Van, aki templomot épít. Van, aki betegeket ápol. Kalazanci Szent József pedig felismerte, hogy Istenhez vezető út lehet az is, ha egy szegény gyermek kezébe könyvet adunk. Augusztus 25-én a piarista rend alapítójára, a gyermekek és az oktatás nagy szolgálójára emlékezik az Egyház.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Kalazanci Szent József a 16. század közepén született Aragóniában, a mai Spanyolország területén. Jó körülmények között nőtt fel, kiváló oktatásban részesült, és apja egészen más jövőt képzelt el számára. József azonban pap szeretett volna lenni.
1583-ban szentelték pappá. Egyházi pályája gyorsan ívelt felfelé, és előtte állt mindaz, amit akkoriban sikernek lehetett nevezni.
Ő mégis mást választott.
Lemondott biztos helyzetéről, Rómába költözött, és ott olyan világot látott meg, amely mellett sokan egyszerűen elmentek: az utcákon élő, szegény, tanulatlan gyermekeket.
Egy iskola, ahol nem a pénztárca döntött
Kalazanci József felismerte, hogy ezeknek a gyermekeknek nem pusztán alamizsnára van szükségük.
Esélyre van szükségük.
Arra, hogy megtanuljanak írni, olvasni, számolni. Arra, hogy tudást kapjanak. Arra, hogy valaki elhiggye róluk: az ő életükből is lehet valami.
1597-ben Rómában ingyenes iskolát szervezett a szegény gyermekek számára. Kezdeményezéséből később megszületett a Kegyes Iskolák Rendje, vagyis a piarista rend. A Magyar Katolikus Egyház ismertetése szerint a piaristák küldetésének középpontjába kezdettől az oktatás és a keresztény nevelés került.
Nem pusztán hittant akart tanítani.
A gyermek egész emberré formálása érdekelte.
Hit és tudás nála nem ellenfelei voltak egymásnak.
Összetartoztak.
A gyermek, akit senki nem vesz észre
Talán ezért különösen aktuális Kalazanci Szent József alakja éppen a tanévkezdés előtti napokban.
Iskolatáskákról beszélünk. Füzetekről. Tankönyvekről. Órarendről. Első napról.
De minden tanév mögött ott van egy sokkal nagyobb kérdés is:
észrevesszük-e magát a gyermeket?
Azt is, aki lassabban tanul.
Azt is, akinek nincs otthon segítsége.
Azt is, aki csendben ül az utolsó padban.
Azt is, akinek nem új telefon jutott szeptemberre, hanem szorongás.
Kalazanci József több mint négyszáz évvel ezelőtt valami nagyon egyszerűt értett meg: egyetlen gyermek jövőjéről sem szabad azért lemondani, mert szegényebb, gyengébb vagy kevesebb lehetőséget kapott.
A hit néha egy megtanított betű
A kereszténységről könnyű nagy szavakat mondani.
Szeretet. Irgalom. Szolgálat.
Kalazanci Szent József életében ezek egészen hétköznapi formát öltöttek.
Egy tanteremben.
Egy könyvben.
Egy megtanított betűben.
Egy gyermekben, akinek valaki azt mondta: te is képes vagy rá.
Élete végén súlyos megpróbáltatásokat kellett elviselnie, rendjét is válság érte, ő azonban nem mondott le küldetéséről. 1648. augusztus 25-én halt meg Rómában. 1767-ben avatták szentté; XII. Piusz pápa később a katolikus népiskolák védőszentjévé nyilvánította.
Kalazanci Szent József üzenete nekünk
Talán nem mindannyian alapítunk iskolát.
De valamennyien találkozunk olyan emberrel, akiben mások már nem látnak sok lehetőséget.
Egy gyermekkel.
Egy kamasszal.
Egy fáradt szülővel.
Valakivel, aki lassabban halad, mint a többiek.
Kalazanci Szent József élete arra emlékeztet:
néha az változtat meg egy egész életet, hogy valaki még akkor is hisz bennünk, amikor más már lemondott rólunk.
Rövid ima Kalazanci Szent József közbenjárásáért
Istenünk, adj nekünk figyelmes szívet, hogy észrevegyük azokat, akik segítségre szorulnak. Kalazanci Szent József példájára taníts bennünket türelemmel fordulni a gyermekekhez, becsülni minden emberben a Tőled kapott lehetőséget, és tudással, szeretettel, hittel szolgálni egymást. Ámen.
