Bagdy Emőke a Hetediknapnak: Az örömöt a másik embertől kapjuk vissza, de előbb adni kell

A hit különleges emberi képesség

A hit Bagdy Emőke értelmezésében olyan sajátosan emberi képesség, amely túlmutat a bizonyítható tudás határain. Meggyőződést adhat arról is, amit az ember tudományos eszközökkel nem képes igazolni.

„A hit különleges emberi képesség, megadatott mint magasabb olyan lelki töltéstartalom, amivel az ember azt meggyőződéssel hordozza magában, amit ugyanakkor bizonyítani nem tud.”

A professzor asszony különbséget tesz tudás és hit között: előbbi bizonyítható tényekre épül, miközben az emberi megismerésnek vannak határai. Ahol a biztos tudás véget ér, ott is megmarad az igény arra, hogy valamilyen választ adjunk a létünket érintő alapvető kérdésekre.

A vallásosság ehhez meghatározott hit- és értékrendszert kapcsol, a spiritualitást ugyanakkor ennél tágabb emberi adottságnak tekinti.

„Minden emberben adott, megnyilvánul és működik a spiritualitás.”

Ez a belső képesség teszi lehetővé azt is, hogy az ember előretekintsen, bízzon és reméljen. A klinikai szakpszichológus a hit megtartó erejét a lelki gerincoszlop képével érzékeltette:

„A lelki testünkben a gerincoszlop, a lelki gerincoszlop, vagyis az erőt képviselő lelki testrészünk valójában maga a hit.”

A hithez szorosan kapcsolódik a remény: az a képesség, amely akkor is előre irányítja az embert, amikor még nem tudhatja, mit hoz számára a jövő.

Hit, remény és szeretet

Bagdy Emőke kiemelte, az ember eleve kapcsolatra születik: csecsemőként másokra van utalva, a gondoskodásból kötődés, a kötődésből ragaszkodás alakul ki, és mindebből fokozatosan megszületik a szeretet képessége is.

„Így egy hármashoz jutunk el, a hit, a remény és a szeretet képességéhez.”

Ez a hármasság nemcsak a vallásos ember életében értelmezhető. A professor emerita a spiritualitást általános emberi adottságnak tekinti, ezért különösen fontosnak tartja, hogy a vallási hovatartozás vagy annak hiánya ne váljon az ítélkezés alapjává.

„Fontos, hogy valahogy ezeket az összefüggéseket meg tudjuk jól fogalmazni, át tudjuk látni, hogy ne ítélkezzünk, hogyha a mi keresztény kultúránkban valaki nem tartozik valamely felekezethez.”

Kiemelte, hogy az identitás ugyanakkor meghatározó: annak tudása, hogy kik vagyunk, honnan jövünk, miben hiszünk és hová tartozunk. A kereszténység a magyar és az európai kultúra alapvető öröksége, de az ember szabadságához az is hozzátartozik, hogy saját identitását maga határozhassa meg.

A közösség megtartó ereje

A hit nem kizárólag az ember belső ügye. A vallási közösség olyan közeget teremthet, amelyben a közös értékek mellett az egymás iránti felelősség és segítség is jelen van – hangsúlyozta.

„A gyülekezethez tartozás egy közösséghez tartozás, ami megtartó erő.”

A pszichológus a család mellett a gyülekezetben látja azt a közösséget, ahol azonos hitbeli és erkölcsi elvek kapcsolhatják össze az embereket. Ennek része az egymás segítése, a másik életének tisztelete és elfogadása is.

A hit átadásában különösen nagy felelősséget tulajdonít a családnak. Arra a kérdésre, hogy a hit tanulható-e, határozott választ adott:

„Sőt. Sőt.”

A gyermek számára azonban nem elegendő beszélni az értékekről. A szülő saját életével válik mintává.

„A szülő dolga, hogy ő a saját hitének és vallási hovatartozásának, szemléletének és életgyakorlatának megfelelően a gyermek számára mintát adjon, és belenevelje abba a hit- és meggyőződésrendszerbe, amivel ő él a világban, ő legyen a modell, a minta.”

A tudomány ereje mellé erkölcsi mérce kell

A tudomány rendkívüli lehetőségeket adott az ember kezébe, de ahogy Bagdy Emőke fogalmazott, ebből önmagában még nem következik, hogy tudjuk is, mire szabad használnunk ezeket a lehetőségeket. A tudás mellé ezért erkölcsi mércére van szükség.

A klinikai szakpszichológus ennek egyik legalapvetőbb pontját az élet iránti felelősségben jelöli meg.

„Kaptál életet és ezért felelős vagy érte.”

Ez a felelősség nem korlátozódhat önmagunkra:

„Felelős vagy, hogy őrizd meg, védd meg sajátodat és a másik életét. Védd meg az életet úgy, hogy akadályozod, hogy ártsanak, bántsák, hogy megsemmisítsék!”

Az élet tisztelete így egyszerre személyes és közösségi kötelesség. Nemcsak arra vonatkozik, hogyan bánunk saját életünkkel, hanem arra is, hogyan viszonyulunk a másik emberhez.

