Tótth András újabb lemondása után már a miniszterét meghaladó befolyásról és az energetikai vezetésben összpontosuló rendkívüli hatalomról szólnak a sajtóhírek. Csakhogy a hangzatos következtetések mögött egyelőre jóval kevesebb bizonyított tény található, mint azt a címek sugallják. A Hetedik Nap már október 14-én felhívta a figyelmet arra, hogy a bizalomvesztésre és a szakpolitikai fordulatra nincs nyilvánosan bemutatott bizonyíték. Az azóta történtek pedig indokolttá teszik, hogy ismét elválasszuk a tényleges intézményi változásokat a politikai értelmezésektől.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Tótth András október 13-án személyes okokra hivatkozva lemondott a Gazdasági és Energetikai Minisztérium energetikai államtitkári tisztségéről, október 21-i hatállyal pedig az MVM igazgatóságának elnöki posztjáról is távozott. Az Index megkeresését követően nyilvánosságra került újabb lemondásról több lap is beszámolt, a Világgazdaság pedig már olyan címmel közölte a történetet, amely szerint Kapitány István egykori államtitkára jelentős befolyást összpontosított a kezében, sőt bizonyos területeken akár saját miniszterét is megelőzhette.
Ez kétségtelenül erős állítás, ám a hozzá kapcsolódó tények önmagukban nem feltétlenül igazolják a belőlük levont következtetéseket.
A minisztérium szeptember elején módosított szervezeti szabályzata alapján Tótth András valóban gyakorolhatta az MVM és a Paks II. beruházás állami projektcége feletti tulajdonosi jogokat, amelyek korábban közvetlenül Kapitány István miniszterhez tartoztak. Emellett energetikai államtitkárként az ágazati szabályozásért felelt, az MVM igazgatóságának elnökeként pedig részt vett a vállalat irányításában.
A három szerepkör együttes betöltése jelentős befolyást biztosíthatott számára, ezt aligha érdemes vitatni. Csakhogy a hatáskörök összevonása még nem azonos azzal, hogy egy állami vezető a miniszterétől független személyes hatalmat épített ki.
A hatáskör nem személyes kiváltság
Az állami tulajdonosi jogok gyakorlása jogszabályokhoz és szervezeti felhatalmazásokhoz kötött tevékenység. Az ezekhez kapcsolódó döntési és képviseleti jogosítványok meghatározott állami feladatok ellátását szolgálják, nem pedig az adott tisztségviselő személyes rendelkezési körét gyarapítják.
Ha egy minisztérium szervezeti szabályzata bizonyos feladatokat miniszteri szintről államtitkári szintre telepít, az kétségtelenül módosítja a tényleges döntési jogosítványok elosztását. Ebből azonban nem következik automatikusan, hogy az államtitkár a miniszterénél nagyobb összesített hatalommal rendelkezik.
Különösen fontos ez a különbségtétel akkor, amikor a sajtó a feladatkörök összpontosulását már a személyes befolyás rendkívüli mértékeként mutatja be.
A koncentráció intézményi kockázatait természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni. Jogos kérdés, hogy miként különültek el a szabályozói, tulajdonosi és vállalatirányítási döntések, milyen ellenőrzési lehetőségek álltak rendelkezésre, és fennálltak-e összeférhetetlenségi kockázatok. Ezekre azonban konkrét jogi és szervezeti dokumentumok elemzése adhat választ.
Az pedig külön figyelmet érdemel, hogy az MVM igazgatóságának elnöke nem azonos a társaság vezérigazgatójával. Tótth András az igazgatóság elnöki tisztségét töltötte be, miközben a vezérigazgatói poszton Bertalan Zsolt maradt. A két szerepkör megkülönböztetése nélkül a vállalat irányításában betöltött tényleges szerep sem értékelhető pontosan.
A Hetedik Nap már egy hete felhívta a figyelmet a bizonyítékok hiányára
A mostani sajtóvisszhang azért is figyelemre méltó, mert a Tótth András távozásával kapcsolatos politikai értelmezések nem október 21-én jelentek meg először.
