Október 16-án Alacoque Szent Margit Máriára emlékezik a katolikus Egyház. A 17. századi francia szerzetesnő élete egy kolostor falai között telt, mégis olyan üzenetet hagyott hátra, amely az egész világon elterjedt. Azt vallotta, hogy Jézus megmutatta neki szerető Szívét, és arra kérte, emlékeztesse az embereket: Isten szeretete akkor sem fogy el, amikor az ember megfeledkezik róla. De hogyan lett egy sokat szenvedett, visszahúzódó nőből az Egyház egyik legismertebb szentje?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Margit Mária 1647-ben született Franciaországban. Gyermekkorában elveszítette édesapját, családja pedig súlyos anyagi nehézségekkel küzdött.
Ráadásul ő maga is hosszú ideig betegeskedett. Olyan fiatal volt még, amikor megtapasztalta a kiszolgáltatottságot, hogy sokan talán egész életükre elveszítették volna a bizalmukat a világban.
Margit azonban a nehézségek közepette egyre inkább az imádságban talált menedéket.
Nem volt magától értetődő, hogy szerzetesnő lesz. Fiatal nőként a házasság lehetősége is felmerült előtte, végül mégis úgy döntött, hogy életét Istennek szenteli.
1671-ben belépett a franciaországi Paray-le-Monial vizitációs kolostorába.
Ekkor még senki sem sejthette, hogy néhány évvel később olyan eseményekről fog beszámolni, amelyek évszázadokra meghatározzák a katolikus lelkiséget.
A látomások, amelyek megváltoztatták az életét
1673 és 1675 között Margit Mária több rendkívüli lelki élményről számolt be.
Elmondása szerint Jézus jelent meg neki, és megmutatta Szentséges Szívét, amelyet lángok, töviskorona és kereszt jelképezett.
A szerzetesnő úgy értelmezte ezeket a látomásokat, hogy Krisztus szeretete határtalan, az emberek azonban gyakran közömbösen fordulnak el tőle.
A legjelentősebbnek tartott, 1675-ös látomásban a hagyomány szerint Jézus arra kérte, hogy mozdítsa elő Szentséges Szívének külön ünnepét.
A látomások középpontjában nem a büntetéstől való félelem állt, hanem egy szeretet, amely akkor is közeledik az emberhez, amikor az már rég eltávolodott tőle.
Még a saját környezetében sem hittek neki azonnal
Margit Mária számára nem a látomások jelentették az egyetlen megpróbáltatást.
Amikor beszélni kezdett különleges tapasztalatairól, környezetében értetlenséggel és bizalmatlansággal találkozott. Sokan nehezen tudták elfogadni, hogy egy egyszerű szerzetesnő ilyen rendkívüli lelki élményekben részesülhet.
A fordulatot Colombière Szent Kolos jezsuita szerzetes támogatása hozta meg, aki lelki vezetőjeként segítette a történtek megkülönböztetésében, és később a Jézus Szíve-tisztelet terjesztésében is fontos szerepet vállalt.
Margit Máriának még hosszú éveket kellett várnia arra, hogy üzenete szélesebb körben elfogadásra találjon.
Olykor nem az a legnehezebb, hogy higgyünk valamiben, hanem az, hogy akkor is hűségesek maradjunk hozzá, amikor mások nem értenek meg bennünket.
Egy kolostorból indult, és az egész világon elterjedt
Margit Mária 1690-ben, mindössze 43 évesen halt meg. Életében nem láthatta, milyen messzire jut majd az az üzenet, amelynek terjesztését küldetésének tekintette.
A Jézus Szentséges Szíve iránti tisztelet a következő évszázadokban világszerte elterjedt. Az Egyház 1856-ban az egész latin Egyházra kiterjesztette Jézus Szentséges Szívének ünnepét.
A szerzetesnőhöz kapcsolódik a kilenc egymást követő első pénteki szentáldozás hagyománya és a szentóra imádságos gyakorlata is.
Margit Máriát 1864-ben boldoggá, majd 1920-ban szentté avatták.
Ma templomokban, kápolnákban és keresztény otthonokban szerte a világon megtalálható Jézus Szentséges Szívének ábrázolása.
A tövisekkel körülvett, mégis lángoló szív sok hívő számára ugyanazt jelenti: Krisztus szeretete a szenvedésen keresztül is megmarad.
Mit üzen nekünk ma Szent Margit Mária?
Sokan ismerjük azt az érzést, amikor úgy gondoljuk, már túl sok hibát követtünk el. Amikor szégyelljük a múltunkat, amikor nehezen bocsátunk meg magunknak, vagy amikor úgy érezzük, eltávolodtunk Istentől.
Margit Mária története pedig azt jelenti, hogy Isten szeretetét nem kell előbb kiérdemelnünk a tökéletességünkkel. Nem csak akkor fordulhatunk hozzá, amikor minden rendben van az életünkben.
A keresztény hit szerint Isten szeretete nem jutalom azoknak, akik soha nem hibáznak. Olyan ajándék, amely az újrakezdés lehetőségét is magában hordozza.
Lehet, hogy mi néha bezárjuk a szívünket Isten előtt, de az ő szeretete ettől még nem szűnik meg keresni bennünket.
Szent Margit Mária élete arra is figyelmeztet, hogy amit Istentől kapunk, azt tovább kell adnunk másoknak. Mert hiába beszélünk sokat a szeretetről, ha közben nem vesszük észre azt, aki mellettünk szenved. Hiába kérünk irgalmat, ha mi magunk nem tudunk megbocsátani. És hiába vágyunk arra, hogy valaki megértsen bennünket, ha nem szánunk időt arra, hogy meghallgassunk másokat.
Források: Magyar Katolikus Egyház és Vatican City State.
