Vannak életek, amelyek egészen más irányt vesznek, mint ahogyan azt az ember elképzelte. Szent Frumentiusz története egy tragikus utazással és fogsággal kezdődött, mégis egy egész nép keresztény történelmének egyik legfontosabb fejezetévé vált. A negyedik században élt püspök arra tanít bennünket, hogy a hit nem csupán a biztonságos, kiszámítható életben lehet erős, hanem akkor is, amikor minden bizonytalanná válik körülöttünk.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Frumentiusz a mai Libanon területén fekvő Türosz városából származott. Fiatalon testvérével, Edesiusszal és rokonukkal tengeri útra indult, ám a Vörös-tenger egyik kikötőjében tragédia történt: a hagyomány szerint támadás érte az utazókat, és a két fiatal kivételével valamennyien életüket vesztették.
A túlélőket az Akszúmi Királyság uralkodójának udvarába vitték, ahol kezdetben fogságban éltek. Frumentiusz azonban idővel elnyerte a király bizalmát, és fontos feladatokat bíztak rá.
Az uralkodó halála előtt szabadságot adott nekik, ám az özvegy királyné arra kérte a fiatalokat, hogy maradjanak, és segítsenek a trónörökös nevelésében, valamint az ország ügyeinek intézésében.
Frumentiusz ekkor már nem csupán a saját sorsát tartotta szem előtt. Felismerte, hogy különleges helyzetében lehetősége nyílik arra, hogy másokkal is megismertesse Krisztus tanítását.
A hit, amely egy ország történelmét formálta
A királyi udvarban töltött évek alatt Frumentiusz támogatta az ott élő keresztény kereskedőket, segítette vallásuk szabad gyakorlását, és egyre többet tett a kereszténység elterjedéséért.
Később Alexandriába utazott, ahol Szent Atanáz püspökhöz fordult segítségért. Azt kérte, hogy küldjenek papokat és püspököt az afrikai királyságba.
Atanáz azonban úgy ítélte meg, hogy erre a szolgálatra maga Frumentiusz a legalkalmasabb, ezért püspökké szentelte.
Frumentiusz visszatért Akszúmba, ahol megszervezte a keresztény közösségeket, templomok alapítását segítette, és a hagyomány szerint magát Ezana királyt is megkeresztelte.
Munkásságával meghatározó szerepet játszott az etióp kereszténység megszilárdulásában.
Az emberek később Abuna, vagyis „atyánk”, illetve Abba Szalama, azaz „a béke atyja” néven emlegették.
Amikor nem mi választjuk az utat
Szent Frumentiusz életében talán az a legmegrendítőbb, hogy története nem egy tudatosan választott misszióval kezdődött.
Nem azért indult útnak, hogy püspök legyen. Nem egy ország megtérítését tervezte, és bizonyosan nem a fogságot választotta magának.
Mégis, amikor egy számára idegen világban találta magát, nem engedte, hogy a történtek végérvényesen meghatározzák, kivé válhat.
Megőrizte hitét, és a rendelkezésére álló lehetőségeket mások szolgálatába állította.
Életének üzenete ma is különösen fontos.
Nem mindig dönthetjük el, hová vezet az életünk, de abban van szabadságunk, hogyan élünk a ránk bízott lehetőségekkel.
A keresztény ember számára a remény nem azt jelenti, hogy soha nem érheti veszteség, fájdalom vagy csalódás. Sokkal inkább azt, hogy ezek között sem kell végleg elveszítenie a hitét és az emberségét.
Frumentiusz nem a körülmények kedvező alakulására várva kezdett cselekedni. Ott tett jót, ahol éppen volt, azok között, akik közé az élet sodorta.
És ebből a szolgálatból valami olyan született, amelynek öröksége évszázadokon át fennmaradt.
A nap gondolata
„Nem mindig azt az utat kapjuk, amelyet választanánk. De bármelyik úton megőrizhetjük a hitünket, és válhatunk mások számára áldássá.”
Imádság Szent Frumentiusz közbenjárására
Mennyei Atyánk!
Taníts bennünket bizalommal tekinteni a holnapra akkor is, amikor nem látjuk világosan az előttünk álló utat.
Adj erőt, hogy a nehézségek között se veszítsük el hitünket, és ne engedjük, hogy a csalódások megkeményítsék a szívünket.
Szent Frumentiusz példájára segíts bennünket, hogy ott is észrevegyük a szolgálat lehetőségét, ahol csupán akadályokat látunk.
Őrizd meg családjainkat, erősítsd a reményünket, és vezess bennünket a békesség útján.
Ámen.
