Kedden becsengetnek, és újraindul a reggeli rohanás. Pedig az első iskolai napon nem az a legfontosabb, hogy minden ceruza ki legyen hegyezve, hanem hogy a gyerek tudja: bármi történik odabent, van hová hazajönnie.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Kedden újra becsengetnek.
Előkerülnek az iskolatáskák, a tiszta tornacipők, az új füzetek, és hétfő este családok ezreiben hangzik majd el ugyanaz a kérdés:
– Biztos, hogy mindent bepakoltunk?
Érdemes ellenőrizni.
De van néhány dolog, amit nem lehet az iskolatáskába tenni, pedig talán ezekre lesz a legnagyobb szükség.
Ne teljesítménykényszerrel induljon az év
A szülőnek az iskolakezdés logisztika: mikor kelünk, mit viszünk, ki megy a gyerekért, megvan-e a tornaruha, a bérlet, az uzsonna.
A gyereknek viszont egészen más.
Új tanító, új osztály, régi konfliktusok, felelés, dolgozatok, összehasonlítás. Egy elsősnek pedig egy teljesen ismeretlen világ.
Nem biztos, hogy az utolsó nyári este azzal kell lezárni:
„Idén aztán tessék jobban tanulni.”
A szeptember elseje nem vizsga. Nem kell már az első reggelen egy egész tanév súlyát rátenni a gyerek vállára.
Elég ennyi:
Menj, nézd meg, milyen lesz. Aztán délután meséld el.
Hagyjuk, hogy izguljon
A felnőttek ösztönösen el akarják tüntetni a gyerek félelmeit.
– Ugyan, nincs mitől félni.
Pedig lehet.
Lehet félni attól, ki mellé ültetik. Hogy nehezebb lesz a matek. Hogy ott lesz az, aki tavaly csúfolta. Egy elsős pedig attól is félhet, hogy anya valóban elmegy, amikor becsukódik mögötte az ajtó.
Nem kell mindent azonnal megoldani.
Néha elég azt mondani:
Értem. Én is izgulnék.
A gyerek ebből azt tanulja meg, hogy nem kell szégyellnie, amit érez, és nem marad egyedül vele.
Az utolsó este ne legyen hadművelet
Persze, legyen összekészítve a táska, a ruha, a kulacs és az uzsonnásdoboz.
De amikor kész, legyen vége.
Nem kell harmadszor is ellenőrizni mindent, mert a gyerek pontosan érzi a szülő feszültségét. Ha az egész lakás azt sugallja, hogy másnap valami rendkívüli megmérettetés következik, ő is így fogja megélni.
Jobb egy közös vacsora, egy séta vagy húsz nyugodt perc.
Az iskola úgyis megtölti majd a következő hónapokat feladatokkal.
Az utolsó nyári este még maradhat a családé.
Reggel ne az ötös legyen az útravaló
„Ügyes legyél!”
Ártalmatlan mondatnak tűnik, mégis könnyen azt üzenheti: akkor vagy rendben, ha jól teljesítesz.
Mondjunk inkább olyasmit, ami akkor is igaz, ha remekül sikerül az első nap, és akkor is, ha nem.
Szeretlek. Jó napot. Délután találkozunk.
Mert az iskola fontos. A tudás, a szorgalom és a teljesítmény is az.
De az otthon ne legyen még egy hely, ahol bizonyítani kell.
Délután pedig hallgassuk meg
Amikor hazajön, általában ezt kérdezzük:
– Na, milyen volt?
– Jó.
És kész.
Érdemes inkább konkrétan kérdezni:
Mi volt a legjobb? Ki mellett ültél? Min nevettetek? Volt valami, ami rosszul esett?
Ezekből hamarabb kiderül, hogyan érkezett haza valójában.
És amikor válaszol, hallgassuk meg.
Telefon nélkül. Tanács nélkül. Azonnali megoldási kényszer nélkül.
Csak hallgassuk.
Nem kell örülni az iskolakezdésnek
Van, aki már augusztus közepétől várja, hogy újra lássa az osztályt.
Más legszívesebben visszabújna a takaró alá.
Egyikük sem jobb a másiknál.
Különösen figyeljünk arra, akinek tavaly rossz élményei voltak. Akit bántottak. Aki nehezen tanult. Akinek nem volt barátja. Aki úgy érezte, folyton kevés.
Neki nem egyszerűen új tanév kezdődik.
Ő visszamegy arra a helyre is, ahol már egyszer megsérült.
A legfontosabb felszerelés
Az iskolakezdési listán ott van a füzet, a ceruza, a radír, a tornazsák.
Egy valami nincs rajta.
Az a biztos tudat, hogy ha rossz jegyet kap, hazajöhet.
Ha összeveszik valakivel, hazajöhet.
Ha hibázik, hazajöhet.
Ha sikerül valami, lesz, akinek elmesélje.
Ha fél, lesz, aki meghallgassa.
És ha egyszerűen csak elfárad attól, hogy egész nap próbált helytállni, otthon leteheti.
Talán ezt érdemes becsomagolni szeptember elsejére.
Minden más befér az iskolatáskába.
