Megérkezik az eső, új levelek hajtanak, az erdő ismét zöldbe borul. Látszólag minden visszatér a régi kerékvágásba. Csakhogy a fákban valami megmarad a nehéz időkből. Egy hároméves amerikai kísérlet során kiderült, hogy a korábbi aszály még a következő évek friss leveleinek összetételét is megváltoztathatja. Mintha a fák a maguk módján emlékeznének arra, amit egyszer már átéltek.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Egy erdőben sétálva ritkán gondolunk arra, mi mindent élhettek át a körülöttünk álló fák. Hány forró nyarat, csapadék nélküli hetet, kemény telet vészeltek át, mire olyan magasra nőttek, hogy árnyékot adhatnak nekünk.
A fák történetét ki tudjuk olvasni az évgyűrűikből, a száraz esztendők keskenyebb gyűrűket hagynak maguk után, a kedvezőbb időszakok szélesebbeket.
És mi történik akkor, amikor a szárazság véget ér? A fa egyszerűen folytatja az életét, mintha semmi sem történt volna?
A levelek, amelyek egy régi nyár történetét őrzik
Az Egyesült Államokban, a Utah-i Egyetem kísérleti kertjében három éven át rezgő nyárfákat figyeltek meg. A növények Utah és Colorado hegyvidéki erdeiből származtak, de itt azonos környezetbe kerültek.
Egyes fák elegendő vizet kaptak, másoknak időszakos szárazsággal kellett megbirkózniuk.
Amikor a következő években megvizsgálták a frissen növő leveleket, meglepő különbségeket találtak.
Azok a fák, amelyek korábban vízhiányt éltek át, később nagyobb mennyiségben termeltek olyan természetes vegyületeket, amelyek segítenek távol tartani a leveleiket fogyasztó rovarokat.
Vagyis a szárazság hatása akkor is jelen volt, amikor a fák már új lombot növesztettek.
A jelenség különösen azért érdekes, mert a levelek maguk nem élték át a korábbi nehéz időszakot, mégis magukon viselték annak kémiai nyomait.
Mintha a következő nehézségre készülnének
A fák védekezése azonban nem lett erősebb. Miközben bizonyos rovarriasztó vegyületek mennyisége növekedett, más védekezőanyagoké csökkent. A leveleken élő mikroszkopikus gombák összetétele is megváltozott.
A nagyobb mennyiségű rovarriasztó anyag kevesebb lombkárosodással járt együtt, és a fokozott védekezés mellett a fák növekedésének visszaesésére sem találtak bizonyítékot.
A szakemberek ezt a jelenséget „funkcionális emlékezetnek” nevezik.
A fák nem gondolkodnak vissza egy régi nyárra, és nem készülnek tudatosan a következőre. A szervezetük működésében azonban megmaradhat annak a környezeti hatásnak a nyoma, amelyet korábban elszenvedtek.
Hogy ez hosszú távon előnyt jelent-e számukra, azt még nem tudni. A változások ugyanis a kártevőkkel és a betegségekkel szembeni érzékenységüket is befolyásolhatják.
Amit az erdő nem felejt el
A felfedezés különösen fontos mert napjainkban a tartós szárazság egyre nagyobb kihívást jelent az erdőknek. Egy kiadós eső visszahozhatja a zöldet, de nem feltétlenül tünteti el mindazt, amit a vízhiány okozott.
Amikor legközelebb egy nyárfa alatt állunk, és hallgatjuk a szélben rezgő leveleket, talán más szemmel nézünk majd rájuk. Arra a lombra, amely éppen csak kihajtott, mégis magában hordozhatja egy korábbi, száraz nyár nyomait.
Az eső elmúltával mi már könnyen megfeledkezünk a szárazságról, a fák azonban a maguk módján tovább őrizhetik az emlékét.
Források: University of Utah – Aspens remember past drought in their leaves; New Phytologist – tudományos tanulmány.
