Kapaszkodjanak meg, mert a magyar internet történetének néhány, látszólag egymástól független eseményét egymás mellé téve olyan kapcsolatrendszer rajzolódik ki, amelyben ugyanaz a távközlési óriás jelenik meg a levelezés, az online hírfogyasztás, a közösségi kapcsolattartás és az állami adatátvitel világában.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
1996-ban a Matáv a Soros Alapítvánnyal és a Silicon Graphics Magyarországgal együttműködve létrehozott egy kulturális és kommunikációs központot. Ebben született meg a Freemail, amely 1999-ben a Matáv internetes érdekeltségéhez került.
Ugyanez a vállalatcsoport működtette az Origót, majd 2006-ban közel 1,1 milliárd forintért megszerezte az iWiW-et is.
És van még egy részlet, amelyet érdemes ehhez hozzátenni.
1999-ben a Matáv nyerte el a Belügyminisztérium országos okmányirodai adatátviteli hálózatának kiépítésére és működtetésére kiírt pályázatot.
A vállalat tehát egyszerre volt jelen a lakossági internetszolgáltatások, a digitális nyilvánosság és az állami hálózati infrastruktúra fejlesztésében.
Mindeközben az igazgatóságában a magyar gazdasági és pénzügyi élet jól ismert szereplői ültek, a Soros Alapítvánnyal közös intézmény kuratóriumában pedig maga Straub Elek, a Matáv elnök-vezérigazgatója is helyet foglalt.
Ezek nem feltételezett kapcsolatok. A Matáv, a Magyar Telekom és a C3 saját történeti dokumentumai igazolják őket.
A kérdés az, hogyan alakult ki ez a gazdasági és intézményi koncentráció, kik hozták meg a meghatározó döntéseket, és mit jelentett mindez a magyar internet fejlődésében.
A Soros Alapítvány és a Matáv közös vállalkozása
A történet 1996. június 26-án kezdődik, amikor Budapesten megnyílt a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ.
Az intézmény a magyarországi Soros Alapítvány, a Silicon Graphics Magyarország és a Matáv együttműködésének eredményeként jött létre.
A C3 célja az internet és az új kommunikációs technológiák elterjesztése, a digitális kultúra támogatása és az új médiumokkal kapcsolatos művészeti kísérletezés volt.
A program kezdetben a Soros Alapítvány keretében működött, majd 1999 novemberében a Soros Alapítvány és a Matáv alapítói részvételével önálló közhasznú alapítvánnyá alakult.
Az együttműködés jelentősége túlmutatott az intézmény falain.
A C3 dokumentumai szerint a program segítségével civil szervezetek, iskolák, könyvtárak és magánszemélyek ezrei jutottak internet-hozzáféréshez, elektronikus levelezési lehetőséghez vagy digitális szolgáltatásokhoz.
A kilencvenes évek második felében, amikor az internet Magyarországon még sokak számára újdonságnak számított, ennek komoly technológiai és társadalmi jelentősége volt.
A Freemail születése és a Matávnet
1997-ben a C3 munkatársai létrehozták a Freemailt, Magyarország egyik első ingyenes webalapú levelezőszolgáltatását.
A rendszer gyorsan népszerűvé vált.
1999 júliusában a Freemail a Matávnethez került. A fejlesztési és üzemeltetési feladatokban ugyanakkor a C3 munkatársai továbbra is részt vettek.
A Matáv saját 1999. decemberi közleményében már arról számolt be, hogy a teljes egészében tulajdonában álló Matávnet működteti az Origo internetportált és a hozzá kapcsolódó, akkor 220 ezer regisztrált felhasználóval rendelkező Freemailt.
Vagyis a magyar internet egyik legnépszerűbb levelezőrendszere és egy jelentős hírportál már a kilencvenes évek végén ugyanannak a távközlési vállalatcsoportnak az érdekeltségében működött.
