A megélhetési drágulás ellen szervezett tüntetést követően újra elszabadultak az indulatok az olasz városban, ahol arcukat elfedő fiatalok csaptak össze a hatóságokkal. A rendőrség már ötven embert vitt be azonosításra, miközben a környékbeliek és a bolttulajdonosok saját eszközeikkel igyekeznek megóvni vagyontárgyaikat az erőszaktól.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Október 17–18-án Olaszország több városában – elsősorban Milánóban, Bolognában és Torinóban – a megélhetési költségek emelkedése ellen szervezett tüntetések erőszakos összecsapásokba fajultak. Maszkos, gyakran feketébe öltözött fiatalok kövekkel, petárdákkal, üvegekkel és barikádokkal támadtak a rendőrökre, üzleteket rongáltak és fosztogattak, tüzeket gyújtottak. A rendőrség könnygázt és vízágyút vetett be. A zavargások a franciaországi, hasonlóan erőszakossá vált tüntetések után és azokra hivatkozva törtek ki.
Mi történt Olaszországban?
A „Italia in Piazza” nevű, alulról szerveződő mozgalom hirdette meg a szombati megmozdulásokat több városban a magas árak, alacsony bérek, üzemanyagárak és közszolgáltatások ellen. A felvonulások kezdetben békésebbek voltak, majd kisebb csoportok elszakadtak, és a városközpontokban – különösen Milánóban a Piazza del Duomo és a Galleria Vittorio Emanuele II környékén – városi gerillaharc szerű jelenetek alakultak ki.
Milánóban a rendőrök többször is visszaszorultak a támadások elől, a tüntetők elfoglalták a főteret, egy Carabinieri-járművet rongáltak és fosztottak, üzleteket törtek fel. Bolognában a pályaudvar környékén vízágyút kellett bevetni, Torinóban és Bergamóban is hasonló jelenetek zajlottak. A beszámolók szerint a erőszakos csoportok nagy része fiatal, sokan kiskorúak, elővárosi vagy külföldi származású (második generációs) fiatalok voltak. Egy olasz rendőrségi összesítés szerint az országos szombati események után 28 embert tartóztattak le (köztük 12 kiskorút és 6 külföldit), közel 200 embert azonosítottak, a rendvédelmi erők sérültjeinek száma pedig 141 körül mozgott.
Vasárnap Milánóban a zavargások folytatódtak: kapucnis csoportok tovább dobálták a rendőröket, üzleteket rongáltak, a rendőrség ismét könnygázt és vízágyút használt. Giorgia Meloni miniszterelnök elítélte az erőszakot, szolidaritást vállalt a rendőrökkel, és hétfőre kormányülést hívott össze a helyzet kezelésére. „Tüntetni jog, a városokat felgyújtani nem” – fogalmazott.
A francia kapcsolat
Az olasz események közvetlenül a franciaországi, október 17-i nagyarányú zavargások után történtek. Franciaországban több mint félmillió ember vonult az utcákra a drágulás, az oktatás és a közszolgáltatások romlása miatt; a tüntetések több városban rablásokká, gyújtogatásokká és rendőri összecsapásokká fajultak. Limogesban a történelmi városháza részben leégett, Párizsban és más helyeken üzleteket fosztottak, épületeket rongáltak. A hatóságok mintegy 1800 embert tartóztattak le, több száz rendőr sérült meg.
Az olasz szervezők és a beszivárgó csoportok kifejezetten a francia (és más európai) eseményekre hivatkoztak, Telegram-csoportokon keresztül is hívtak embereket a hasonló fellépésre. A mozgalom kommunikációjában az európai elégedetlenség „klímájára” és a francia példára utaltak. A jelenség tehát nem elszigetelt: a gazdasági elégedetlenség több nyugat-európai országban (Franciaország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) egyszerre csapott át utcai erőszakba.
Kontextus és következmények
A tiltakozások hátterében a magas infláció, a stagnáló reálbérek, a lakhatási válság és a közszolgáltatások állapotával kapcsolatos elégedetlenség áll. Meloni kormánya, amely jövőre választások elé néz, egyértelműen a rend helyreállítását hangsúlyozza, és felszólította az ellenzéket, hogy ne legyen kétértelmű az erőszak elítélésében. A milánói polgármester elismerte a tüntetések okainak érthetőségét, de a rendőrök elleni erőszakot és a városi károkat elítélte.
A helyzet továbbra is feszült: a hatóságok figyelemmel kísérik a további megmozdulásokat, miközben a francia és olasz események ismét rámutattak arra, hogy a gazdasági elégedetlenség gyorsan városi erőszakká alakulhat, ha a szervezett tüntetésekbe beszivárognak erőszakos csoportok.
