Vasárnap van. Egy nap, amikor nemcsak a testünknek, hanem a lelkünknek is szüksége van megérkezésre. Ez az ima arra hív, hogy néhány percre tegyük le Isten elé a mögöttünk hagyott hét fáradtságát, a kimondatlan terheket, a szeretteinkért érzett aggodalmat és mindazt, amit már nem tudunk egyedül elbírni.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Uram, ezen a vasárnapon csendesebb szívvel szeretnék megállni előtted.
Nem azért jövök hozzád, mert minden rendben van bennem. Nem azért, mert minden kérdésemre megtaláltam a választ, és nem is azért, mert már elég erős vagyok ahhoz, hogy egyedül elbírjam mindazt, amit az élet rám tett.
Azért jövök, mert szükségem van rád.
Szükségem van arra, hogy megpihenjek a jelenlétedben. Hogy legalább néhány percre ne én akarjak mindent megoldani, megérteni és kézben tartani. Hogy letehessem előtted azt is, amit mások előtt nem tudok kimondani.
Uram, köszönöm ezt a vasárnapot.
Köszönöm, hogy újra adtál egy napot, amikor nemcsak előre kell rohannom, hanem vissza is nézhetek arra, honnan vezettél idáig.
Köszönöm mindazt, ami ezen a héten jó volt. A találkozásokat, a kimondott szeretetet, az apró örömöket, a váratlan segítséget, a nevetést, a békés perceket. Köszönöm azokat az embereket, akik mellettem álltak, és azokat is, akik talán észre sem vették, hogy egyetlen mondatukkal könnyebbé tették a napomat.
És köszönöm azt is, Uram, amit nehéz volt elfogadni.
Azokat a pillanatokat, amelyekből tanulnom kellett. A csalódásokat, amelyek megmutatták, mibe kapaszkodtam túlságosan. A fáradtságot, amely arra figyelmeztetett, hogy nem vagyok mindenható. A kudarcokat, amelyekben újra megtanulhattam, hogy az értékem nem attól függ, sikerül-e minden.
Uram, ma szeretném letenni előtted a terheimet.
Mindazt, amit napok óta magamban hordozok.
Az aggodalmaimat.
A bizonytalanságaimat.
Azokat a mondatokat, amelyek fájtak.
Azokat a döntéseket, amelyeket még nem tudok meghozni.
Azokat az embereket, akiket nem tudok megváltoztatni.
És azokat a helyzeteket, amelyek fölött nincs hatalmam.
Adj nekem bölcsességet, hogy felismerjem, amin változtatnom kell, és adj alázatot ahhoz, hogy elfogadjam azt, amit nem én irányítok.
Uram, kérlek, vigyázz azokra, akiket szeretek.
Őrizd a családomat, a gyermekeimet, a szüleimet, a testvéreimet, a barátaimat és mindazokat, akiket a szívemben hordozok.
Légy ott mellettük akkor is, amikor én nem lehetek.
Adj egészséget a betegnek, reményt annak, aki fél, vigaszt annak, aki gyászol, társat annak, aki magányos, és erőt annak, aki már úgy érzi, nem bír továbbmenni.
Uram, gondolj ma különösen azokra, akiknek ez a vasárnap nem pihenés.
Azokra, akik beteget ápolnak.
Azokra, akik dolgoznak.
Azokra, akik kórházi ágy mellett ülnek.
Azokra, akik egyedül ebédelnek.
Azokra, akiknek hiányzik valaki az asztal mellől.
Azokra, akiknek ma is fáj valami, amit mások már rég elfelejtettek.
Öleld körül őket úgy, ahogyan csak Te tudod.
És kérlek, taníts engem is irgalmasabbnak lenni.
Ne engedd, hogy túl gyorsan ítéljek.
Ne engedd, hogy csak azt vegyem észre, aki hangos, erős vagy sikeres.
Adj szemet ahhoz, hogy meglássam azt is, aki csendben szenved.
Adj fület ahhoz, hogy meghalljam azt, aki nem mer segítséget kérni.
Adj szívet ahhoz, hogy ne csak együtt érezzek, hanem tegyek is valamit.
Uram, bocsásd meg nekem mindazt, amiben ezen a héten elhibáztam az utat.
A türelmetlenségemet.
A kemény szavaimat.
Azokat a pillanatokat, amikor fontosabb volt igazam legyen, mint hogy szeressek.
Azokat a perceket, amikor nem figyeltem rád.
És azokat is, amikor tudtam, mit lenne helyes tennem, mégsem tettem meg.
Taníts megbocsátani azoknak is, akik engem bántottak.
Ne engedd, hogy haragot vigyek magammal az új hétbe.
Ne engedd, hogy mások vétkei irányítsák a szívemet.
Segíts elengedni azt, amit már nem tudok megváltoztatni, és adj békét ott, ahol emberi erőből már nem tudok rendet teremteni.
Uram, az előttem álló hetet is rád bízom.
A munkámat.
A találkozásaimat.
A döntéseimet.
A nehéz beszélgetéseket.
Az örömöket, amelyekről még nem tudok.
És a megpróbáltatásokat is, amelyek talán rám várnak.
Menj előttem.
Ha elbizonytalanodom, mutasd az utat.
Ha elfáradok, adj erőt.
Ha félek, emlékeztess arra, hogy nem vagyok egyedül.
Ha pedig minden jól alakul, őrizz meg attól, hogy elfelejtsek hálát adni.
Uram, taníts úgy élni, hogy ne mindig csak a következő feladatot, a következő célt és a következő napot várjam.
Segíts észrevenni a mai napot.
A reggel fényét.
Egy kedves tekintetet.
Egy ölelést.
Egy csésze kávé melletti csendet.
Egy beszélgetést.
Egy imát.
Mindazokat az apró ajándékokat, amelyek mellett olyan könnyen elsietünk.
Ma nem kérek tőled tökéletes életet.
Csak azt kérem, maradj velem.
A jóban és a rosszban.
A bizonyosságban és a kérdésekben.
A nevetésben és a könnyekben.
A sikerekben és az újrakezdésekben.
Uram, ma mindent a kezedbe teszek.
A múltamat, amelyet már nem tudok megváltoztatni.
A jelenemet, amelyet szeretnék hittel megélni.
És a jövőmet, amelyet még nem látok.
Te tudod, mire van szükségem.
Te ismered a kimondatlan imáimat is.
Adj békét a szívembe, rendet a gondolataimba, erőt a lelkembe, és szeretetet minden lépésembe.
Maradj velem ezen a vasárnapon.
És maradj velem akkor is, amikor holnap újra elkezdődik a hét.
Ámen.
