Hol van a gyerek? Kivel beszél? Mi foglalkoztatja? Egy generációval ezelőtt ezekre a kérdésekre a szülők többnyire a fizikai világban keresték a választ. Ma egy gyerek úgy is lehet a saját szobájában, hogy közben emberek százaihoz, közösségekhez és szinte korlátlan mennyiségű tartalomhoz kapcsolódik. XIV. Leó pápa a fiatalok függőségeiről szóló friss vatikáni találkozón a család szerepét állította a megelőzés középpontjába. Néhány nappal korábban pedig az AI koráról beszélve fogalmazott úgy: a család az emberség első iskolája. A két megszólalás ugyanahhoz a kérdéshez vezet: mitől jelent valódi védelmet egy család a 21. században?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
„Nincs jobb védelem a drogok ellen, mint egy jó család”
XIV. Leó augusztus 27-én fogadta a Latin-Amerika Pápai Bizottság által szervezett találkozó résztvevőit. Az esemény középpontjában a fiatalok kábítószer-függősége és bűnözői csoportok általi toborzása állt.
A Szentszék hivatalos oldalán közölt beszédében a pápa arra figyelmeztetett, hogy a függőség összetett jelenség, amelyre nem lehet egyetlen terület válaszától megoldást várni. Közösségi megelőzésről, tudományos ellátásról, igazságos fellépésről és lelkipásztori segítségről egyaránt beszélt. Külön hangsúlyozta, hogy az egyház nem kívánja átvenni az idegtudomány, a pszichiátria vagy a közegészségügy szerepét.
Ezután tért rá a családra. Mint mondta, a család az a hely, ahol az életet gondozzák és védik, majd egy különösen erős mondattal fogalmazta meg álláspontját:
„Nincs jobb védelem a drogok ellen, mint egy jó család.”
A mondat könnyen hangozhat egyszerű receptnek valamire, ami valójában nagyon bonyolult. Maga XIV. Leó sem állította azonban, hogy a függőség pusztán családi probléma lenne. Éppen ellenkezőleg: beszédében a szegénységet, az erőszakot, a lehetőségek hiányát és a fiatalok bűnözői csoportok általi beszervezését is olyan tényezőként említette, amelyek családokat szakíthatnak szét.
A „jó család” ezért nem hibátlan családot jelent. Sokkal inkább olyan közeget, ahol a gyereknek van kihez fordulnia.
A védelem nem a telefon elkobzásával kezdődik
Ez ma már azért is fontos, mert a családi otthon falai önmagukban nem jelentik azt, hogy a gyermek védett környezetben van.
A telefonon keresztül a külvilág gyakorlatilag folyamatosan jelen lehet a szobájában. Erről itt írtunk bővebben.
A WHO Európai Regionális Irodájának adatai szerint a problémás közösségimédia-használat jeleit mutató serdülők aránya a vizsgált országokban és régiókban 7 százalékról 11 százalékra emelkedett 2018 és 2022 között. A 2022-es nemzetközi felmérés csaknem 280 ezer 11, 13 és 15 éves fiatalt vizsgált 44 országban és régióban. A WHO ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a közösségi média nem kizárólag veszélyforrás: megfelelő használat mellett a kapcsolattartást és a kortárs közösségekhez tartozást is segítheti.
Vagyis nem a telefon önmagában az ellenség. A kérdés inkább az, hogy a gyerek egyedül marad-e mindazzal, amit azon keresztül lát és átél.
Tudjuk egyáltalán, mi történik vele online?
A UNICEF digitális szülőségről szóló útmutatója szintén abból indul ki, hogy az internet rengeteg lehetőséget ad a gyerekeknek: tanulhatnak, kapcsolatot tarthatnak és szórakozhatnak. Ezzel együtt megjelennek az adatvédelemmel, a káros tartalmakkal és az online biztonsággal kapcsolatos kockázatok is.
A szülő szerepe ezért egyre kevésbé merülhet ki abban, hogy megszabja, naponta hány percet lehet képernyő előtt tölteni.
Tudja-e, milyen alkalmazásokat használ a gyermeke? Ismeri-e azokat az embereket, akikkel rendszeresen kapcsolatban van? Beszélgetnek-e arról, miért tud egy videó vagy egy influenszer ennyire hatni rá? El meri-e mondani a gyerek, ha olyasmit látott, amitől megijedt, szégyent érzett vagy kellemetlenül érezte magát?
Az UNICEF éppen ezért a nyílt kommunikációt hangsúlyozza. Ha valami rossz történik a gyermekkel az interneten, a dühös reakció vagy az eszköz azonnali elvétele akár azt is eredményezheti, hogy legközelebb kevésbé mer segítséget kérni.