Egy általános világválság van, etikai világválság

A mai társadalmakban tapasztalható megosztottságot a professor emerita szélesebb erkölcsi válság részeként értelmezi.

„Egy általános világválság van, etikai világválság.”

Meggyengültek azok a közösen elfogadott szabályok és normák, amelyek korábban határt szabtak az emberi viselkedésnek. A keresztény kultúrában ilyen erkölcsi alapot jelent a Tízparancsolat is – emlékeztetett.

A közös mércék gyengülése az egymással szembeni türelmetlenségben is megmutatkozik. A professzor asszony ezért alapvető különbséget tesz az ember és az általa képviselt gondolat között.

„Azért, mert máshogy gondolkodik, nem támadok neki, mert a gondolat maga nem azonos az emberrel, hanem az embernek egy sajátossága.”

A nézetkülönbség így nem írhatja felül a másik ember méltóságát.

„Tisztelem azt is, hogy más, nem bántom.”

Az eltérő gondolkodás elfogadása ebben az értelemben nem saját meggyőződésünk feladását jelenti. Sokkal inkább annak felismerését, hogy a másik ember értéke nem attól függ, ugyanazt gondolja-e a világról, mint mi.

A pénz került Isten helyére

Az erkölcsi bizonytalanságot Bagdy Emőke a fogyasztói kultúra térnyerésével is összekapcsolja.

„Az értékrendszerben a pénz került a Jóisten helyére.”

A fogyasztói világ folyamatosan új szükségleteket teremt: vásárlásra, használatra, eldobásra és újabb vásárlásra ösztönöz. Ha az ember nem rendelkezik saját, belülről vállalt értékrenddel, könnyen a külső elvárások kezdik meghatározni a döntéseit – összegezte.

A hit ezzel szemben belső viszonyítási pontot jelenthet. Aki tudja, milyen értékekhez igazodik, nagyobb autonómiával viszonyulhat azokhoz az elvárásokhoz is, amelyeket a környezete közvetít felé – tette hozzá.

A pszichológus a vallásosság és az egészség kapcsolatát vizsgáló kutatásokra is kitért. Elmondása szerint az egészségvesztés, a depresszió, a szív- és keringési zavarok, a daganatos betegségek és az addikciók is jóval ritkábban fordulnak elő a vallásgyakorló, illetve „a maga módján vallásos” emberek körében.

Amikor megrendül a biztonság

A hithez vezető út nem feltétlenül a vallásos neveléssel kezdődik. A klinikai szakpszichológus szerint az önmagunknál magasabb erőhöz tartozás igénye olyan emberben is kialakulhat, aki korábban nem élt vallásos életet.

Különösen erőssé válhat ez az igény azokban a helyzetekben, amikor az ember szembesül saját lehetőségeinek határaival.

„Ha én felszállok a buszra, és az lökdös ide-oda, a legbiztosabb kapaszkodó a fölfelé kapaszkodó.”

Bagdy Emőke elutasítja azt az elképzelést, hogy az ember minden élethelyzetet saját erejéből képes megoldani.

„Nem kell olyan gőgösnek lenni, hogy azt gondoljuk, hogy mi emberek a magunk szerencsétlen világában mindent meg tudunk oldani, dehogy tudunk megoldani.”

Az önmagunknál nagyobb erőbe vetett hit ebben az értelmezésben nem gyengeség, hanem kapaszkodó: annak elfogadása, hogy az ember lehetőségeinek vannak határai.

Amikor az „én” és a „te” közös „mi”-vé válik

Az ember számára az összetartozás egyik legfontosabb közege a család. A pszichoterapeuta ezt olyan védő és szerető közösségként értelmezi, amelyben az egyéni lét mellett létrejön egy közös identitás is.

„Már nem én és te, hanem a mi együttességünkben.”

A „mi” pszichológiai szempontból is külön minőséget képvisel. A családi összetartozásban az ember megtapasztalhatja, hogy nem kizárólag saját szükségletei, vágyai és érdekei szerint létezik.

Bagdy Emőke a családban kapott minták jelentőségét is hangsúlyozza a gyermek fejlődésében. A szülők nemcsak gondoskodást adnak, hanem saját életvezetésükön keresztül értékeket, viselkedési mintákat és a másik emberhez való viszonyt is közvetítik.

A család szerepét ugyanakkor az élet továbbadásával is összekapcsolta: „az életet nemcsak őrizni és védeni kell, tovább is kell adni”. Ezt az emberi élet egyik alapvető törvényének tekinti, amely a következő nemzedék iránti felelősséget is magában hordozza.

Hatalom és szeretet – egymásra utalva

A szeretet a pszichológus értelmezésében nem gyengeség. A jóindulat, a türelem vagy a megbocsátás mellett azonban az embernek erőre is szüksége van ahhoz, hogy cselekedni tudjon.

Bagdy Emőke Theodore Roszak gondolatához kapcsolódva két alapvető erőt állít egymás mellé: a hatalmat és a szeretetet. A hatalom képessé tesz bennünket a világ alakítására, önmagában azonban nem ad erkölcsi irányt – magyarázta.

