Nem palotából térített, nem a hatalmat kereste, és még a királytól kapott lovát is továbbadta egy szegény embernek. Lindisfarnei Szent Aidan a 7. század egyik legnagyobb brit-szigeteki misszionáriusa volt, aki megmutatta: az evangélium sokszor akkor jut el a legtávolabbra, ha valaki hajlandó egyszerűen odamenni az emberekhez.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Augusztus 31-én Lindisfarnei Szent Aidan püspökre emlékezünk.
Aidan ír származású szerzetes volt, aki a skóciai Iona szigetén élt a Szent Kolumba által alapított monostor közösségében. A 7. század első felében Northumbria királya, Oswald keresztény misszionáriusokat kért Ionából, hogy segítsenek népének megismerni Krisztus tanítását.
Aidan 635 körül érkezett Northumbriába, püspökké szentelték, és a király támogatásával Lindisfarne szigetén monostort alapított. A hely hamarosan nemcsak az észak-angliai evangelizáció egyik központja, hanem jelentős oktatási és szellemi műhely is lett.
Aidan azonban nem várta meg, amíg az emberek eljönnek hozzá.
Ő ment hozzájuk.
Faluról falura járt, rendszerint gyalog. Beszélt az emberekkel, tanított, közösségeket szervezett, és személyes jelenlétével tette érthetővé azt, amit hirdetett. Tiszteletreméltó Szent Béda később különösen nagyra értékelte benne szerénységét, jámborságát és a szegények iránti szeretetét.
Talán az egyik legszebb történet is erről maradt fenn.
Oswin király egyszer lovat adott Aidannak, hogy hosszú útjait ne mindig gyalog kelljen megtennie. A püspök azonban hamarosan találkozott egy szegény emberrel, és neki adta a lovat.
Amikor a király ezt számon kérte rajta, Aidan lényegében arra figyelmeztette: egy ló nem lehet értékesebb Isten gyermekénél. A történet szerint Oswin megértette a leckét.
Ez a jelenet évszázadok távolából is szinte zavarba ejtően világos.
A kereszténység számára ugyanis mindig veszélyt jelent, amikor szép szavakká válik, miközben eltávolodik az embertől.
Aidan nem ilyen hitet élt.
Számára a misszió nem elmélet volt, hanem út. Megtett kilométerek. Találkozások. Beszélgetések. Tanítás. A szegények támogatása. A kapott javak továbbadása.
Nem fölülről beszélt az emberekhez, hanem melléjük lépett.
Éppen ezért tudott hatni.
Lindisfarne az ő szolgálata alatt olyan központtá vált, ahonnan újabb misszionáriusok indultak el, és ahol fiatalokat készítettek fel az egyház szolgálatára. Aidan munkája jelentős szerepet játszott Northumbria kereszténnyé válásában, ezért később „Northumbria apostolának” is nevezték. 651. augusztus 31-én halt meg.
Mit tanít nekünk Szent Aidan?
Talán mindenekelőtt azt, hogy a hit továbbadásához nem mindig hangosabbnak kell lennünk.
Néha közelebb kell mennünk.
A családunkhoz.
A munkatársunkhoz.
Ahhoz, akit mindenki más elkerül.
Ahhoz, aki már nem kíváncsi prédikációkra, de talán még kíváncsi arra, hogy létezik-e valódi szeretet, türelem és irgalom.
Aidan nem egyszerűen beszélt Krisztusról.
Úgy próbált élni, hogy az emberek a tetteiben is megláthassák őt.
Talán a mai nap kérdése ezért nem az, hogy hány embernek beszéltünk a hitünkről.
Hanem az:
találkozott-e ma valaki rajtunk keresztül Krisztus szeretetével?
Ima Lindisfarnei Szent Aidan közbenjárásáért
Istenünk, adj nekünk olyan egyszerű és bátor hitet, amellyel Szent Aidan szolgált téged. Taníts bennünket közel menni az emberekhez, észrevenni a rászorulókat, és nemcsak szavainkkal, hanem életünkkel is tanúságot tenni rólad.
Lindisfarnei Szent Aidan, könyörögj érettünk!
Ámen.
