Uram,

új hét kezdődik, és én már reggel fejben előreszaladok.

Arra gondolok, mit kell elintéznem, hová kell odaérnem, kinek kell válaszolnom, mit nem szabad elfelejtenem. Mire igazán elkezdődne a nap, én gondolatban már túl vagyok a felén.

Ma arra kérlek: taníts meg jelen lenni.

Ne engedd, hogy úgy menjek el emberek mellett, hogy észre sem veszem őket. Hogy csak a kimondott szavaikat halljam, de azt ne, ami mögöttük van. Hogy fontosabb legyen a következő feladatom annál, aki éppen előttem áll.

Adj figyelmet ahhoz, aki ma beszélni szeretne velem.

Türelmet ahhoz, aki lassabb nálam.

Egy jó szót annak, aki talán éppen abból él majd egész nap.

És adj bölcsességet ahhoz is, hogy felismerjem: nem minden sürgős, ami hangos, és nem minden jelentéktelen, ami csendben történik.

Uram, segíts, hogy ma észrevegyem a jót is.

A reggeli fényt.
Egy váratlan mosolyt.
Egy telefonhívást.
Egy elvégzett munka örömét.
Azt, hogy valaki hazavár.
Azt, hogy van még lehetőségem szeretni, javítani, újrakezdeni.

Olyan könnyű mindig azt nézni, mi hiányzik.

Taníts ma hálásnak lenni azért, ami már itt van.

És amikor este visszagondolok erre a napra, ne csak azt tudjam felsorolni, mennyi mindent végeztem el.

Legyen legalább egy ember, akire valóban figyeltem.

Egy pillanat, amelyben nem siettem tovább.

Egy apró jó, amit nem hagytam észrevétlenül.

És legyen legalább egy perc, amikor felismertelek Téged is a napomban.

Ámen.