Bár a londoni Frieze művészeti vásáron kiemelt figyelmet kapnak a nemi szerepek és a technológia viszonyát boncolgató, valamint a látogatókat közös játékra hívó alkotások, a rendezvény hátterében komoly piaci megfontolások húzódnak. A megtorpant műtárgypiac miatt a galériák idén láthatóan a hagyományosabb műveket részesítik előnyben.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A rendezvény egyik leglátványosabb eleme a görög Theo Triantafyllidis nagyméretű, mászható szobra, amely egyszerre fizikai alkotás és egy legfeljebb hatfős virtuális tér. Ebben a közös digitális világban a résztvevőknek együttműködve kell különféle alakzatokat, például emberi tornyokat és kerekeket megformálniuk. Az Euronews English beszámolója szerint a kiállításon Yuli Serfaty a technológia és a nemi szerepek összefüggéseit tárja fel, míg Benjamin Lallier munkája érmék bedobásával kívánságtételre ösztönzi a közönséget.
A tárlaton személyesebb témák és más kultúrák is helyet kaptak. A svájci Miriam Cahn a Galerie Jocelyn Wolff standján az öregedés tematikáját dolgozza fel önarcképekből álló sorozatával, a Fitzwilliam Múzeum jóvoltából pedig kortárs indiai képzőművészeti alkotásokat tekinthetnek meg az érdeklődők.
A játékos installációk ellenére a vásáron jelen van az üzleti valóság is. Tabish Khan műkritikus felhívta a figyelmet arra, hogy a gyengélkedő műtárgypiac hatására a galériák a hagyományosabb bemutatókat favorizálják, így az összetett installációk helyett a festmények kerültek előtérbe. A Frieze kínálata így egyszerre tükrözi a művészeti kísérletezést és a nehéz piaci helyzet jelentette nyomást.
Forrás: Euronews English
