Az idei nyári átigazolási időszak feltűnő változást hozott. A 24.hu szerint korábban nem látott számban szerződtek magyar játékosok az NB I-ből magasabban jegyzett bajnokságokba. Az MLSZ adatai szerint csak az előző szezonban még U21-es korú futballisták közül nyolcan kerültek a magyarnál erősebb ligába, többek között Portugáliába, Belgiumba, Dániába, Lengyelországba és Csehországba.

A névsorban már válogatott közelében járó játékosok és fiatal tehetségek egyaránt vannak. Szűcs Tamás Portugáliába, Átrok Zalán Belgiumba, Markgráf Ákos Dániába, Vitályos Viktor pedig Csehországba szerződött. A Nemzeti Sport augusztusi összesítése akkor 15 olyan magyar játékost számolt össze, aki NB I-es klubból külföldi első- vagy másodosztályba távozott.

A folyamat azért érdekes, mert közben klubszinten jóval lassabb az előrelépés. Az elmúlt években a Ferencváros volt az egyetlen magyar csapat, amely rendszeresen eljutott valamelyik UEFA-sorozat alapszakaszáig; a többi hazai klubnak ez továbbra sem sikerült.

De akkor mi számít sikernek?

Egy erős NB I, amely képes megtartani a legjobb magyar játékosokat, nyilván vonzó cél. Csakhogy egy fiatal futballista fejlődésének sokszor éppen az tesz jót, ha időben magasabb tempójú és erősebb bajnokságba kerül.

Ebben az értelemben a játékosexport nem feltétlenül az NB I gyengeségének jele. Azt is mutathatja, hogy a magyar klubok és akadémiák egyre több olyan futballistát képeznek, akire külföldön is van kereslet.

A 24.hu-nak nyilatkozó Paunoch Péter játékosügynök szerint az NB I erősödése miatt a külföldi megfigyelők és sportigazgatók is nagyobb figyelemmel követik a magyar bajnokságot.

A következő lépés már rajtuk múlik: rendszeresen játszanak-e, tovább tudnak-e fejlődni, és hányan jutnak el közülük a válogatottig. Mert önmagában a külföldi szerződés még nem áttörés – de az, hogy egyre több magyarért jönnek, már mindenképpen változás.