A lakhatási válság nem csak arról szól, mennyibe kerül egy négyzetméter. Arról is, mikor tud valaki elköltözni otthonról, összeköltözni a párjával, házasságot vagy gyereket tervezni. A kormány most új lakásépítési programot készít elő, miközben a jegybank adatai szerint a lakásárak tavaly több mint 23 százalékkal emelkedtek.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Harmincéves vagy. Dolgozol. Van fizetésed, párkapcsolatod, terveid.
Este mégis ugyanabba a szobába mész haza, ahol tizenhat évesen a dolgozataidra készültél.
Ez természetesen nem minden esetben kényszerhelyzet. Van, aki tudatosan marad a szüleivel, pénzt gyűjt, hozzátartozót gondoz, vagy egyszerűen jól működik számára a többgenerációs együttélés.
De az európai kutatások egyre világosabban mutatják: sok fiatal nem azért marad otthon, mert ezt választotta, hanem mert nem talál olyan lakhatást, amelyet biztonságosan meg tud fizetni.
Magyarországon 2023-ban a 25–34 évesek mintegy 31 százaléka élt még a szüleivel. Érdekesség, hogy ez jelentős csökkenés a 2018-as 43 százalékhoz képest, de így is nagy csoportról beszélünk. Az Eurostat szerint a magyar fiatalok átlagosan 27,1 évesen hagyják el a szülői otthont, szemben a 26,2 éves uniós átlaggal.
Most az állam is több lakást akar
A téma azért különösen aktuális, mert a kormány augusztus 31-én döntött a Wekerle Lakásépítési Program előkészítéséről.
A programot szeptember végéig kell kidolgozni. A tervek között a lakáskínálat növelése, megfizethető lakások, intézményi bérlakások és új kollégiumi férőhelyek létrehozása, valamint barnamezős területek lakásépítési célú hasznosítása szerepel.
Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter szerint 550 millió eurónyi uniós forrás áll rendelkezésre, amely banki és piaci társfinanszírozással akár kétmilliárd eurónyi fejlesztést is megmozgathat.
A részletek azonban még nincsenek készen.
Az ennél érdekesebb kérdés az, hogy miért jutottunk el oda, hogy a lakhatás már nem egyszerűen ingatlanpiaci ügy.
Egy év alatt 23,5 százalék
A Magyar Nemzeti Bank májusi lakáspiaci jelentése szerint 2025-ben országosan 23,5 százalékkal emelkedtek a lakásárak. Reálértéken 19 százalékos volt a drágulás, ami az elmúlt 25 év legmagasabb értéke.
A jegybank szerint az Otthon Start javította a lakásvásárlás lehetőségét azok számára, akik jogosultak rá, ugyanakkor maga a program is hozzájárult az árak emelkedéséhez. Az Otthon Starttal vásárlók átlagosan 35 millió forintos hitelt vettek fel.
Vagyis az önálló élet kezdete sok fiatalnál ma már egy több évtizedes pénzügyi döntéssel jár együtt.
Ha pedig a vásárlás nem reális, marad az albérlet – vagy a szülői ház.
A lakás ára beleszólhat abba is, mikor leszünk család
Az Eurofound tavaly decemberi nagy európai kutatása arra jutott, hogy a lakhatási nehézségek a fiataloknál az önálló háztartás kialakítását is akadályozhatják: vannak, akik a szüleikkel élnek, miközben inkább önállóan vagy a párjukkal szeretnének lakni.
És a következmény nem feltétlenül áll meg a költözésnél.
Éppen most, szeptemberben jelent meg egy 52 ország adatait vizsgáló tanulmány, amely szerint a lakások megfizethetőségének romlása együtt járt az alacsonyabb házasságkötési aránnyal. A szerzők szerint az egyik lehetséges mechanizmus egyszerű: ha az önálló élet pénzügyileg távolabb kerül, az emberek később érzik magukat készen a házasságra is.
A gyermekvállalásnál a kép összetettebb. Egy friss IMF-munkaanyag EU-s adatok alapján talált kapcsolatot a nagyobb lakhatási teher és az alacsonyabb termékenység között, ugyanakkor a szerzők szerint ennek hatása kisebb, mint például a szegénységre, egészségre vagy a lakhatás minőségére gyakorolt következmények.
Vagyis nem lehet azt mondani, hogy „drágák a lakások, ezért nem születnek gyerekek”.
Az élet ennél sokkal bonyolultabb.
De azt már nehezebb vitatni, hogy amikor valaki azt mérlegeli, össze mer-e költözni a párjával, megházasodjon-e, vállaljon-e gyereket, nagyon is számít, hogy van-e hová menniük.
Nem feltétlenül „mamahotel”
A szüleivel élő felnőttre könnyű rásütni, hogy kényelmes.
„Mamahotel.”
Nem akar leválni.
Nem elég önálló.
Csakhogy a lakásárak mellett ez a magyarázat egyre kevésbé elegendő.
Egy teljes munkaidőben dolgozó fiatal is kerülhet olyan helyzetbe, hogy a fizetéséből egyedül nem vállalható az albérlet, a lakásvásárláshoz pedig nincs elegendő megtakarítása vagy megfelelő hitelképessége.
Ilyenkor a szülői ház nem feltétlenül a felnőtté válás elutasítása.
Lehet egyszerűen a legésszerűbb gazdasági döntés.
És talán éppen ezért érdemes másképp beszélni a lakhatási válságról is.
Nem csak arról, hány lakás épül, mennyi a négyzetméterár vagy mekkora hitelt lehet felvenni.
Hanem arról is, hogy hány évvel kerülhet későbbre az a pillanat, amikor valaki becsukja maga mögött a gyerekszobája ajtaját, és először mondhatja egy másik helyre: ez az otthonom.
