Balassi Bálint a költő, aki szerelmes verseket ír, majd kardot ragad, várat foglal, botrányos házasságot köt, és újra meg újra bajba keveredik! Élete tele volt veszélyes kalandokkal, szenvedélyes szerelmekkel és meghökkentő fordulatokkal. A magyar irodalom egyik legnagyobb alakja korántsem volt csendes, könyvei fölé hajoló költő. Születésének évfordulóján felidézzük különös, regénybe illő történetét.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
1554. október 20-án, Zólyom várában született meg az a fiú, akiről akkor még senki sem sejthette, mennyi kaland vár rá.
Balassi Bálint gazdag főúri család gyermekeként kiváló nevelést kapott. Tanítója a híres prédikátor, Bornemisza Péter volt.
Ám a biztonságosnak tűnő élet hamar felborult. Apját összeesküvés gyanújával letartóztatták, a családnak pedig Lengyelországba kellett menekülnie.
A fiatal Balassi később maga is fegyvert ragadott. 1575-ben Báthory István ellen harcolt, megsebesült és fogságba esett.
A történet különös fordulata, hogy fogvatartója végül nem ellenségként, hanem megbecsült vendégként kezelte. Balassi így a lengyel udvari életbe is betekintést nyerhetett.
Egy férjes asszony, akiért a költő elvesztette a fejét
Balassi életéből természetesen a szerelem sem hiányozhatott. Sőt, talán semmi sem okozott neki annyi gyötrelmet és örömöt, mint a nők iránt érzett szenvedélye.
Egyik legnagyobb szerelme Losonczy Anna volt, aki akkoriban Ungnád Kristóf egri várkapitány feleségeként élt.
A kapcsolatból olyan költői világ született, amelynek hatása évszázadokkal később is érezhető.
Amikor Anna megözvegyült, Balassi ismét reménykedni kezdett. Ekkor írta híres Júlia-verseit, amelyekben a vágyakozás, a szenvedély és az elérhetetlen szerelem kapott hangot.
De a költő magánéletének legnagyobb botránya még csak ezután következett.
Karácsonyi esküvő – és egy vár, amelyet fegyverrel akart megszerezni
1584 karácsonyán Balassi feleségül vette unokatestvérét, Dobó Krisztinát, a legendás egri várvédő, Dobó István lányát.
Az esküvőnek egészen váratlan folytatása lett. Balassi úgy gondolta, felesége révén jogot formálhat Sárospatak várára. Nem elégedett meg azonban a jogi vitával: fegyvereseivel egyszerűen elfoglalta az erősséget!
A merész vállalkozás nem tartott sokáig: a várból hamarosan kiűzték, házassága pedig súlyos családi és jogi konfliktusokba torkollott. A frigyet később érvénytelenítették.
A romantikus költőből így egy csapásra botrányhős lett, akinek életét birtokperek, adósságok és ellenségeskedések keserítették meg.
Nemcsak verseivel, hanem a kardjával is hírnevet szerzett
Balassi éveken át szolgált végvári katonaként, többek között Egerben. A harc, a veszély és a katonai bajtársiasság mindennapjai mély nyomot hagytak benne.
Heves természete miatt gyakran keveredett viszályokba, ám a csatatéren szerzett élményeit olyan költészetté formálta, amely a mai napig a magyar irodalom része.
A végvári vitézek életét megörökítő verseiben nemcsak a küzdelem, hanem a szabadság szeretete és a katonák közötti összetartozás is megelevenedik.
Az utolsó csata, ahonnan már nem tért vissza
1594-ben Balassi Esztergom ostrománál ismét fegyvert fogott a török ellen.
A harcok során súlyosan megsebesült, a korabeli orvoslás már nem tudta megmenteni, Május 30-án, mindössze 39 évesen meghalt.
Így ért véget annak a férfinak az élete, aki egyszerre volt szerelmes költő, vakmerő katona, botrányos főúr és mélyen vallásos ember.
Felhasznált források:
Magyar Elektronikus Könyvtár – Balassi Bálint · Balassa Bálint Múzeum · Magyar Katolikus Lexikon · Evangélikus Országos Múzeum
