Képzeljünk el egy családot, ahol már alig van mit enni. A föld évek óta nem terem, a tartozás nő, és egyszer csak a kislány házassága lesz a túlélés ára. A Guardian afganisztáni riportja olyan gyermekeket mutat be, akiknek a felnőttek döntése miatt túl korán ér véget a gyerekkoruk.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Khatira tizenegy éves. Amikor húszéves vőlegénye megérkezik a család otthonába, a kislány inkább elfut. Édesanyja szerint az eljegyzés óta gyakran sír, a többi gyerek előtt is szégyelli magát. Nem ő választotta ezt az életet: apja adósságait próbálták rendezni vele.
Mindez az északnyugat-afganisztáni Badghis tartományban történik. Itt a családok nagy része az esőre, a termésre és az állatokra támaszkodik. Csakhogy az aszályok visszatérnek. A legelő kiszárad, a búza nem nő meg, az adósság viszont egyre nagyobb lesz. Akik elveszítik a megélhetésüket, gyakran a városok szélén keresnek menedéket, ahol munkát is alig találnak.
Kislányok, akik még játszani szeretnének
Gul Bobo két lánya mindössze kettő- és ötéves. Már mindkettőjüket eljegyezték. Az anya nem próbálja szépíteni a döntést: tudja, hogy túl fiatalok, fél is attól, milyen sors vár rájuk, de azt mondja, nem maradt más választásuk.
A tizenegy éves Gulalai egy nála évtizedekkel idősebb boltos második felesége lesz, mert a szülei pénzzel tartoznak neki. A család sokszor kenyéren, teán és összegyűjtött vadnövényeken él. Az apa négy lányát adta már férjhez gyerekként. Úgy érzi, egyikük jövőjét kellett feláldoznia a többiek túléléséért.
A Guardian fotóriportere olyan testvéreket is megismert, akik mezítláb játszanak vagy dolgoznak a földeken, miközben felnőttek már megegyeztek a házasságukról. Az eljegyzés olykor évekkel megelőzi a költözést, de a lányok ettől még elveszítik a lehetőséget, hogy maguk döntsenek.
A szárazság elől sincs hová menekülni
Egy apa reggelente hatéves lányával, Zubaidával palackokat és fémdobozokat gyűjt. A férfi napközben fagylaltot árul, de mindez alig hoz pénzt. Zubaidának már kijelöltek egy tizenkét éves vőlegényt.
Másutt egy család három napig és három éjszakán át nem jutott ételhez, mielőtt a lányuk kiházasításáról döntöttek. Herát egyik kitelepítetteket befogadó táborában egy apa még a tízéves fia veséjét is eladta, hogy élelmet szerezzen. Ezek nem elszigetelt történetek: ugyanannak a kétségbeesésnek különböző arcai.
A tizenöt éves Darellah már harmincéves férjével él, és gyermeket vár. Kilenc- és tizenegy éves húgait szintén eljegyezték. A lány egyszerű szavakkal fogalmazza meg a legfontosabbat: ő még maga is gyerek.
Egy anya, aki időt próbál nyerni
A tizenkét éves Aisha egyelőre iskolába jár. Édesanyja, Sara reggel elkíséri, miközben tudja, hogy lányát már odaígérték egy húszéves férfinak. Az anya nem sürgeti a házasságért járó pénz hátralékát. Amíg nem fizetik ki az egészet, Aisha otthon maradhat, és megírhatja a leckéjét.
Közben a külföldi támogatások csökkennek, az egészségügyi ellátás egyre nehezebben elérhető. A túl korai terhesség és a családon belüli erőszak komoly veszélyt jelent a lányokra.
Ezek a családok nem a klímaváltozás fogalmaival magyarázzák az életüket. Azt tudják, hogy nincs termés, nincs pénz, és holnap is enni kell. A legszomorúbb pedig az, hogy mire a gyerekek felnőnének, a sorsukról sokszor már régen döntöttek.
