Már a megalakulása előtt legitimációs vita alakult ki a Független Közmédia Testület körül. Kedden a szakmai jelöltek meghallgatása maradt el, szerdán pedig az ellenzéki jelölteket szavazták le. A kérdés egyszerű: mit ér a paritás, ha az egyik oldal a másik jelöltjeit is megrostálhatja?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A konstrukció első pillantásra kiegyensúlyozott. A kilenctagú testületbe három tagot a kormánypárti, három tagot az ellenzéki képviselőcsoportok jelölnek, három személy pedig médiaszakmai szervezetek jelölési folyamatából érkezik.
Három–három–három.
Papíron szép.
Csakhogy a törvény nem delegálási, hanem jelölési jogot ad. A tagokat végül az Országgyűlés választja meg, egyenkénti szavazással.
Vagyis az ellenzék megnevezhet három embert, de ettől még egyikük sem válik automatikusan a testület tagjává.
Ez jogilag világos.
Politikailag viszont már kevésbé.
Mennyire paritásos egy rendszer, ha az egyik oldal jelölhet, de a parlamenti kétharmad eldöntheti, hogy az általa megnevezett ember megfelel-e?
Ha egy jelöltet leszavaznak, újat kell állítani. Így elméletileg előállhat az a helyzet, hogy az ellenzék addig keres új neveket, amíg olyan személyt nem talál, akit a kormányoldal is elfogad.
Papíron az ellenzék választ.
A gyakorlatban a többség is szűr.
És itt kezd megbicsaklani a paritás fogalma.
A probléma ráadásul nem az ellenzéki jelöltekkel kezdődött. Kedden a három médiaszakmai jelölt meghallgatása sem történt meg, miután vita alakult ki a kiválasztási eljárás legitimációjáról.
Most pedig már a politikai oldal jelölési joga körül is áll a bál.
Fontos: attól, hogy a parlamenti többség leszavaz egy jelöltet, még nem történik törvénysértés. Éppen ez az érdekes.
A rendszer ugyanis jogszerűen működhet úgy, hogy közben politikailag egyre kevésbé emlékeztet valódi paritásra.
Ráadásul a testület bizonyos esetekben akkor is megalakulhat, ha a kilenc helyből nem mindegyik telik be.
Ez ismét lehet törvényes.
Csak akkor újra fel kell tenni a kérdést:
paritásos is?
A Független Közmédia Testület komoly jogosítványokat kap majd a közszolgálati média irányításában, ezért nem mindegy, hogyan kerül be az a kilenc ember.
Lehet egy intézményt függetlennek nevezni.
Lehet paritást ígérni.
De a függetlenség valódi próbája nem a név, hanem az, hogy mi történik akkor, amikor a felek érdekei ütköznek.
Most ütköznek.
És már az első körben látszik: a szépen felrajzolt három–három–három mögött jóval erősebb többségi kontroll működik, mint amit a „paritás” szó első hallásra sugall.
Ha pedig ugyanaz a parlamenti többség végül minden széket képes megszűrni, akkor nem az a kérdés, hogy törvényes-e az eljárás. Hanem az, hogy mennyi marad belőle valóban független.