„A hatalomnak kell a fék, kell a szabályozás, kell az őt körülvevő olyan lágyító, megszelídítő erő, ami áthatja.”

Ez a megszelídítő erő a szeretet, aminek szüksége van cselekvő erőre.

„A szeretet önmagában nem elegendő, mert erő kell mellé.”

A kettő tehát nem egymással ellentétes: a hatalomnak szüksége van erkölcsi korlátra, a szeretetnek pedig erőre ahhoz, hogy cselekvővé váljon.

A professor emerita Pál apostol szeretethimnuszát és a Tízparancsolatot is olyan erkölcsi alapnak tekinti, amelynek nem pusztán külső szabályként, hanem belső iránytűként is jelen kell lennie az életünkben.

„Pál által megfogalmazott, éppen úgy, mint a Tízparancsolat, az a fajta kódex, a törvénytábla, amit a szívünkbe kell ültetni.”

Nem kell ugyanúgy gondolkodnunk ahhoz, hogy ne bántsuk egymást

A másik ember elfogadása nem követeli meg, hogy mindenkit szeressünk, vagy mindenben egyetértsünk vele. Bagdy Emőke Csányi Vilmos gondolatait felidézve arra helyezte a hangsúlyt, hogy a szeretet érzése nem parancsolható meg, az emberi együttélésnek azonban van egy olyan minimuma, amelyet mindannyian teljesíthetünk.

„Nem parancsolhatom, hogy szeress, de legalább a szeretetednek azt a fajtáját igen, hogy elfogadod, nem bántod, hagyod élni, nem ítélkezel.”

Az elfogadás ebben az értelemben nem érzelmi azonosulás, hanem magatartás: nem bántani, nem megsemmisíteni, nem elvenni a másiktól az élethez és a saját meggyőződéséhez való jogot.

A klinikai szakpszichológus ezt ismét az élet tiszteletéhez kapcsolja. A demográfiai folyamatokról beszélve arra is kitért, hogy az élet továbbadásának kérdése nem választható el attól az értékrendtől, amelyet egy társadalom képvisel.

Az ima és a belső élet

A külső világra irányuló állandó figyelem mellett könnyen háttérbe szorulhat az ember belső élete. A pszichoterapeuta ezért alapvetőnek tartja az önmagunk felé fordulást és a lelkiismeret működtetését.

Ehhez kapcsolódik a hála képessége is: annak felismerése, hogy maga az élet sem magától értetődő, és hogy mindaz, amit kaptunk, felelősséget is jelent.

Az ima ennek a belső és egyben Isten felé irányuló kapcsolatnak lehet az egyik legfontosabb formája.

„Az ima képviseli ezt a számonkérő, elszámoló, megköszönő, hálaadó, tehát a vertikális dimenzióban kifejeződő kapcsolat megerősítőjét.”

Az önmagunk felé fordulás azonban nem azonos az önmagunk körüli állandó forgással. Bagdy Emőke éppen ennek túlburjánzását látja korunk egyik problémájának.

„Egoitiszben szenved a jelen kultúra, az én gyulladásos megnagyobbodásában.”

A belső élet ápolása így nem az én további növelését szolgálja. Ellenkezőleg: segíthet abban, hogy az ember képes legyen önmagán kívülre is figyelni, számot vetni saját tetteivel, hálát adni, és kapcsolatban maradni Istennel és a másik emberrel.

Az odaadás alapvető

Az emberi kapcsolatokban a pszichológus az odaadást tekinti alapvetőnek.

„Az odaadás alapvető, add oda, ami a belső szándékod a másik embernek!”

Mint mondta, az odaadás nem önfeladás, hanem a másik ember felé fordulás képessége. Annak végiggondolása, hogy mire lehet szüksége, mi esne jól neki, és hogyan szeretnénk, hogy velünk bánjanak hasonló helyzetben.

„Tedd azt a másikkal, amit szeretnél te magad megkapni!”

Ezt az öröm természetével is összekapcsolja. Ha minden figyelmünk önmagunkra irányul, az önmagában nem képes megadni azt, amit az ember a kapcsolataiban kaphat meg. Az öröm forrását a kölcsönösségben, az adás és a másik ember felől érkező válasz kapcsolatában látja.

„Az öröm a másik embertől visszakapott, de ahhoz előbb adni kell.”

A legsúlyosabb veszteségek is túlélhetők

Bagdy Emőke az odaadást saját küldetésével is összekapcsolja. A kapott értékeket nem önmagáért valónak tekinti: olyan adottságoknak, amelyeket működtetni és továbbadni kell.

„Az én küldetésem az, hogy adott a Jóisten nekem sok olyan értéket, amit működtetni kell, mert én elszámolóképes akarok lenni itt a Földön is, de odaát is.”

Számára a hit megtartó ereje nem csupán szakmai vagy elméleti kérdés.

„Az én saját életem példájával mondhatom, hogy a legsúlyosabb veszteségek is túlélhetők, és az élettörvény azt parancsolja, hogy éld túl, küzdj meg vele, ez egy próbatétel! Ez segített nekem, hogy túléljek olyat, ami a legnagyobb veszteség az életben.”