A Hetedik Nap október 14-i, „Posztváltás az energetikában: töretlen a bizalom, változatlan a stratégia” című cikkében már foglalkozott a lemondás körül kialakult találgatásokkal. Akkor arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a sajtóban megjelent szakpolitikai konfliktusokról és bizalomvesztésről szóló értesüléseket nem kísérték olyan nyilvánosan bemutatott bizonyítékok, amelyek egyértelműen igazolták volna a személyi változás mögötti politikai szakítást.
Rámutattunk arra is, hogy Tótth András október 8-án, mindössze öt nappal lemondása előtt még a következő négy év energiapolitikai prioritásait ismertette. A távozását követően nem jelentettek be visszalépést a megújulóenergia-fejlesztésektől, a szélenergia bővítésétől vagy a hálózatfejlesztési programoktól, és az energiaimport-függőség csökkentése is változatlan stratégiai cél maradt.
Mindez önmagában természetesen nem bizonyítja, hogy a minisztériumon belül semmilyen nézeteltérés nem létezett. Azt azonban igenis indokolttá teszi, hogy a szakpolitikai fordulatra vagy bizalomvesztésre utaló következtetéseket kellő óvatossággal kezeljük.
A személyi változás ugyanis tény. A mögötte feltételezett hatalmi konfliktus viszont egyelőre nem bizonyított magyarázat.
A sajtómegkeresés nem bizonyítja a lemondás okát
Az Index október 21-i beszámolója szerint a lap előző nap kérdéseket intézett a minisztériumhoz arról, miért maradt Tótth András az MVM igazgatóságában azt követően is, hogy államtitkári megbízatása megszűnt. A tárca másnap arról tájékoztatta a szerkesztőséget, hogy a volt államtitkár október 21-i hatállyal az igazgatósági tisztségéről is lemondott.
Az események időbeli sorrendje világos, az ok-okozati összefüggés azonban már nem ilyen egyértelmű. Abból, hogy a minisztérium egy sajtómegkeresést követően közölte a lemondás tényét, önmagában nem állapítható meg, hogy a döntést maga az újságírói érdeklődés váltotta ki, vagy hogy az valamiféle kényszerhelyzet eredménye volt.
Az is tény, hogy az államtitkári megbízatás megszűnése és az igazgatósági tisztségről történő lemondás között nyolc nap telt el. Ez indokolhat kérdéseket a két pozíció kapcsolatáról, de az eltérő jogi természetű megbízatások nem feltétlenül szűnnek meg automatikusan ugyanazon a napon.
A történtek pontos megértéséhez ezért nem újabb politikai feltételezésekre, hanem az érintett tisztségek jogi szabályozásának és a döntések időrendjének tisztázására lenne szükség.
Mi változott valójában az energetikában?
A magyar energiaszektor működése stratégiai és nemzetbiztonsági jelentőségű kérdés, amelyben az állami intézmények vezetőinek felelőssége különösen nagy. Az MVM, a Paks II. beruházás, az energiaimport és a lakossági energiaellátás jövője nem személyes politikai ambíciók, hanem az ország hosszú távú érdekei szempontjából fontos.
Éppen ezért Tótth András két tisztségről történő lemondása után elsősorban azt indokolt megvizsgálni, hogy ki gyakorolja a korábban hozzá rendelt állami tulajdonosi jogosítványokat, hogyan alakul az energetikai államtitkárság feladatköre, és történik-e tényleges változás az ágazat szakpolitikai irányításában.
A Hetedik Nap október 14-én arra mutatott rá, hogy az akkor ismert tények nem igazoltak energiapolitikai fordulatot vagy bizonyított bizalomvesztést. Az azóta nyilvánosságra került újabb lemondás tényét természetesen ehhez a korábbi helyzetértékeléshez is hozzá kell mérni, ám az önmagában továbbra sem bizonyítja a feltételezett hatalmi harcot.
A hatáskörök koncentrációja valós kérdés, a miniszternél nagyobb személyes hatalomról szóló következtetés azonban bizonyításra szorul. Amíg pedig nem ismerjük a jogosítványok pontos tartalmát, a távozás tényleges indokait és az új hatásköri rendet, addig a hangzatos politikai történet legfeljebb egy lehetséges értelmezés, nem pedig bizonyított tény.