Straub Elek a Matáv élén és a C3 kuratóriumában
A C3 történeti archívuma különösen fontos nevet őrzött meg.
Straub Elek 1996-tól 2013-ig a C3 kuratóriumának tagja volt.
Ugyanaz a Straub Elek, aki 1995 és 2006 között a Matáv elnök-vezérigazgatójaként irányította a vállalatot.
A két intézmény között tehát nem kizárólag támogatási vagy szerződéses kapcsolat létezett. A Matáv vezetője személyesen is részt vett a közös kulturális-technológiai intézmény kuratóriumi munkájában.
Ez a kapcsolat nyilvános és dokumentált.
A kuratóriumi tagságból önmagában nem következik, hogy Straub egy meghatározott üzleti ügyletet jóváhagyott vagy annak feltételeit személyesen alakította. A tényleges döntéshozatal rekonstruálásához a korabeli testületi és szerződéses dokumentumok is szükségesek lennének.
A személyi átfedés ugyanakkor a korszak vállalati és nonprofit együttműködésének fontos történeti részlete.
2006: közel 1,1 milliárd forintért érkezik az iWiW
Tíz évvel a C3 megnyitása után a Magyar Telekom újabb jelentős internetes felvásárlást jelentett be.
Április 28-án közölte, hogy teljes tulajdonú leányvállalata, a T-Online szerződést kötött az iWiW Kft. megszerzésére.
Az ár megközelítette a négymillió eurót, ami akkor mintegy 1,1 milliárd forintnak felelt meg.
A korabeli vállalati beszámoló szerint az iWiW ekkor már több mint félmillió regisztrált felhasználóval rendelkezett, a május eleji részletes közlés pedig 640 ezer tagot és több mint 35 millió ismeretségi kapcsolatot említett.
Az iWiW Magyarország egyik leglátogatottabb internetes oldala volt.
A felvásárlással a Magyar Telekom-csoport az Origo és a Freemail mellett az ország meghatározó közösségi oldalát is az érdekeltségi körébe vonta.
A vállalatcsoport így a magyar digitális élet három fontos területén egyszerre rendelkezett jelentős szolgáltatásokkal: az online hírfogyasztásban, az elektronikus levelezésben és a közösségi kapcsolattartásban.
Ez jelentős tulajdonosi koncentráció volt, amelynek üzleti, technológiai és adatvédelmi vonatkozásait egyaránt érdemes vizsgálni.
Az ugyanakkor nem bizonyított, hogy a különböző szolgáltatások felhasználói adatait jogellenesen egyesítették volna. A közös vállalatcsoporthoz tartozás önmagában nem jelent ilyen adatkezelést.
A Belügyminisztérium adatátviteli hálózata
Miközben a Matáv internetes érdekeltségei növekedtek, a vállalat a közigazgatási infrastruktúra fejlesztésében is jelentős szerepet vállalt.
1999 novemberében a Belügyminisztérium tenderének nyerteseként megbízást kapott az országos okmányirodai adatátviteli hálózat létrehozására és működtetésére.
A tervezett hálózat kezdetben 152 okmányirodát kapcsolt össze a minisztériumi szolgáltató központokkal.
A szerződést a Matáv részéről Straub Elek írta alá, a Belügyminisztérium képviseletében pedig Lajtár József, Eiselt György és Győri László vett részt az aláírásban.
A tenderen a Matáv mellett a Pantel és a GTS is pályázott.
Ez nem jelenti azt, hogy az okmányirodák adatai a Matáv fogyasztói internetes szolgáltatásaihoz kerültek volna. A hálózat üzemeltetésére vonatkozó megbízás és az adatok felhasználásának joga két teljesen különböző kérdés.
A tény mégis fontos: a Matáv az állami informatikai infrastruktúra egyik jelentős szolgáltatója is volt.
Ismert bankvezetők a Matáv igazgatóságában
A kapcsolatrendszer egy másik ága a pénzügyi és privatizációs szférába vezet.
