Dühében levetetett egy festményt a világkiállítás faláról – ma milliók csodálják. Egy különös fa több mint egy évszázadon át őrzött egy titkot, mígnem 116 év után egy váratlan nyom elvezetett a megfejtéshez.És egy fiatal művész, akiben a saját mestere is kételkedett, Párizs mégis a lábai előtt hevert. Mi történhetett valójában? Október 18-án, a magyar festészet napján a legismertebb magyar remekművek mögé nézünk, és olyan meghökkentő történetek nyomába eredünk, amelyekről a képek előtt állva mit sem sejtünk. Ráadásul már az ünnep eredete is egy évszázados legendához vezet.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Az első rejtély: mi köze egy evangélistának a magyar festészethez?
Szent Lukácsot a harmadik evangélium és az Apostolok cselekedetei hagyomány szerinti szerzőjeként, valamint orvosként ismerjük. Egy évszázadokkal később kialakult legenda szerint azonban Szűz Máriát is megfestette a gyermek Jézussal.
Bár erre nincs történeti bizonyíték, több híres Mária-képet is neki tulajdonítottak, köztük a római Santa Maria Maggiore ikonját és a częstochowai Fekete Madonnát. A római képhez még egy pestisjárvány megszűnéséről szóló legenda is kötődik.
Egy legenda, amely rangot adott a festészetnek
A középkori festők Lukácsot választották védőszentjüknek, céheket neveztek el róla, és gyakran ábrázolták Mária megfestése közben. Rogier van der Weyden híres, 15. századi képén például éppen őt rajzolja.
A legenda a festők megbecsülését is erősíthette: munkájukat nem pusztán kézművesmesterségként, hanem tiszteletre méltó alkotótevékenységként mutatta be.
Amikor 2002-ben életre hívták a magyar festészet napját, azért választották október 18-át, mert ekkor van Szent Lukács ünnepe. A kezdeményezésből mára országos, a kortárs festőket is bemutató eseménysorozat lett.
De a festészet történetében nemcsak legendák akadnak. Néha maguk a festők szolgáltatták a legkülönösebb fordulatokat.
A Majális: a kép, amelyet alkotója inkább levetetett a falról
Hónapokon át tartó munka, rengeteg várakozás és egy különleges lehetőség: bemutatkozni egy világkiállításon. Egy festő számára ez akár élete nagy áttörését is jelenthette.
Szinyei Merse Pál 1873-ban készült el a Majálissal, a ragyogó zöld réten piknikező társaságot ábrázoló festménnyel, amely ma a magyar festészet egyik legismertebb alkotása.
A bécsi világkiállításon azonban nem a kívánt helyre került, hanem egy másik teremben, egy ajtó fölé akasztották, olyan magasra, hogy a festő szerint ez szinte lehetetlenné tette a megfelelő megtekintését.
Szinyei annyira felháborodott, hogy visszakérte a festményt. Saját visszaemlékezése szerint a megnyitó után két héttel sikerült is elérnie, hogy levegyék.
A döntésnek súlyos ára volt, a világkiállításra érkező hatalmas nemzetközi közönség így nem ismerhette meg igazán az újszerű alkotást. A Majális csak 1896-ban, több mint húsz évvel később kapta meg a méltó elismerést.
És van a képen egy szinte pimasz részlet: a fűben hason fekvő, falatozó férfi maga Szinyei. Önéletrajzában elárulta: szándékosan fordított hátat a nézőnek, mert már előre azokra a kritikusokra gondolt, akiknek nem fog tetszeni a műve.
A Magányos cédrus: egy fa, amelynek helyét 116 év után azonosították
Csontváry Kosztka Tivadar Magányos cédrusa első pillantásra sem hétköznapi tájkép. A hatalmas, csavarodó ágú fa egy szikla szélén áll, mintha egyszerre küzdene a széllel és a saját súlyával.
A festmény 1907-ben készült, a különös fa azonban évtizedeken át megőrzött egy titkot: vajon valóban létezett, vagy Csontváry képzelete formálta ilyen rendkívülivé?
A kérdésre 2023-ban született meglepő válasz. Rieder Gábor művészettörténész régi fényképeket vetett össze a Google Street View felvételeivel. A kutatás során a washingtoni Kongresszusi Könyvtár archív képei is segítségére voltak.
A nyomok a libanoni Bsharreh közelében található cédrusligethez vezettek. A fa jellegzetes ágainak összehasonlítása alapján sikerült azonosítani a festmény modelljét és egykori helyét.
A felismerés különösen izgalmas, mert a Magányos cédrus nem egyszerű természetrajzi ábrázolás. Csontváry a valóságos látványt átalakította, felerősítette, szinte emberi sorsot adott a fának.
A Siralomház: a mestere kételkedett benne, Párizs mégis ünnepelte
Munkácsy Mihály Siralomházának története akár egy regény fordulata is lehetne. A fiatal festő egy halálra ítélt betyár utolsó óráit akarta megörökíteni. Nagyszabású, sokalakos kompozíciót tervezett, amelyhez külön tanulmányokat és vázlatokat készített.
Viszont amikor megmutatta elképzelését tanárának, Ludwig Knausnak, a mester túlságosan nehéz feladatnak találta, és további tanulmányokat javasolt.
Munkácsy azonban nem adta fel, több változatot dolgozott ki, modelleket fogadott, és minden erejét a festményre összpontosította.
Aztán váratlan dolog történt: a mű még el sem készült teljesen, amikor egy angol műkereskedő megvásárolta. A korabeli beszámoló szerint 2000 tallért fizetett érte – tekintélyes összeget a korábban nélkülöző fiatal művésznek.
Az igazi fordulat azonban csak ezután következett, az 1870-es párizsi Szalonban a Siralomház aranyérmet nyert. A francia kritikusok felfigyeltek a drámai jelenetre, Munkácsy neve pedig egy csapásra ismertté vált a nemzetközi művészeti életben.
A festő ekkor mindössze 26 éves volt.
És a sikernek volt egy kevésbé ismert árnyoldala is: Munkácsy később attól tartott, hogy nem lesz képes még egyszer hasonló erejű művet alkotni. Az áttörés tehát nemcsak elismerést, hanem hatalmas nyomást is hozott számára.
Ma is tartogat meglepetéseket a magyar festészet
Október 18-án Rainer Pál történész egy különleges művészettörténeti nyomozást mutat be: Stech Alajos 19. századi férfiportréjának ismeretlen szereplőjét a ruházata és rendjelei alapján sikerült azonosítania.
Szombathelyen, a Képtárban ma nyílik meg az Élő Magyar Festészet 2026, mintegy 120–140 alkotással, három művészgenerációtól. Az ünnepi díjátadón Lakner László életműdíjat, Ferenczy Zsolt középgenerációs szakmai díjat, Stohl Alíz pedig Maticska Jenő-díjat kap. A városban a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói is bemutatkoznak a K mint Chiméra +30 című tárlaton.
Budapesten, a Barabás Villában a látogatók híres magyar festményeket színezhetnek újra, míg a Magyar Nemzeti Galériában Bartók Béla zenéje és festőművész kortársainak világa találkozik egy különleges előadáson.
Források: OSZK – A magyar festészet napja · Magyar Múzeumok – Az első festészet napja · Magyar Nemzeti Galéria – Majális · OSZK – Munkácsy: Siralomház · Magyar Nemzeti Levéltár – Csontváry és Rippl-Rónai
