Ismerős az érzés, amikor napok óta harmincöt fok fölött van a hőmérséklet, éjszaka sem lehet rendesen aludni, és valahogy mindenhez kevesebb a türelmünk? Ilyenkor általában azt mondjuk: persze, meleg van. Pedig ennél jóval több történhet velünk. Az extrém hőség az agyunk működésére, a döntéseinkre, a hangulatunkra és bizonyos betegségekre is hatással lehet. És ahogy egyre gyakoribbak a hőhullámok, ezt talán ideje komolyabban vennünk.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Van az a nyári reggel, amikor már felkeléskor tudod, hogy nehéz nap lesz.
Éjszaka forgolódtál, mert a lakás nem hűlt le. Reggel már meleg van. Délutánra pedig azt veszed észre, hogy nehezebben koncentrálsz, hamarabb felkapod a vizet, és valahogy minden fárasztóbb a szokásosnál.
Ilyenkor általában legyintünk egyet: kánikula van, mit várunk?
Csakhogy lehet, hogy ennél többről van szó.
A BBC Future nemrég annak járt utána, hogyan hat az egyre gyakoribb és egyre intenzívebb hőség az emberi agyra. És miközben a kutatók még rengeteg kérdésre keresik a választ, egy dolog egyre világosabbnak tűnik: a hőség nemcsak a testünket viseli meg.
Az agyunk sem szereti, ha túl meleg van
Az agy elképesztően energiaigényes szerv. Miközben gondolkodunk, emlékezünk, reagálunk vagy döntéseket hozunk, folyamatosan hőt termel.
A szervezetünk közben azon dolgozik, hogy ezt a hőt elvezesse, és az agyat megfelelő hőmérsékleten tartsa.
Ez azért fontos, mert az idegsejtek és az őket összekötő folyamatok érzékenyek a hőmérséklet változására.
A BBC által bemutatott kutatások szerint az extrém hőség ronthatja a döntéshozatalt, fokozhatja a kockázatvállalást, hatással lehet a hangulatunkra és ingerlékenyebbé is tehet bennünket.
És itt azért érdemes megállni egy pillanatra.
Mert talán nem véletlen, hogy egy negyedik rosszul átaludt, forró éjszaka után könnyebben összeveszünk valakivel. Vagy hogy délután háromkor már alig tudunk figyelni arra, amit előttünk mondanak.
Nem biztos, hogy egyszerűen „rossz napunk van”.
Lehet, hogy az agyunk is küzd a hőséggel.
Az éjszakai meleg talán még rosszabb, mint gondolnánk
Amikor hőhullámról beszélünk, szinte mindig a nappali maximum kerül elő.
Harminchat fok. Harmincnyolc. Negyven.
Pedig szerintem legalább ennyire fontos az a kérdés, hogy mi történik éjszaka.
Ha a lakás nem hűl le, a testünk sem tud igazán pihenni. Márpedig néhány rossz éjszaka után pontosan tudjuk, mi történik velünk: fáradtabbak vagyunk, nehezebben figyelünk, kevesebb a türelmünk.
Bizonyos betegségeknél ennek még komolyabb következménye lehet.
A BBC-nek nyilatkozó szakértő szerint például epilepsziával élőknél a rossz alvás növelheti a rohamok kockázatát. A magasabb hőmérséklet pedig több más neurológiai állapotot is súlyosbíthat.
Van, akinek a hőség nem kellemetlenség, hanem veszély
Talán ezt hajlamosak vagyunk a legkönnyebben elfelejteni.
Nem mindannyian ugyanúgy viseljük a meleget.
A kutatások szerint többek között az epilepsziával, demenciával, sclerosis multiplexszel vagy migrénnel élők különösen érzékenyek lehetnek a hőségre. A magas hőmérsékletet a stroke kockázatának növekedésével is összefüggésbe hozták.
Az idősek helyzete pedig különösen nehéz lehet.
A test hőszabályozása az életkor előrehaladtával romolhat, demenciával élő embereknél pedig maga a betegség is megnehezítheti, hogy megfelelően reagáljanak a melegre.
Nem biztos, hogy eszükbe jut inni. Lehet, hogy nem érzékelik időben a veszélyt. Vagy éppen akkor indulnak el otthonról, amikor a legnagyobb a hőség.
Itt már tényleg nem arról beszélünk, hogy kellemetlen-e a nyár.
Hanem arról, hogy ki mennyire tud alkalmazkodni hozzá.
És mi lesz, ha ilyenek lesznek a nyaraink?
Nekem talán ez a legérdekesebb kérdés az egészben. Nem az, hogy mit csinál velünk egyetlen negyvenfokos nap. Hanem az, hogy mi történik akkor, ha ezekből egyre több lesz.
Mi történik velünk, ha nyaranta heteken keresztül rosszabbul alszunk? Ha nehezebben koncentrálunk? Ha fáradtabbak, ingerlékenyebbek vagyunk?
Mit jelent ez az iskolában? A munkahelyen? Az utakon? Az idősotthonokban?
És mi van azokkal, akiknek nincs légkondicionált lakásuk, egész nap a szabadban dolgoznak, vagy egyszerűen nincs hová elmenekülniük a hőség elől?
Mert azért ezt is ki kell mondani: ugyanaz a negyven fok egészen mást jelent egy klimatizált lakásban, mint egy felforrósodott tetőtéri szobában.
A hőség nemcsak egészségügyi, hanem társadalmi kérdés is.
Talán túl sokáig kezeltük úgy, mintha csak egy kellemetlen nyári nap lenne
„Igyál sok vizet.”
„Ne menj ki délben.”
„Maradj árnyékban.”
Ezek jó tanácsok, és tényleg fontosak.
De közben lassan el kellene fogadnunk, hogy a hőhullámok nem egyszerűen olyan napok, amelyeket valahogy túl kell élni.
A kutatók még nem tudnak mindenre választ adni. Nem teljesen világos például, hogy a nappali csúcshőmérséklet, a forró éjszakák vagy a hőhullám hossza számít-e a legtöbbet. Az sem, miért viseli az egyik ember jobban ugyanazt a meleget, mint a másik.
De talán már most is tudunk eleget ahhoz, hogy ne csak bosszantó időjárásként beszéljünk róla.
Amikor azt halljuk, hogy egyre melegebb a világ, általában olvadó jégre, kiszáradt folyókra vagy repedezett földre gondolunk.
Pedig a változás ennél jóval közelebb van hozzánk.
Kihatással van arra, hogyan alszunk. Hogyan figyelünk. Hogyan döntünk. És arra is, mennyi türelmünk marad egymáshoz egy hosszú, forró nap végére.
A hőség nemcsak körülöttünk van. Egy idő után tényleg a fejünkbe is beköltözik.
