Október 18-án Szent Lukács evangélistára emlékezünk, aki orvosként kezdte életét, majd Szent Pál útitársaként a kereszténység egyik legfontosabb történetírójává vált. Neki köszönhetjük Jézus több olyan történetét, amelyet más evangéliumokban hiába keresnénk.Orvosként a testi betegségek gyógyításával foglalkozott, evangélistaként pedig Jézus szeretetének, megbocsátásának és irgalmasságának üzenetét hagyta az utókorra.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A kereszténység egyik legfontosabb írása Szent Lukács nevéhez fűződik, aki eredetileg orvosként gyógyította az embereket.
Hivatásából adódóan nap mint nap találkozhatott betegséggel, szenvedéssel és emberi kiszolgáltatottsággal.
Az általa írt evangélium lapjain pedig újra és újra azok az emberek kerülnek előtérbe, akiket mások könnyen észrevétlenül hagytak volna.
A szegények, a betegek, a bűnösök és azok, akik már szinte minden reményüket elveszítették.
Ki volt valójában ez a különös orvos, akinek írásait kétezer év múltán is olvassuk?
Egy orvos, aki új útra lépett
Lukács az első században élt, az ókeresztény hagyomány szerint a szíriai Antiochiából származott, és nem zsidó családban született. Tanult ember lehetett, aki jól ismerte a görög nyelvet, és orvosként dolgozott.
Foglalkozásáról maga a Szentírás is tanúskodik, Pál apostol a kolosszeieknek írt levelében kedves orvosként említi Lukácsot.
Életének fordulópontjáról kevés biztos adat maradt fenn. A keresztény hagyomány szerint azonban megismerkedett Krisztus tanításával, és csatlakozott az első keresztény közösségekhez.
Később Szent Pál apostol munkatársa és útitársa lett.
Az első keresztény misszionáriusok hosszú utakat tettek meg, idegen városokba érkeztek, és gyakran ellenséges fogadtatással találkoztak, Lukács mégis kitartott küldetése mellett.
Pál apostol egyik utolsó levelében egy rövid, de sokatmondó mondatot olvashatunk:
„Egyedül Lukács van velem.” (2Tim 4,11)
Ebben a néhány szóban egy hűséges társ története is benne van.
Miért éppen ő írta meg Jézus történetét?
Lukácsot a keresztény hagyomány a harmadik evangélium és az Apostolok cselekedetei szerzőjeként tartja számon.
Evangéliumának elején arról ír, hogy gondosan utánajárt az eseményeknek, és rendezett beszámolót kívánt készíteni.
Azt szerette volna megmutatni, hogy Jézus üzenete nem egyetlen népnek vagy kiváltságos csoportnak szól, hanem minden embernek.
Lukács evangéliumában különösen hangsúlyos Isten irgalmassága.
Nála olvashatjuk az irgalmas szamaritánus történetét, aki nem ment el közömbösen egy bajba jutott ember mellett.
Ő őrizte meg a tékozló fiú példabeszédét is, amelyben az apa nem elutasítja hazatérő gyermekét, hanem elé siet, és szeretettel fogadja.
És Lukács beszéli el Zakeus történetét, akit mások megvetettek, Jézus azonban megszólított, és új életre hívott.
Ezekben a történetekben a közös,
Jézus nemcsak azt látja, amit az emberek elrontottak, hanem azt is, hogy mivé válhatnak.
Ezért nevezik Lukácsot az irgalmasság evangélistájának.
Valóban ő festette meg először Szűz Máriát?
Szent Lukácshoz egy másik érdekes hagyomány is kapcsolódik. A középkorban elterjedt az a meggyőződés, hogy ő készítette Szűz Mária első képmását. Ezért számos régi festményen úgy ábrázolják, amint Mária és a gyermek Jézus portréját festi.
Történelmi bizonyíték azonban nincs arra, hogy Lukács valóban festőként dolgozott volna, vagy személyesen megfestette volna Máriát, a hagyomány mégsem véletlenül alakult ki.
Lukács evangéliuma különösen részletesen beszél Jézus születésének körülményeiről, az angyali üdvözletről, Mária Erzsébetnél tett látogatásáról és a betlehemi eseményekről.
Írásaival olyan eleven képet adott Máriáról, hogy a későbbi keresztények szinte festőként tekintettek rá.
Napjainkban ezért a festők és más művészek egyik védőszentjeként is tisztelik. Orvosi hivatása miatt pedig az orvosok és sebészek patrónusa is.
Mi történt Lukáccsal élete végén?
A régi keresztény hagyományok egy része szerint 84 éves korában halt meg, más elbeszélések vértanúhaláláról szólnak.
Pontosan nem tudhatjuk, ami biztos, hogy alakja évszázadokon át fontos része maradt a keresztény emlékezetnek.
A hozzá kapcsolódó ereklyék jelentős részét az olaszországi Padovában, a Santa Giustina-bazilikában tisztelik.
Szent Lukács öröksége azokhoz a történetekhez kötődik, amelyekben újra és újra megjelenik a megbocsátás, a könyörület és az emberi méltóság.
Mit taníthat nekünk ma Szent Lukács?
A körülöttünk lévők hibáit nem nehéz meglátni, de sokkal nehezebb felismerni valaki fájdalmát, megérteni a döntéseit, vagy észrevenni benne azt a jót, amelyet mások már nem keresnek.
Lukács evangéliuma éppen pedig arra hívja fel a figyelmünket, hogy az ember több a múltjánál, a betegségeinél és a hibáinál, hogy egy elveszettnek hitt életben is lehet új kezdet. És hogy az irgalom nem pusztán szép gondolat, hanem mindennapi döntés.
Egy beteg meglátogatása, egy magányos ember meghallgatása, egy őszinte megbocsátás sokszor többet jelent, mint gondolnánk.
Szent Lukács orvosként a gyógyítás szolgálatát ismerte. Evangélistaként pedig annak a Krisztusnak az örömhírét adta tovább, aki az ember testi és lelki sebeire egyaránt figyel.
Mai útravaló: Nem mindig tudjuk megoldani mások problémáit, de mindig dönthetünk úgy, hogy nem fordulunk el tőlük. Néha egy figyelmes szó, egy kis türelem vagy egy szeretetteljes gesztus lehet az első lépés a gyógyulás felé.
