Néhány másodperc, brutális fizikai terhelés és egy döntés, amelyen az élet múlhat. A szolnoki Gripen-baleset pilótája gerincsérülést szenvedett a katapultálás során, de életben maradt. Szabó Zoltán Róbert „Topi” egykori vadászpilóta pontosan tudja, mit jelent meghúzni a katapultkart: 2005-ben egy lángoló MiG–29-esből kellett menekülnie. Most arról beszélt, mit él át ilyenkor a pilóta.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A katapultálás kívülről egyetlen pillanatnak látszik. A pilóta meghúz egy kart, az ülés kilövi a gépből, kinyílik az ejtőernyő, és megmenekül. Belülről azonban egészen más történet.
Szabó Zoltán Róbert, „Topi” 2005-ben élte át mindezt, amikor MiG–29-esének egyik hajtóműve felrobbant. A gép lángolt, ő mégis közel egy percig próbálta úgy irányítani, hogy ne veszélyeztesse a reptér közelében dolgozó embereket. A robbanás után 52 másodperccel végül katapultált.
A BAON-nak azt mondta: abban a pillanatban úgy érezte, mintha lelassult volna az idő. Látta, ahogy gépe becsapódik, miközben ő már az ejtőernyő alatt sodródott. A veszély azonban ezzel sem ért véget: nagyfeszültségű vezetékek felé vitte a szél, ezért az ernyő irányításával kellett elkerülnie az újabb bajt.
A testet elképesztő erő éri
Topi szerint a katapultálás előtt a pilótának szabályosan kell felvennie a testhelyzetet: fejét a fejtámlának kell szorítania, mert a kilövés pillanatában rendkívüli terhelés éri a gerincet és a nyakat.
A pilóták erre külön tréningen készülnek fel. Topi úgy becsülte, hogy a hétfői Gripen-balesetnél akár 20 G körüli terhelés is érhette a pilótát. Ez azonban az ő szakmai becslése, a baleset pontos körülményeit a vizsgálatnak kell tisztáznia.
A katapultülés a kilövés után leválik, az ejtőernyő kinyílik, a pilóta pedig oxigénellátást is kap. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy sértetlenül ér földet.
A hatalmas gyorsulás miatt kialakulhatnak belső sérülések, ér- és izomsérülések, valamint nyaki és végtagsérülések. Különösen nagy veszélynek van kitéve a gerinc, a csigolyákra ugyanis óriási terhelés nehezedik.
A szolnoki Gripen pilótája is gerincsérülést szenvedett, ezért műtétre volt szüksége.
A katapult nem kényelmes menekülőút, hanem az utolsó esély
Topi szerint a pilóták egyáltalán nem úgy tekintenek a katapultülésre, mint valamiféle biztonsági megoldásra, amely garantálja, hogy minden rendben lesz.
Éppen ellenkezőleg.
Ez az utolsó lehetőség arra, hogy valaki életben maradjon, amikor a repülőgépet már nem lehet megmenteni.
A katapultálás után a pilótát a protokoll szerint nem mozgatják feleslegesen, hanem mielőbb kórházba szállítják és részletesen kivizsgálják. Ezután nemcsak azt mérik fel, milyen testi sérüléseket szenvedett, hanem azt is, mentálisan hogyan dolgozta fel a balesetet.
Topi saját története is mutatja, milyen hosszú lehet az út visszafelé. A katapultálása után napokig komoly fájdalmai voltak, később pedig két gerincsérvet is találtak nála. Bár még abban az évben visszatért a levegőbe, végül úgy döntött: vadászgéppel többé nem repül.
Ahogy fogalmazott, a pilóta a beszállástól a kiszállásig tudja, hogy veszélyes üzemben dolgozik.
A katapult pedig ennek talán a legbrutálisabb pillanata: néhány másodperc, amikor már nem a gép megmentése a cél, hanem az, hogy a pilóta túlélje.