Ez talán az egyik legfontosabb különbség az ellenőrzés és a védelem között. A kontroll azt kérdezi: mit csináltál? A bizalom azt is: mi történt veled?
A függőség előtt gyakran ott van a kapcsolódás kérdése
A vatikáni találkozón nem kizárólag a kábítószer-fogyasztásról beszéltek. A Vatican News beszámolója szerint a résztvevők azt a kérdést is vizsgálták, milyen közösségekre van szükség ahhoz, hogy a fiatalok tartozást, gondoskodást, méltóságot és célt találjanak, mielőtt ezt valaki más kínálja fel nekik.
Ez különösen fontos szempont. A család védő szerepe ugyanis nem azt jelenti, hogy minden veszélyt képes távol tartani. Egy szerető családban felnövő fiatal is kerülhet bajba, és a függőség kialakulását soha nem lenne helyes automatikusan a szülők kudarcának tekinteni.
A család valami mást tud adni: kapcsolódást, mielőtt a baj megtörténik, és helyet, ahová akkor is vissza lehet térni, ha már megtörtént.
Az AI korában még fontosabbá válhat az, ami nem mesterséges
XIV. Leó gondolatmenete azért különösen érdekes, mert alig egy héten belül másodszor helyezte a családot egy modern társadalmi probléma középpontjába.
Augusztus 21-én a Nemzetközi Katolikus Törvényhozói Hálózat tagjaihoz beszélt a mesterséges intelligencia kihívásairól. A Vatikánban elhangzott beszédében az egyházfő arra figyelmeztetett, hogy a technológiai fejlődés mellett mindig fel kell tenni az erkölcsi kérdést is: nemcsak azt, hogy mire vagyunk képesek, hanem azt is, hogy mit kellene tennünk.
Ebben a beszédében nevezte a családot „az emberség első iskolájának”.
A pápa szerint itt tanuljuk meg először a bizalmat, a nagylelkűséget, a párbeszédet és a szeretetet. Arra is figyelmeztetett, hogy a mesterséges intelligencia nem gyengítheti a családot azzal, hogy az emberi kapcsolatokat adatokra és szimulációkra redukálja, vagy olyan tartalmakkal árasztja el a fiatalokat, amelyek torzíthatják vágyaikat.
A két pápai megszólalás így összeér. Az egyik a drogokról szól. A másik a mesterséges intelligenciáról. Látszólag két egészen különböző világ, XIV. Leó mégis ugyanoda jut el: az emberi kapcsolatokhoz.
Mitől lesz valóban védőháló a család?
Talán nem attól, hogy a szülő minden veszélytől képes megóvni a gyermekét. Ez ma valószínűleg lehetetlen is.
Nem tud ott lenni minden iskolai szünetben, minden baráti társaságban, minden üzenetváltásnál és minden videónál, amelyet a gyereke éjjel a telefonján megnéz. De elérheti, hogy a gyermek tudja: ha valami történik, van kinek elmondania.
Ehhez idő kell. Közös étkezések, beszélgetések, figyelem, szabályok és következetesség. Néha az is, hogy a felnőtt leteszi a saját telefonját. És annak elfogadása, hogy a kamasz egyre önállóbb lesz, miközben továbbra is szüksége van egy biztos pontra.
A WHO digitális környezetről szóló állásfoglalása szerint a gyermekek fizikai és online élete ma már egyre inkább összefonódik. A digitális világ tehát nem valamiféle külön tér, ahová a gyerek időnként „belép”: mindennapi életének része. Ha pedig ez így van, a család védő szerepének is követnie kell őt oda.
A védőháló akkor is kell, amikor valaki már elesett
XIV. Leó augusztus 27-i beszédének talán legfontosabb része éppen itt kezdődik. Nem állt meg a megelőzésnél.
Azokról a családokról is beszélt, amelyeket már megtört a droghasználat, az erőszak, a szegénység vagy egy gyermek bűnözői csoportba kerülése. Az egyház feladatát pedig abban jelölte meg, hogy különösen azokat fogadja be, akik szenvednek. A beszéd végén az irgalmas szamaritánus képét idézte fel: olyan egyházat sürgetett, amely nem megy el a bajba jutott ember mellett, hanem megáll, közel lép hozzá és segít.
Ez fontos kiegészítése annak a mondatnak, hogy a jó család a legjobb védelem. Mert a család nemcsak akkor védőháló, amikor megakadályozza a zuhanást. Hanem akkor is, amikor valaki már elesett, és még mindig van, aki lehajol érte.
