Egy pápa, akitől bizonyosságot várnak, és egy köztársasági elnök, akinek döntenie kell, amikor a törvény ismerete önmagában már nem elég. Paolo Sorrentino két különböző világba vezet Az ifjú pápa és A kegyelem történetében, mégis hasonló kérdésekhez érkezik: hogyan fér össze a hatalom a lelkiismerettel, a hit pedig a kétellyel?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Paolo Sorrentino történeteiben a tekintélyes épületek és az ünnepélyes szertartások mögött mindig érdemes az embert keresni. Azt, aki magára marad a döntésével, emlékeket cipel, szeretetre vágyik, vagy éppen attól fél, hogy tévedni fog. A tisztség nagyobb lehet nála, a ruhája és a környezete méltóságot sugározhat, ettől azonban még nem válik sérthetetlenné.
Az olasz rendező nemzetközi ismertségének egyik fontos állomása A nagy szépség volt, amely 2014-ben elnyerte a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját – olvasható az Amerikai Filmakadémia oldalán. Az ifjú pápa című sorozatában az egyházi hatalom, A kegyelem című filmjében pedig az államfői felelősség felől közelít az emberi esendőséghez.
A pápa, akinek a hite sem egyszerű történet
Az ifjú pápa középpontjában a Jude Law alakította Lenny Belardo áll, aki XIII. Piusz néven kerül a katolikus egyház élére. Kitalált egyházfő: személyét és történetét nem érdemes valamelyik valódi pápa megfejtéseként nézni.
A sorozat hivatalos bemutatója egy ellentmondásos embert ír le, aki mereven konzervatív döntésekre képes, ugyanakkor együttérzést mutat a gyengék és a szegények iránt. Sorrentino alkotói összefoglalójában Isten jelenlétének és hiányának kérdését, a hit keresését és elvesztését is a történet lényegéhez sorolja.
Innen nézve a látványos vatikáni környezet egy belső küzdelem színtere. Olyan ember kerül a legmagasabb egyházi tisztségbe, akitől mások eligazítást várnak, miközben ő maga is vívódik.
Sorrentino a sorozat bemutatásakor a hatalom egyik alapvető ellentmondását is felvetette: hogyan él valaki a hatalmával egy olyan intézményben, amely az önzetlen felebaráti szeretetet hirdeti? Ez a kérdés a sorozat provokatív jelenetein túl is gondolkodásra késztet.
A kegyelem: amikor a szabályok mellé ítélőképesség is kell
A kegyelem főszereplője, Mariano De Santis másfajta tekintélyt képvisel. Toni Servillo Olaszország képzeletbeli köztársasági elnökét alakítja: özvegy, katolikus jogászt, aki megbízatása végéhez közeledik. Lánya, Dorotea szintén jogász, Anna Ferzetti játssza.
A Velencei Filmfesztivál hivatalos ismertetője szerint az elnöknek két kegyelmi kérvényről kell döntenie. Egy eutanáziáról szóló törvényjavaslat szintén próbára teszi a meggyőződését. Hivatali feladatai így személyes, erkölcsi dilemmákká válnak.
A magyar forgalmazó, a Mozinet bemutatója a törvények szilárdságában hívő embert emeli ki. A történet ebből a bizonyosságból indul: mit kezd a jogász azzal, amikor egy ember sorsa több mérlegelést kíván, mint amennyit egy szabály első olvasatra megenged? Toni Servillo az alakításáért a velencei fesztivál legjobb férfi színészének járó díját kapta.
A kétely mint felelősség
A két alkotás egyik lehetséges közös olvasata a döntés felelőssége. A pápa és az elnök helyzetében egyaránt könnyű összetéveszteni a határozottságot a tévedhetetlenséggel. Aki sokakra hat, annak különösen nehéz kimondania, hogy még mérlegel, vagy valamiben nem biztos.
Sorrentino az Adnkronosnak adott interjújában is a kétely fontosságáról beszélt. A túl gyors politikai döntéseket bírálva arra utalt, hogy az azonnali válaszokat később gyakran visszakozás követi.
Ez a gondolat túlmutat a politikán. Egy családi vitában, egy munkahelyi konfliktusban vagy egy másik ember megítélésekor is lehet értéke annak, ha nem az első benyomásunkat tekintjük végleges igazságnak. A bizonytalanság beismerése teret nyithat a figyelemnek.
A szeretet is alakítja a döntéseket
A kegyelemhez írt, Velencében közzétett rendezői gondolataiban Sorrentino a szeretetet is központi témának nevezi. Az elnök életében az elhunyt feleség emléke, a gyermekeihez fűződő kapcsolat és a jog iránti elkötelezettség egyaránt jelen van. A rendező Kieślowski Tízparancsolatát is megemlíti az erkölcsi dilemmák filmes feldolgozásának meghatározó példájaként.
Az ifjú pápa és A kegyelem ezért a hit iránt érdeklődő nézőnek is kínál gondolkodnivalót. Értelmezésükben helyet kaphat az irgalom, a felelősség és az önvizsgálat kérdése is. A szereplők magas tisztsége távolinak tűnhet, a belső küzdelmük azonban ismerős: hogyan döntsünk jól, ha minden következményt nem láthatunk előre?
