Vannak történetek a kereszténységben, amelyek mellett nehéz úgy elmenni, mintha pusztán egy régi kor különös eseményei lennének. Szent Dániel és hat társa története is ilyen, mert arra a kérdésre kényszerít bennünket: mit ér számunkra a hit akkor, amikor ára van?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
1227-ben hét ferences szerzetes – Dániel, Sámuel, Angelus, Donnolo, Leó, Miklós és Ugolino – indult útnak Észak-Afrikába, hogy Krisztus evangéliumát hirdesse. Dániel calabriai ferences volt, és ő vezette a kis missziós közösséget. Útjuk Spanyolországon keresztül a marokkói Ceutába vezetett.
Nem biztonságos világba érkeztek. Tudták, hogy vállalkozásuk veszélyes, mégsem azért mentek, mert keresték a szenvedést vagy a halált, hanem azért, mert komolyan vették azt, amit hittek.
Ceutában prédikálni kezdtek. Elfogták, majd börtönbe vetették őket, és lehetőséget kaptak arra, hogy életben maradjanak, ha megtagadják keresztény hitüket.
Nem tették.
Nem azért, mert nem félhettek. Nem azért, mert valami emberfeletti bátorság birtokában lettek volna. Hanem azért, mert volt valami, amit fontosabbnak tartottak saját életüknél is: azt, hogy ne tagadják meg Krisztust akkor sem, amikor ezért mindent elveszíthetnek.
1227 októberében kivégezték őket.
Történetük évszázadokkal később talán távolinak tűnik, mégis kényelmetlenül közel van hozzánk. Nekünk ugyanis többnyire nem az életünk és a hitünk között kell választanunk. Sokkal kisebb döntésekben derül ki, mennyire gondoljuk komolyan azt, amit vallunk.
Kimondjuk-e az igazat, amikor egyszerűbb lenne hallgatni?
Kiállunk-e valaki mellett, amikor ezért minket is támadhatnak?
Megőrizzük-e az értékeinket akkor is, amikor a környezetünk már rég kineveti őket?
És marad-e hely Istennek az életünkben akkor is, amikor minden más sürgősebbnek látszik?
Szent Dániel és társai nem arra tanítanak, hogy keressük a konfliktust, hanem arra, hogy vannak dolgok, amelyeket nem lehet minden új helyzethez hozzáigazítani.
A hit éppen azért hit, mert nem csak addig tart, amíg kényelmes.
Az ő történetük ezért nem egyszerűen hét ferences vértanú története. Annak az emberi tartásnak az emlékezete, amely képes kimondani: van valami, amit nem adok fel, bármekkora árat kérnek érte.
Talán nekünk ma nem kell az életünket adnunk ezért.
De időnként nekünk is döntenünk kell.
És sokszor éppen ezekben a kicsinek látszó döntésekben derül ki, miben hiszünk valójában.
Szent Dániel és vértanútársai, könyörögjetek értünk, hogy legyen bátorságunk hűségesnek maradni akkor is, amikor ez már nem könnyű.
