A Fájdalmas Szűzanya emléknapja közvetlenül a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe után következik. Mintha az Egyház ezzel is arra hívná fel a figyelmet: Krisztus keresztjét szemlélve nem feledkezhetünk meg arról az édesanyáról sem, aki végigkísérte Fia életét, és ott állt mellette a Golgotán is.

Mária nem tudta levenni Jézust a keresztről. Nem tudta megszüntetni a szenvedését, és nem tudta megváltoztatni azt, ami történt. Egy dolgot azonban megtehetett: ott maradt mellette.

Ebben talán mindannyiunk számára fontos üzenet rejlik.

Vannak helyzetek, amikor mi sem tudjuk megszüntetni egy szerettünk fájdalmát. Nem találunk megfelelő szavakat, nem tudjuk megoldani a problémáját, és nem tudjuk levenni válláról a terhet. De jelen lehetünk. Meghallgathatjuk. Megfoghatjuk a kezét. Imádkozhatunk érte. Néha éppen ez a szeretet egyik legnagyobb formája.

A Hétfájdalmú Szűz

A keresztény hagyomány Mária életének hét különösen fájdalmas eseményére emlékezik. Ezek között ott van Simeon jövendölése, az Egyiptomba való menekülés, a tizenkét éves Jézus keresése, a találkozás Jézussal a keresztúton, a keresztre feszítés és Jézus halála, Fia testének levétele a keresztről, valamint Jézus sírba helyezése.

Mária életében az öröm és a fájdalom sokszor egymás mellett volt jelen. Mégsem a kétségbeesés lett az utolsó szó. Mária fájdalma mögött ott maradt a bizalom. Nem látta előre, hogyan teljesedik be Isten terve, mégis kitartott. Ugyanaz az asszony, aki egykor igent mondott Isten hívására, a kereszt tövében is hűséges maradt ehhez az igenhez.

Mit üzen nekünk ma a Fájdalmas Szűzanya?

Talán azt, hogy nem kell mindig erősnek mutatnunk magunkat. A hit nem azt jelenti, hogy soha nem sírunk, nem félünk, vagy nem fáj valami. Mária ismerte az aggodalmat, a veszteséget és az édesanyai fájdalmat, mégis Istenre bízta magát.

Ezért a Fájdalmas Szűzanya különösen közel lehet azokhoz, akik ma beteget ápolnak, gyászolnak, aggódnak gyermekükért, házassági vagy családi nehézséggel küzdenek, magányosak, vagy olyan terhet hordoznak, amelyről talán senki más nem tud.

Az ő példája arra biztat: a fájdalom közepette sem kell elveszítenünk a reményt.

A kereszt után ugyanis elérkezett a feltámadás reggele.

Egy gondolat mára

Lehet, hogy ma valaki a környezetünkben nem tanácsra vár, hanem egyszerűen arra, hogy mellette maradjunk.

Egy telefonhívás, egy kedves szó, néhány perc figyelem vagy egy csendben elmondott ima sokkal többet jelenthet, mint gondolnánk.

A Fájdalmas Szűzanya példáját követve ma mi is megpróbálhatunk úgy jelen lenni mások életében, hogy ne elforduljunk a fájdalmuktól, hanem szeretettel melléjük álljunk.