I. Szent Viktor a második század végén, 189 és 199 között ült Szent Péter székén. Afrikai származású volt, az első ismert pápa, aki a birodalom déli tartományából érkezett Rómába. Pontifikátusa idején a keresztény közösség még nem volt teljesen egységes. A legfontosabb kérdés a húsvét ünneplésének napja volt. A keleti egyházak többsége a zsidó niszán hónap 14. napján tartotta, függetlenül attól, hogy az melyik napra esett. Viktor a római gyakorlatot akarta érvényesíteni: a húsvétot mindig vasárnapra tette. Több zsinatot hívott össze, és határozottan fellépett az egység mellett. Bár a vita nem zárult le teljesen, döntései hosszú távon meghatározták a nyugati egyház gyakorlatát. Ő volt az első pápa, aki a latin nyelvet helyezte előtérbe a göröggel szemben a római liturgiában. Commodus császár idején sikerült több keresztényt szabadítani a szárdíniai bányákból. Élete vége körül hunyt el, a hagyomány szerint vértanúként, bár a történeti adatok ebben nem teljesen egyértelműek. Emléknapja július 28.

Ugyanezen a napon emlékezünk a milánói vértanúkra, Szent Nazariusra és a fiatal Celsusra. Róluk kevés biztos adat maradt fenn. A legfontosabb forrás Szent Ambrus milánói püspök beszámolója. 395 körül Ambrus egy városfalon kívüli kertben megtalálta Nazarius testét, még a lefejezés nyomával, és mellette egy üvegcsében a vérét, amely frissnek tűnt. Ugyanitt fedezte fel Celsus ereklyéit is. Mindkettőt a milánói Apostolok-bazilikába vitette, ahol csodák történtek. A későbbi legendák szerint Nazarius Rómában született, keresztény anyától, és Linus pápától kapta a keresztséget. A nérói üldözés idején elhagyta a várost, és Galliában prédikált. Ott bízta rá egy anya a fiát, Celsust, akit megkeresztelt és tanított. Együtt járták a vidéket, hirdették az evangéliumot, végül Milánóban szenvedtek vértanúhalált. Bár a legendás elemek nem mindenben egyeznek a történeti tényekkel, a két vértanú tisztelete a milánói egyházban mély gyökeret vert.

A 20. századból érkezik Szent Alphonsa, a Szeplőtelen Fogantatásról nevezett klarissza nővér. 1910. augusztus 19-én született a dél-indiai Kerala államban, Annakkutty néven. Anyja korán meghalt, őt nagynénje nevelte. Gyermekkorában súlyos égési sérülést szenvedett, amely egész életére nyomot hagyott. 1927-ben belépett a klarissza kolostorba Bharananganamban, 1928-ban felvette az Alphonsa nevet. Súlyos betegségek kísérték: tüdőgyulladás, gyomorproblémák, folyamatos fájdalmak. Mégis tanított, imádkozott, és a szenvedést Istennek ajánlotta. 1946. július 28-án halt meg, mindössze 35 évesen. Síremléke hamar zarándokhellyé vált. 1986-ban boldoggá, 2008-ban szentté avatta a pápa. Ő az első indiai származású nő, akit a katolikus egyház szentté avatott, és a szír-malabár egyház első szentje.

Ezek a szentek különböző korokból és kultúrákból érkeznek hozzánk. Viktor a közösség egységét, Nazarius és Celsus a bátor tanúságtételt, Alphonsa pedig a csendes, hűséges szenvedés értékét mutatja meg. Július 28-án érdemes megállni egy pillanatra, és kérni közbenjárásukat: hogy a mindennapi életünkben is maradjon meg bennünk a hit egyszerűsége, a szolgálat készsége és a kitartás.