A Matáv 2001-es közgyűlési közleménye alapján az igazgatóságban Straub Elek mellett helyet kapott Csányi Sándor, Patai Mihály és Gansperger Gyula is.
Csányi az OTP Bank elnök-vezérigazgatójaként, Patai a pénzügyi szektor vezetőjeként, Gansperger pedig korábbi ÁPV Rt.-elnök-vezérigazgatóként volt ismert.
A társaság igazgatóságában természetesen külföldi, a tulajdonosi háttérhez kapcsolódó vezetők is dolgoztak.
Ez a névsor jól mutatja, hogyan találkoztak egyetlen vállalat irányításában a bankrendszer, a privatizáció és a nemzetközi távközlés képviselői.
Az igazgatósági tagság azonban nem bizonyít közös politikai szándékot vagy bármely konkrét tranzakcióban való személyes részvételt.
A történet folytatása: a Budavox és az Ericsson
A rendszerváltás utáni távközlési szektor átalakulásának egy másik szálán Dorosz Lajos és Fodor István pályája is figyelmet érdemel.
Mindketten a Budavox nemzetközi híradástechnikai világában dolgoztak, majd a kilencvenes években az Ericsson magyarországi vállalatánál töltöttek be vezető tisztségeket.
Az Ericsson a Matáv fontos technológiai beszállítója lett.
A korábbi állami külkereskedelmi és híradástechnikai környezetből érkező szakemberek tehát a rendszerváltás után jelentős multinacionális vállalatoknál folytatták munkájukat.
Ez az intézményi és szakmai folytonosság a magyar gazdasági átalakulás egyik fontos vizsgálati területe.
Dorosz Lajos és a C3, a Freemail vagy az iWiW konkrét tulajdonosi döntései között ugyanakkor jelenleg nincs igazolt személyes kapcsolat.
A magyar internet története több, mint technológiai sikertörténet
A kilencvenes és kétezres években Magyarország digitális infrastruktúrája látványosan fejlődött. Az internet egy szűk szakmai közeg technológiájából mindennapos kommunikációs eszközzé vált.
Ehhez jelentősen hozzájárultak a távközlési beruházások, a magyar fejlesztők, az új internetes vállalkozások, valamint a civil és oktatási kezdeményezések.
A tulajdonosi történet azonban legalább ennyire érdekes.
A Soros Alapítvány és a Matáv együttműködéséből létrejött C3 kifejlesztette a Freemailt. A szolgáltatás a Matávnethez került, amely az Origót is működtette. A későbbi Magyar Telekom-csoport 2006-ban az iWiW-et is megszerezte.
Mindeközben ugyanaz a vállalat állami hálózati megbízásokat teljesített, jelentős civil támogatási rendszert működtetett, igazgatóságában pedig a magyar gazdaság ismert szereplői is megjelentek.
A magyar internet korai történetének különböző ágai tehát több ponton ugyanannál a vállalatcsoportnál értek össze.
Ebből nem következik egy előre megtervezett, titkos irányítási rendszer létezése. A dokumentumok üzleti döntések, intézményi együttműködések és tulajdonosi változások történetét mutatják.
A kapcsolatok azonban valósak, és az is valós kérdés, milyen hatással volt ez a koncentráció a magyar digitális piac fejlődésére.
Mert ha meg akarjuk érteni, hogyan alakult ki a rendszerváltás utáni Magyarország gazdasági és intézményi világa, akkor nemcsak azt kell megkérdeznünk, kik birtokolták a vállalatokat.
Azt is érdemes megvizsgálnunk, kik hozták a döntéseket, mely intézmények működtek együtt, és hogyan kerültek a magyar digitális nyilvánosság meghatározó szolgáltatásai ugyanahhoz a tulajdonosi körhöz.
A válasz egy része már ott van a korabeli vállalati archívumokban.
Csak egymás mellé kell helyezni a dokumentumokat.
Folytatjuk!
