Sokáig azt hittük, a jövő egyértelműen a képernyő előtt ülő diplomásoké. Most viszont éppen a legmodernebb technológia kezdheti felértékelni azokat a mesterségeket, amelyeket évtizedeken át régimódinak tartottunk. Könyvkötők, fémművesek, restaurátorok és kellékkészítők munkájában van valami, amit egyelőre nem lehet egyetlen gombnyomással előállítani: az emberi kéz nyoma.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Furcsa fordulat lenne, ha végül éppen a mesterséges intelligencia mentené meg azokat a szakmákat, amelyekről már azt hittük, lassan eltűnnek.
Évtizedeken át azt mondtuk a fiataloknak: tanulj tovább, szerezz diplomát, kerülj irodába, lehetőleg minél messzebb a fizikai munkától. A kétkezi mesterséget sokszor nem választásként, hanem valamiféle második lehetőségként kezeltük. A siker képe egy laptop, egy iroda és egy jól hangzó pozíció lett.
Aztán megérkezett a mesterséges intelligencia.
És különös módon nem először a könyvkötő, az asztalos vagy a fémműves kezdett aggódni miatta, hanem a pályakezdő programozó, grafikus, szövegíró, könyvelő és jogász.
A Guardian brit riportjában több fiatal arról beszél, hogy tudatosan fordult a hagyományos mesterségek felé. Egy 27 éves politikatudományi diplomás nő például könyvkötőnek tanul. Mások művészi fémmunkával vagy színházi kellékek készítésével foglalkoznak.
Nem azért, mert gyűlölik a technológiát. Hanem mert szeretnének valamit csinálni, aminek súlya, felülete, szaga és anyaga van.
Ez talán fontosabb, mint elsőre gondolnánk.
A digitális világ után újra vonzó az, ami valódi
Az elmúlt években rengeteg munkafolyamat vált absztrakttá. Fájlokat küldünk, ablakokat nyitunk meg, szöveget másolunk, prezentációkat készítünk, videóhívások között ugrálunk. A nap végére sokszor nehéz megmutatni, mit hoztunk létre.
Egy könyvkötő viszont letesz az asztalra egy könyvet.
Egy asztalos egy széket.
Egy keramikus egy tálat.
Van eleje és vége a munkának, és látható rajta, hogy valaki elkészítette.
Talán ezért is érdekes, hogy az AI korában egyre értékesebbnek érezzük az emberi eredetet. Minél könnyebbé válik tökéletesnek látszó képet, zenét, szöveget vagy tervet előállítani, annál különlegesebb lehet valami, amin látszik a kéz bizonytalansága, a munka ideje és az anyag ellenállása.
Nem biztos, hogy ez technológiai kérdés. Lehet, hogy inkább emberi.
Nincs teljesen „AI-biztos” szakma
Persze romantikus túlzás volna azt állítani, hogy a kézműves mesterségek biztonságban vannak, az irodai munkák pedig eltűnnek.
Az AI valószínűleg a hagyományos szakmákat is megváltoztatja. Segíthet tervezésben, ügyfélszerzésben, adminisztrációban, árazásban vagy akár új formák megalkotásában. A technológia nem áll meg a műhely ajtajában.
De különbség van aközött, hogy egy eszköz segíti a munkát, vagy maga végzi el helyettünk.
Egy könyv kötését, egy bútor restaurálását vagy egy fémdísz kialakítását egyelőre nem lehet egy prompttal befejezni. Kell hozzá kéz, szem, gyakorlat, anyagismeret, és főként idő.
Éppen az, amit a digitális gazdaság évtizedeken át megpróbált kiiktatni.
Talán rosszul kérdeztük, milyen szakmáé a jövő
Az AI-ról szóló vitákban rendszeresen előkerül a kérdés: melyik munkát veszi el?
Talán érdekesebb lenne megfordítani.
Melyik munkának ad új értéket?
Lehet, hogy egy tökéletesen generált világban éppen a tökéletlenség lesz luxus. A kézzel kötött könyv. Az apró különbségek egy kerámián. A bútor, amelyből nincs még tízezer teljesen ugyanolyan.
És lehet, hogy a következő generáció számára a siker sem feltétlenül ugyanazt jelenti majd, mint az előzőnek.
Nem biztos, hogy mindenki egy újabb képernyőt akar.
Néhányan talán inkább műhelyt szeretnének.
És van abban valami különös, hogy ehhez éppen a mesterséges intelligenciának kellett megérkeznie.
