Egy alig két éve keletkezett, több mint kétszáz méter átmérőjű becsapódási krátert azonosított a NASA a Hold felszínén. A képződmény a kutatók szerint a közelmúlt legnagyobb ismert holdi becsapódásának nyoma, és fontos információkat adhat a jövőbeli holdbázisok biztonságos tervezéséhez.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A NASA Lunar Reconnaissance Orbiter, vagyis LRO űrszondájának felvételein fedeztek fel egy hatalmas, frissen kialakult krátert a Hold Föld felé néző oldalán – számolt be az Associated Press.
A képződmény mintegy 222 méter széles és akár 43 méter mély, vagyis mérete meghaladja a római Colosseumét. A kutatók szerint ilyen léptékű becsapódás rendkívül ritkán, átlagosan körülbelül 132 évente egyszer történhet.
A krátert valószínűleg egy aszteroida- vagy üstököstöredék hozta létre 2024 májusában. Maga a becsapódás azonban akkor észrevétlen maradt: sem földi, sem űrbeli távcsövek nem rögzítették valós időben.
Az LRO ugyan készített felvételeket a térségről, de az óriási adatmennyiségben csak 2025 augusztusában figyeltek fel a változásra. Ezután részletesebb képeket készítettek, a felfedezést pedig 2026 elején erősítették meg.
A kráter a Thomas McGetchin nevet kapta, a houstoni Lunar and Planetary Institute egykori igazgatója után.
A kutatók szerint ez a közelmúltban keletkezett legnagyobb ismert becsapódási kráter a Naprendszerben. Háromszor nagyobb annál a korábbi rekorder kráternél, amelyet az LRO körülbelül egy évtizeddel ezelőtt azonosított.
A becsapódás hatása messze túlnyúlt magán a kráteren. A számítások szerint a felszínről kidobódó por és kőzettörmelék több mint 100 kilométeres körzetben bolygatta meg a holdi talajt.
A kutatókat különösen meglepte, hogy a törmelék a vártnál magasabb szögben repült szét. Egy másik vizsgálat pedig egy mintegy 7 kilométer széles, szokatlanul hideg területet azonosított a kráter körül, ami arra utalhat, hogy a becsapódás fellazította a Hold felső talajrétegét.
Az új felfedezés azért is fontos, mert a NASA hosszú távon állandó emberi jelenlétet tervez a Holdon. A kutatók következő célja annak kiszámítása, hogy egy hasonló becsapódás során kirepülő törmelék milyen veszélyt jelenthet egy jövőbeli holdbázisra.
A mérnökök így pontosabb képet kaphatnak arról, milyen erős védelemmel kell ellátni az építményeket, hogy azok egy ritka, de potenciálisan veszélyes becsapódás következményeit is átvészeljék.
A felfedezés arra is rámutat, hogy a Hold felszíne korántsem teljesen változatlan. Az LRO 2009-es indítása óta összegyűjtött adatok alapján a felső néhány centiméteres talajréteg a korábban gondoltnál gyorsabban cserélődik ki a becsapódások miatt.
Ez pedig egy népszerű elképzelést is megkérdőjelez: az Apollo-program űrhajósainak lábnyomai sem maradnak meg örökké.
A kutatók szerint geológiai időskálán ezek a nyomok is eltűnnek majd a folyamatos felszínátalakulás következtében.
