országban alkalmazták.

Van tehát mögötte valamennyi tapasztalat. De természetesen attól, hogy egy cég belép egy katolikus vállalkozói közösségbe, még nem lesz automatikusan jobb munkahely.

Pont ezért érdekes, hogy a program nem áll meg a felajánlásnál.

Vállalkozók, akikből szentek lettek

Az új céh védőszentjei Louis és Zélie Martin, Lisieux-i Szent Teréz szülei lesznek.

A választás nem pusztán családi kapcsolatuk miatt érdekes. Mindketten dolgozó, vállalkozó emberek voltak a 19. századi Franciaországban. Louis órásként dolgozott, Zélie pedig csipkekészítő vállalkozást épített fel. Utóbbi olyan sikeres lett, hogy Louis végül felhagyott saját mesterségével, és bekapcsolódott felesége üzletébe.

Kilenc gyermekük született, közülük öt érte meg a felnőttkort, és mind az öten szerzetesi hivatást választottak. Legfiatalabb lányukból lett Lisieux-i Szent Teréz.

Louis és Zélie Martint Ferenc pápa 2015-ben avatta szentté; ők lettek az első házaspár, akiket együtt kanonizáltak.

Aligha lehetne tehát találóbb védőszentpárt választani egy olyan közösségnek, amely azt próbálja megmutatni, hogy a hit, a család és a vállalkozói élet nem feltétlenül három külön világ.

Ősszel kezdődik

Caggiano püspök október 22-én este hét órakor tartja az első tájékoztatót a fairfieldi St. Thomas Aquinas-templomban.

A csatlakozó vállalkozók útmutatót kapnak, kilencnapos novénával készülnek a felajánlásra, majd november 1-jén délelőtt tíz órakor a bridgeporti Szent Ágoston-székesegyházban bemutatott szentmisén kapják meg a felajánlásról szóló oklevelet. Ezután havi képzéseken és közösségi találkozókon folytatódik a program.

Ez pedig fontos részlet. Mert ha az egész november 1-jén véget érne egy ünnepi misével és néhány fényképpel, nem volna benne sok újdonság.

A neheze éppen utána kezdődik.

De mit jelent valójában egy „keresztény cég”?

Egy vállalkozás természetesen nem hisz.

Emberek hisznek.

Egy vállalat viszont döntéseket hoz. Embereket vesz fel és bocsát el, béreket állapít meg, beszállítókat választ, számlákat hajt be, nyereséget oszt fel, ügyfelekkel vitázik, és eldönti, mi történik akkor, amikor egy munkatárs életében valami váratlanul rosszra fordul.

Ezért a „keresztény vállalkozás” csak akkor jelent többet egy szépen hangzó címkénél, ha ezekben a döntésekben is felismerhető valami.

A His Way At Work legalábbis ezt állítja: a céljuk nem a munkatársak térítése, hanem olyan vállalati kultúra kialakítása, amely a dolgozókat nem pusztán munkaerőként, hanem emberként kezeli. Maga a Bridgeporti Egyházmegye is úgy fogalmaz, hogy a programnak a munkavállalók, az ügyfelek és a helyi közösség iránti valódi gondoskodásban kell megmutatkoznia.

Ezt könnyű leírni.

A valódi próba majd akkor következik, amikor a keresztény elveknek ára lesz.

Amikor a tisztességesebb döntés drágább. Amikor egy ember támogatása kényelmetlen. Amikor egyszerűbb lenne megszabadulni valakitől. Amikor egy nagyon jó üzletet azért kell visszautasítani, mert valami nincs rendben vele.

Ott derül majd ki, hogy valóban Istennek ajánlották-e fel ezeket a vállalkozásokat – vagy csak a nevét írták rájuk.

Mert egy keresztény cég végül nem attól lesz felismerhető, hogy mit tesz ki a falra, hanem attól, hogyan bánik azokkal, akik belépnek az ajtaján.